Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

kasmír

állati textilrost, amelyet a kasmírkecske pehelyszőréből nyernek, és a speciális gyapjak közt tartanak számon. Olykor helytelenül kasmírnak nevezik a különlegesen puha gyapjút is, de valódi kasmír csakis a kasmírkecske szőréből készül.

Az Ázsia némely részein pasm vagy pasmina néven ismert gyapjú az indiai Kasmírból származó gyönyörő sálak és hasonló termékek révén vált ismertté. A kasmírsálak a XIX. század elején voltak a legkeresettebbek. Az Angliában, Franciaországban és a skóciai Paisleyben készült termékek az eredeti kasmírkendőket utánozták.

A kasmírkecske külső fedőszőrzete durva szálú és 4-20 cm hosszú. Az alsó pehelyszőrzetet alkotó puha, finom szálak 2,5-9 cm hosszúak (ezt nevezik általában kasmírnak). A bolyhos gyapjút többnyire a vedlési időszakban fosztják vagy fésülik le az állatokról, az iráni kasmírt azonban nyírással nyerik. Egy-egy állat évente néhány grammtól fél kilogrammig terjedő súlyú kasmírgyapjút ad. Egy pulóver elkészítéséhez 4-6 kecske gyapjára van szükség, míg egy kabáthoz 30-40 kecske gyapja kell.

A gyapjút előbb megtisztítják a zsírtól és a növényi szennyeződésektől, majd eltávolítják belőle a durva szálakat; az erre használatos mechanikai eljárásokat alkalmazóik többnyire titokban tartják. A feldolgozás során a gyapjú mennyisége mintegy a felére csökken. A gyapjúban maradó durva szálak mennyisége döntően meghatározza a gyapjú árát; a legdrágább az a gyapjú, amelyben a legkevesebb durva szőr maradt. A minőségi kasmírgyapjúban kevesebb mint 5% a durva szál, de első osztályúnak az 1%-nál kevesebb durva szálat tartalmazó kasmírpulóver számít. A finom rostok felhámját alkotó pikkelyek kevésbé kivehetők, mint a gyapjún, de jobban mint az angórán; a kéreg sávozott és több-kevesebb pigmentet tartalmaz, amely meghatározza a gyapjú színét; a szálakban nincs jól megkülönböztethető medulla (belső üreg). A szálak átmérője kisebb, mint a legjobb minőségű gyapjúé. A kínai és a mongol kasmírkecske gyapjának átmérője 14,5-17,5 mikrométer között változik, az iráni kecskéé 17,5-19,5 mikrométer. A szál színe legtöbbször szürke vagy sötétbarna, de a fehér és a fekete között sok más színárnyalat is előfordul.

 

kasmírsál

a gyapjúsálak Kasmírban (Kashmir) szőtt típusa. A hagyomány szerint Zajnul-Ábidín, Kasmír egyik XV. századi uralkodója vetette meg az ipar alapját turkesztáni takácsok betelepítésével. Bár némely feljegyzések már a Kr. e III. és a Kr. u. XI. században is említést tesznek gyapjúsálakról, csak a XVI. században fordul elő kifejezetten a kasmíriakra való utalás.

A legkorábbi darabok minta nélküliek, a szegélyt díszítő szalag fő motívumai pedig a nagy virágos ágak, virágvázák és fenyőtobozok. A kasmírkendőket részben vagy egészben pasmból, vagyis kecskeszőrből szőtték. A sálakat a XIX. században aszerint osztályozták, hogy házi vagy vadkecske szőréből készültek-e. Az előbbiek neve pasm sála, az utóbbiaké aszlí tús volt. Erre az időre a kasmírsálak Európában is divatba jöttek. A külföldi ízlésnek megfelelően a hagyományos mintákat a külföldi kereskedőktől valókkal helyettesítették, ill. azokhoz igazították. Franciaországban és Nagy-Britanniában gépi iparággá vált a kasmírsálszövés. A gyártás egyik legfontosabb központja a skóciai Paisley volt. Ez az olcsón előállított termék az eredeti kasmír erős versenytársává lett, s arra kényszerítette a kasmíri takácsokat, hogy minőségi engedményeket tegyenek, és a paisleyi mintákat másolják. 1870-re a kézi kasmírkészítés így is kis híján megszűnt. A XX. század közepén az indiai kormány nagy erőfeszítéseket tett az iparág feltámasztására.