Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

kínai pipák

A dohányzás szokását a portugál tengerészek honosították meg Kínában a 16. században. Erről a viszonylag fiatalnak számító szenvedélyről a kínai irodalom is kevesebb dicséretet zeng, mint mondjuk a teáról vagy borról. No, ez nem azért van, mintha a kínaiak kevésbé hódolnának a dohányzás szenvedélyének, sőt. „A kínaiaknak mindig erős érzéke volt a szagok iránt.” – írja Lin Jü-tang, és az ilyen affinitásuknak köszönhetően a dohányzás kultusza már a 16.században felzárkózott a tea, a bor, és a füstölő mellé.

Alapvetően kétféle pipatípust különböztetnek meg. Az egyik az ún. száraz, a másik pedig a vízi változat.

A szárazpipa (han-jen-tung), a „száraz dohány cső” változó hosszúságú bambusz-csőből készül. A hosszát általában a bambuszszár két bütyke közti távolság adja. A hosszabb változatot, régen, amikor pipaként nem használták akár sétapálca gyanánt is magukkal hordhatták. Az európai pipáknál sokkal kisebb kupakját faraghatják fából, de díszes rézöntvény is lehetet. A szipka részét csiszolhatják jádéből, de készülhet díszes sárgaréz-intarzia berakással is. A pipát, hogy a nedvesség ellen védjék kemény fából faragott ládikóba vagy kék alapszínű hímzett vászontasakba csomagolják használat után.

A vízipipa (sui-jen-tung) a pipák azon speciális változata, ahol a dohány füst a hideg vízen keresztül jut a csőbe és az ember szájához. Az így keltet hűsítő érzés sokkal kellemesebbé teszi a dohányzás. Alapvetően két fő részből áll. Az egyik a tartály, amelyben külön rekeszben a vizet és egy külön kisebb rekeszben a száraz dohányt tárolták. A másik a 20-40 cm hosszú végén hajlított cső, amelyet merőlegesen csatlakoztatnak a tartály tetejéhez. A cső felsőrészétől vezethetett egy lánc is a tartályhoz, amely azt a célt szolgálta, hogy a pipa gazdája kezében vagy vállra akasztva bárhová magával vihesse kedvencét.

Általában csak a tehetősebbek engedhették meg maguknak a vízipipa használatát. Gazdag, díszes, cifra kivitelben is készítették. Vannak rekeszzománc változatai de olyan is akad, amelyek ezüstből készültek gazdag gravírozással. A legegyszerűbb változatokat rézből készítették.

A cigaretta azonban már a 20. század első évtizedeiben kiszorította a pipát. Ezen át-meneti időszak termékei azok a típusok, amelyeknek tartály részén egy csövecske található a cigaretta számára. Ezt a változatot, a cigarettázást a vízipipálással egybekötve helyenként hébe-hóba még ma is használják.

A kínai pipák speciális változatai az európai és hazai gyűjtők pipatóriumából sem hiányozhat.

Terebess terméklista