Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
kínai pipák
A dohányzás szokását a portugál tengerészek honosították meg Kínában a 16. században. Erről a viszonylag fiatalnak számító szenvedélyről a kínai irodalom is kevesebb dicséretet zeng, mint mondjuk a teáról vagy borról. No, ez nem azért van, mintha a kínaiak kevésbé hódolnának a dohányzás szenvedélyének, sőt. „A kínaiaknak mindig erős érzéke volt a szagok iránt.” – írja Lin Jü-tang, és az ilyen affinitásuknak köszönhetően a dohányzás kultusza már a 16.században felzárkózott a tea, a bor, és a füstölő mellé.
Alapvetően kétféle pipatípust különböztetnek meg. Az egyik az ún. száraz, a másik pedig a vízi változat.
A szárazpipa (han-jen-tung), a „száraz dohány cső” változó hosszúságú bambusz-csőből készül. A hosszát általában a bambuszszár két bütyke közti távolság adja. A hosszabb változatot, régen, amikor pipaként nem használták akár sétapálca gyanánt is magukkal hordhatták. Az európai pipáknál sokkal kisebb kupakját faraghatják fából, de díszes rézöntvény is lehetet. A szipka részét csiszolhatják jádéből, de készülhet díszes sárgaréz-intarzia berakással is. A pipát, hogy a nedvesség ellen védjék kemény fából faragott ládikóba vagy kék alapszínű hímzett vászontasakba csomagolják használat után.
A vízipipa (sui-jen-tung) a pipák azon speciális változata, ahol a dohány füst a hideg vízen keresztül jut a csőbe és az ember szájához. Az így keltet hűsítő érzés sokkal kellemesebbé teszi a dohányzás. Alapvetően két fő részből áll. Az egyik a tartály, amelyben külön rekeszben a vizet és egy külön kisebb rekeszben a száraz dohányt tárolták. A másik a 20-40 cm hosszú végén hajlított cső, amelyet merőlegesen csatlakoztatnak a tartály tetejéhez. A cső felsőrészétől vezethetett egy lánc is a tartályhoz, amely azt a célt szolgálta, hogy a pipa gazdája kezében vagy vállra akasztva bárhová magával vihesse kedvencét.
Általában csak a tehetősebbek engedhették meg maguknak a vízipipa használatát. Gazdag, díszes, cifra kivitelben is készítették. Vannak rekeszzománc változatai de olyan is akad, amelyek ezüstből készültek gazdag gravírozással. A legegyszerűbb változatokat rézből készítették.
A cigaretta azonban már a 20. század első évtizedeiben kiszorította a pipát. Ezen át-meneti időszak termékei azok a típusok, amelyeknek tartály részén egy csövecske található a cigaretta számára. Ezt a változatot, a cigarettázást a vízipipálással egybekötve helyenként hébe-hóba még ma is használják.
A
kínai pipák speciális változatai az európai és hazai gyűjtők pipatóriumából sem
hiányozhat.
