Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

kilim
kelim = a kilim szó formája perzsa-német nyelvterületen

Anatóliában, a Balkánon és Irán egyes részein kárpitszövési technikával készült, kézi szövésű, bolyhozás nélküli padlóborító szőnyeg. Irán más részein, a Kaukázusban és Turkesztánban a hasonló darabokat palasznak hívják. A legtöbb kilimnél ott, ahol a mintát alkotó függőleges vonal mentén két szín találkozik, hasadás keletkezik. Néhány karabahi és dél-kaukázusi darabnál azonban összekötő technikát alkalmaznak, hogy ezeket a hasadásokat a lehető legkisebbre csökkentsék. A legfinomabb és legszebb ismert kilimek a XVI-XVII. századi Kásánból való selyemkilimek; a későbbi legsűrűbben szövött és legfinomabb kilimek Szenna környékéről valók.

A legnagyobb, rendszerint két keskeny darabból összeállított kilimeket a törökök készítették. Hordozható imaszőnyegnek a könnyű és könnyen hajtogatható kilim igen alkalmas. A török kilimeken gyakran használtak pamutot a fehér részekhez, míg az apró díszítmények brokátszövésűek. A Balkán déli részén az anatóliai kilimek utánzásából fokozatosan fejlődtek ki az ottani sajátos formák, például a Pirotban készült fekete, vörös és fehér kilimek. Romániában szintén többféle helyi változat alakult ki - minél távolabb volt a vidék Törökországtól, annál inkább visszaszorultak a keleti színek és minták. Kilimnek nevezik a különféle brokátszövéső, hímzett, száda- és más sima szövésű terítőket és táskákat is.

 

csuval = ruhászsák. Nyugaton párnának kitömve használják.

hejbe = átalvető terhek cipelésére

inelik = evőeszköztartó

jastik = párnának szőtt, kis kilim

jolami = szövött kilim szalag; nomád sátrak, jurták feszítésekor használják

kapunuk = sátorbejárati dísz

mafracs = doboz formájú zsák, ruha és ágynemű tartó, esetenként bölcső

namagdan = sótartó

okbas = csúcsban végződő táska, homokkal, kővel megtöltve a sátor széllel szembeni ellenállását segítette

perde = nagy kecskeszőr sátrak belső tereinek elválasztására használt gyapjú "függöny"

szofra = általában négyzetes szőtt "asztal". Étkezéskor a földre terítik és körbeülik.

torba = sátorzseb