Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

kesi (k'o-ssu, kosze)

kínai képes selyemkárpit. A kesi elnevezés jelentése „vágott selyem”, s az elvágott szálakból adódó, a kárpitokon egymástól világosan elkülönülő, egymással nem keveredő színfoltok látványára utal.

A legkorábbra datált kesi darabok a Tang-korszakból (618-907) származnak, de széles körben először a Déli Song-korszakban (1127-1279) készítettek ilyen kárpitokat Kínában. A technika a Ming-korszakban (1368-1644) vált különösen népszerűvé, és egészen a Qing-korszak végéig (1911/12-ig) virágzott. A kárpitokon gyakran híres festmények másolatait is megszőtték.