Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E
F G
H I
J K
L M
N O
P Q
R S
T U
Ü V
W X
Y Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
KÁNON (jing)
A kánont jelentő jing szó eredetileg láncfonalat, a szövet hosszanti szálát
jelentette. A később nyert kánon, kanonikus mű jelentését gyakorta fordítják
egyszerűen könyvként is. Az írott művek első kanonizálására a Han-korban került
sor, amikor a konfucianizmus szent könyveit gyűjtötték egybe. A 9 legfontosabb
könyvet két csoportba osztották, ezek egyike az Wu jing, vagyis az Öt Kánon
Ebbe a csoportba tartozik a Shi jing (Dalok könyve), a Shu jing (Írások könyve),
a Lü Shi Chun Qiu (Tavaszok és őszök), a Li ji (Szertartások feljegyzései) és
a YI JING (Változások könyve). Az Öt Kánonban volt összegyűjtve csaknem minden
olyan értesülés a kínai történelem legrégibb korszakairól, s az ókori bölcsek
uralkodásáról és tetteiről, amely a Han-korig fennmaradt. A taoizmus és a buddhizmus
legjelesebb alkotásit is egybegyűjtötték és kanonizálták, ezekre azonban nem
a jing, hanem a zang tárház jelenésű szót használják. Idővel sokkal profánabbá
lett a jing szó használata, a különböző mesterségekre vonatkozó fontosabb műveket
is kezdték jing-nek nevezni. A i. sz. 11. században összegyűjtötték a hadtudomány
legjelesebbnek tartott hét művét, az ún. Wu jing-ba (Hadi Kánon). A teakészítésnek,
teázásnak szentkönyve, a Cha jing (Tea Kánon) a Tang-korban íródott, de a tücsök-,
galambtartásnak, füstölőszereknek, díszköveknek és megannyi másnak is megvannak
a maguk a kánonjaik. A keresztény hittérítés során a Bibliát is a jing szó segítségével
ültették át kínaira: Shen jing (Szent könyv vagy Szent Kánon).
