Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

ketou

magyar átírással KOTOU, angolos írásmóddal KOWTOW, KOTOW, a régi Kínában a kérés vagy esdeklés mozdulata: az alárendelt státusú személy letérdel feljebbvalója elé, s homlokával többször a földet érinti. Ezt a - leggyakrabban vallási alkalmakkor használatos - leborulási ceremóniát végezték el a közemberek, ha a helyi elöljárótól kérelmeztek valamit, vagy azok a hivatalnokok és külföldi követek, akik a császár elé járultak. A Ming-korszakban (1368-1644) ez a rituálé - főként ha Konfuciusz szentélyénél végezte el maga a császár, vagy ha neki mutatták be az említett előkelők - „három letérdelésből és kilenc leborulásból” állt.

A Kínával kereskedelmi és más kapcsolatokra törekvő külországok képviselői a császár színe előtt bemutatott kotouval azt jelképezték, hogy nemzetük elismeri őt a „menny fiának” (tien-ce), Kínát pedig a világ „középső birodalmának” (Csungkuo). A kotou bemutatására a XVIII. század végén már egyre kevésbé voltak hajlandók a kereskedést szorgalmazó nyugatiak. A szertartás mellőzésének leghíresebb példáját a brit követ, Lord Macartney szolgáltatta, aki 1793-ban érkezett a császári udvarba. Macartney kotou helyett csupán fél térdre ereszkedett, ahogy azt a brit uralkodó előtt tette volna. Az ópiumháborúk után a kotoura már hivatalosan sem kötelezték a nyugati követeket. A Csing(Qing)-dinasztia bukása (1911/12) után többé nem mutatták be a szertartást.