Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

KATONA (shibing)
A régi kínai nyelvben a katona jelentésű shibing szó mindkét tagja, külön-külön is a katonát jelentette. A shi kezdetben a harci szekerek személyzetét jelentette, majd a katonai tisztviselőket, tiszteket, hivatalnokokat. A bing szó egyéb jelentései: fegyver, harc, háború. Az írásjegy eredeti formájában egy két kézben tartott fegyver ábrája. A hadviselés a kezdetektől fogva szorosan hozzátartozott Kína történelméhez, így érthető, hogy a hadsereg és ezzel együtt a katonák a mindenkori állam fő támaszai voltak. Az állandó hadsereg fenntartása mellett minden hadra fogható férfit katonai szolgálatra is köteleztek. Békeidőben ennek időtartama általában évi 18 és 21 nap lehetett. Ügyeltek rá, hogy a kötelező katonai szolgálat ideje ne essen egybe a mezőgazdasági munkák idejével. Az ókori Kínában a hadsereg három, egyenként tizenkétezerötszáz embert számláló hadtestből állt. A hadsereget a gyalogság és a harci szekerek alakulata tette ki. A könnyű lovasságot, mint önálló, és általánosan használt egységet csak az i. e. 3. századtól kezdve állították fel. A hajókat már az ókorban is felhasználták a hadviselésben, de az igazi flotta felállítására csak a középkortól került sor. A katonaságot, a polgári adminisztratív szervekhez hasonlóan katonai hivatalnokok igazgatták. Az ő jelentőségük azonban jóval alatta maradt a civil társaikénak. A hadsereget és katonaságot a humánus értékeket valló, általában antimilitarista társadalom elítélte. A földműveléssel foglalatoskodó falusi lakosság sok esetben a katonákat a kóbor haramiákkal egy kategóriába sorolták. A katonák viselete és fegyverzete koronként és hadtestenként különbözött. A gyalogság általában valamilyen könnyű páncélt, vértet, pajzsot és sisakot és hosszú vagy rövid fegyvereket viselt. A történelem szinte kizárólag a hadvezérek nevét őrizte meg. Sokuknak sikerült olyan karriert befutnia, amely még haláluk után is felfelé ívelt. A sikeres hadvezérek korukban is népszerűségnek és megbecsülésnek örvendtek, de akadtak olyanok is, akikről haláluk után egyre több legenda született, dőt akár isteni rangra is emelkedtek. Az ókor egyik leghíresebb, legendás hadvezére Sun Wu. Sunzi néven is ismerik, neki tulajdonítják az elsőnek tartott hadtudományi értekezés, A hadviselés szabályai (Sunzi bingfa) című művecske megírását. Unokája, Sun Bin szintén kiváló stratégának bizonyult, akit jóval halála után a csizmadiák, vargák és szíjgyártók választottak védőistenükké. A hadvezérek közül a régi kínai panteon egyik legnépszerűbb és legsokoldalúbb alakja Guan Yu. Az i. sz. 3. században élt kiváló hadvezér a hűség és az igazság megtestesítőjeként emelkedett isteni rangra a Song-dinasztia korában, a 12. században. A Ming-dinasztia idején, a 16. században di, azaz Isteni őssé avatták, tiszteletére templomokat, szentélyeket emeltek, és helyet kapott az állami kultuszok sorában is. A mindenkori kormányzó áldozatot mutatott be szobra előtt. Sokszor hadistennek, sőt a háború istenének is tartják, de emellett az írástudók a hűséges és igazságos írástudók mintaképeként tisztelték, sőt a nem hivatalos kultuszában még a kereskedők is hozzá folyamodtak védelemért ( Guandi). A népszerű kapuistenek alakjainak is történelmi hadvezérek voltak az előképei. A hagyomány szerint a nyolc halhatatlan egyike, Zhongli Quan világi életében szintén hadvezér volt. Legendás hadvezér és államférfiként tisztelik Zhuguo Liang-ot is. A buddhista mitológiában a kolostorok és Buddha törvényeinek védelmezőjeként tisztelik Weiduo-t, az égi vitézt, aki az indiai Véda kínai mefelelője. A kínai színjátszásban a hadvezér általában a v örösre festett arcról és a hátán viselt zászlókról ismerhető fel.