Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

kapózás

más néven ÖTKÖVEZÉS, ősi eredetű, világszerte elterjedt játék; manapság kövekkel, csontokkal, magokkal, tömött vászonzacskókkal, esetleg fémből vagy műanyagból készült „kövekkel” játsszák, labdával vagy anélkül. Nemegyszer kecskék, birkák vagy más állatok ujjízületeit, csuklóját vagy bokáját is használták a játékhoz. Ilyen tárgyakat találtak ukrajnai őskori barlangokban, s a játék ábrázolása néhány ókori görög kancsón vagy vázán, ill. római mozaikon is látható.

A klasszikus változatban a játékos öt vagy több követ dob fel egy kézzel; a cél az, hogy elkapja őket a tenyerében vagy a keze hátán. Ahányat elkap, annyi pontot szerez.

A játék mára két irányba fejlődött: az egyik változatban az ügyességen van a hangsúly, a másikban minél több kő begyűjtése a cél.

Az Egyesült Államokban és Kanadában a kapózást elsősorban gyermekek játsszák, 6-12 vagy ennél is több hatágú, vas- vagy műanyag kővel és egy kis labdával. A köveket a földre szórják, a játékos feldobja a labdát, aztán egyik kezével megpróbálja felszedni a köveket és elkapni a labdát, mielőtt az lepattanna. Ha ez nem sikerül, a következő játékosra kerül sor. A feladat egyre nehezebb: először csak egy követ kell felszedni, aztán egyszerre kettőt, majd hármat, végül mindegyiket, majd a labdát elkapni.

Csehországban és Szlovákiában hagyományosan kislányok játsszák a játékot, mégpedig hat maggal; előbb a jobb, majd a bal kezükkel szedik föl a magokat, ill. dobják föl és kapják el a labdát.

Magyarországon már nemigen van divatban a kapózás; itt általában öt kaviccsal vagy golyóval játszották úgy, hogy ezekből egyre többet kellett elkapni. A játéknak több népi elnevezése is volt (kacsózás, kocázás, begyezés, felszedősdi).

Egyiptomban a gyerekek játékosonként legföljebb tíz sárgabarackmaggal „kavicsoznak”. A játékosok sorra szétszórják a magokat, egy kivételével; ezt az egyet dobják fel, és a szétszórtak közül a lehető legtöbbet iparkodnak begyűjteni, még mielőtt elkapnák a feldobott magot. A legtöbb barackmagot begyűjtő játékos a győztes.

A kelet-európai zsidó kislányok hagyományosan öt figurával játszották a ghop bagi-t. Az első menetben valamennyi csontot földre vagy szőnyegre szórták, az egyiket földobták, a többit igyekeztek még a feldobott csontdarab leesése előtt összeszedni. A második menetben három csont került a földre, és kettőt dobtak fel; a harmadikban 2:3 volt az arány; a negyedik (utolsó) menetben egy csont került a földre, és négyet hajítottak fel, ill. igyekeztek elkapni.