Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

kapok
Eriodendron

DC. (növ., pihefa, kapokfa a szudánok nyelvén), a mályvafélék génusza, a bombaxnövénnyel nagyon közel rokon; nagy fák Dél-Amerikában, Kelet- s Nyugotindiában és Afrikában (8-9 faj), ujjas levelekkel, nagy, fehér vagy pirosos virágokkal, ötrekeszü tokkal s gyapjuba burkolt számos maggal. Az E. anfractuosum DC. (Bombax pentandrum L.), 12-20 m. magas; Keletindiában, a szomszéd szigeteken és Szudánban (az E. caribaeum DC fajta) terem. Magvának a gyapja finom, mint a selyem, fénylő s kapok, növénypehely vagy n.-pihe néven jut a kereskedésbe s derékalj, butornemüek stb. kipárnázására v. vattának használják. Fájából, mint a Bombax Malabaricuméból a malabár-mézga folyik. (Pallas Lexikon)

Kapokkal tömik a japánok a zen meditációs párnát (zafu), a thaiok az ék(háromszög)alakú könyöklő-párnájukat.
http://www.thailandstories.com/article/cultural/articles/nooen-a-phonetic-spelling-the-making-of-thai-silk-pillows.html


a kapokfa termése

 

II.
kapok

gyapotszerű, finom rost, amelyet a majomkenyérfa-félék (Bombacaceae) családjába tartozó kapokfa (Ceiba pentandra) magvainak repítőszőréből nyernek. A kapokfa nagy termetű, elterülő koronájú, hatalmas törzsű trópusi, fa, nagy levelei tenyeresen összetettek. Rostjáért főleg Ázsiában és Indonéziában termesztik, Jáva fontos terméke. A kapokrost könnyű, csillogó, sárgásbarna színű. Lignint (fás növényi anyagot) és cellulózt egyaránt tartalmaz. A kifejlett kapokfán több száz 15 cm hosszú, dús repítőszőrökkel borított magvakat tartalmazó toktermés fejlődik. A levágott vagy lehullott és összeszedett terméseket fakalapáccsal feltörik, a magvakat a rosttal együtt kézzel kiszedik, majd egy kosárban összekeverik, mire a magvak a kosár aljára hullanak, és szabaddá válik a rost. A magvak olajnyerés céljából további feldolgozásra kerülhetnek, az olajból szappan készül, a maradékot trágyázásra vagy szarvasmarhák takarmányozására használják.

Az elemi rostok 0,8-3,2 cm (átlagosan 1,8 cm) hosszúak, átmér?jük 30-36 mikrométer. A kapok nedvességálló, gyorsan száradó, rugalmas és könnyő rost. Életmentő mellények és egyéb vízi biztonsági eszközök készítésére használják, minthogy saját súlyának harmincszorosát képes a vízen megtartani. Harminc napig tartó vízbe merítés után úszóképessége csak 10%-ot csökken. A kapokot párnák, matracok és bútorkárpitok tömésére, a sebészetben pedig vatta pótlására használják. Erősen tűzveszélyes, jelentősége a habszivacs, a műanyagok és a műszálak feltalálása és tökéletesítése óta visszaesett.

Az Indiában őshonos malabári kapokfa (Bombax malabarica) rostjának tulajdonságai a közönséges kapokkal nagymértékben megegyeznek, színe azonban sötétebb sárgásbarna, és kevésbé ellenálló. Vízben saját súlyának csak 10-15-szörösét képes megtartani.