Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E
F G
H I
J K
L M
N O
P Q
R S
T U
Ü V
W X
Y Z
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
KATONA (shibing)
A régi kínai nyelvben a katona jelentésű shibing szó mindkét tagja, külön-külön
is a katonát jelentette. A shi kezdetben a harci szekerek személyzetét jelentette,
majd a katonai tisztviselőket, tiszteket, hivatalnokokat. A bing szó egyéb jelentései:
fegyver, harc, háború. Az írásjegy eredeti formájában egy két kézben tartott fegyver
ábrája. A hadviselés a kezdetektől fogva szorosan hozzátartozott Kína történelméhez,
így érthető, hogy a hadsereg és ezzel együtt a katonák a mindenkori állam fő támaszai
voltak. Az állandó hadsereg fenntartása mellett minden hadra fogható férfit katonai
szolgálatra is köteleztek. Békeidőben ennek időtartama általában évi 18 és 21
nap lehetett. Ügyeltek rá, hogy a kötelező katonai szolgálat ideje ne essen egybe
a mezőgazdasági munkák idejével. Az ókori Kínában a hadsereg három, egyenként
tizenkétezerötszáz embert számláló hadtestből állt. A hadsereget a gyalogság és
a harci szekerek alakulata tette ki. A könnyű lovasságot, mint önálló, és általánosan
használt egységet csak az i. e. 3. századtól kezdve állították fel. A hajókat
már az ókorban is felhasználták a hadviselésben, de az igazi flotta felállítására
csak a középkortól került sor. A katonaságot, a polgári adminisztratív szervekhez
hasonlóan katonai hivatalnokok igazgatták. Az ő jelentőségük azonban jóval alatta
maradt a civil társaikénak. A hadsereget és katonaságot a humánus értékeket valló,
általában antimilitarista társadalom elítélte. A földműveléssel foglalatoskodó
falusi lakosság sok esetben a katonákat a kóbor haramiákkal egy kategóriába sorolták.
A katonák viselete és fegyverzete koronként és hadtestenként különbözött. A gyalogság
általában valamilyen könnyű páncélt, vértet, pajzsot és sisakot és hosszú vagy
rövid fegyvereket viselt. A történelem szinte kizárólag a hadvezérek nevét őrizte
meg. Sokuknak sikerült olyan karriert befutnia, amely még haláluk után is felfelé
ívelt. A sikeres hadvezérek korukban is népszerűségnek és megbecsülésnek örvendtek,
de akadtak olyanok is, akikről haláluk után egyre több legenda született, dőt
akár isteni rangra is emelkedtek. Az ókor egyik leghíresebb, legendás hadvezére
Sun Wu. Sunzi néven is ismerik, neki tulajdonítják az elsőnek tartott hadtudományi
értekezés, A hadviselés szabályai (Sunzi bingfa) című művecske megírását. Unokája,
Sun Bin szintén kiváló stratégának bizonyult, akit jóval halála után a csizmadiák,
vargák és szíjgyártók választottak védőistenükké. A hadvezérek közül a régi kínai
panteon egyik legnépszerűbb és legsokoldalúbb alakja Guan Yu. Az i. sz. 3. században
élt kiváló hadvezér a hűség és az igazság megtestesítőjeként emelkedett isteni
rangra a Song-dinasztia korában, a 12. században. A Ming-dinasztia idején, a 16.
században di, azaz Isteni őssé avatták, tiszteletére templomokat, szentélyeket
emeltek, és helyet kapott az állami kultuszok sorában is. A mindenkori kormányzó
áldozatot mutatott be szobra előtt. Sokszor hadistennek, sőt a háború istenének
is tartják, de emellett az írástudók a hűséges és igazságos írástudók mintaképeként
tisztelték, sőt a nem hivatalos kultuszában még a kereskedők is hozzá folyamodtak
védelemért ( Guandi). A népszerű kapuistenek alakjainak is történelmi hadvezérek
voltak az előképei. A hagyomány szerint a nyolc halhatatlan egyike, Zhongli Quan
világi életében szintén hadvezér volt. Legendás hadvezér és államférfiként tisztelik
Zhuguo Liang-ot is. A buddhista mitológiában a kolostorok és Buddha törvényeinek
védelmezőjeként tisztelik Weiduo-t, az égi vitézt, aki az indiai Véda kínai mefelelője.
A kínai színjátszásban a hadvezér általában a v örösre festett arcról és a hátán
viselt zászlókról ismerhető fel.
