Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

KÁNON (jing)
A kánont jelentő jing szó eredetileg láncfonalat, a szövet hosszanti szálát jelentette. A később nyert kánon, kanonikus mű jelentését gyakorta fordítják egyszerűen könyvként is. Az írott művek első kanonizálására a Han-korban került sor, amikor a konfucianizmus szent könyveit gyűjtötték egybe. A 9 legfontosabb könyvet két csoportba osztották, ezek egyike az Wu jing, vagyis az Öt Kánon Ebbe a csoportba tartozik a Shi jing (Dalok könyve), a Shu jing (Írások könyve), a Lü Shi Chun Qiu (Tavaszok és őszök), a Li ji (Szertartások feljegyzései) és a YI JING (Változások könyve). Az Öt Kánonban volt összegyűjtve csaknem minden olyan értesülés a kínai történelem legrégibb korszakairól, s az ókori bölcsek uralkodásáról és tetteiről, amely a Han-korig fennmaradt. A taoizmus és a buddhizmus legjelesebb alkotásit is egybegyűjtötték és kanonizálták, ezekre azonban nem a jing, hanem a zang tárház jelenésű szót használják. Idővel sokkal profánabbá lett a jing szó használata, a különböző mesterségekre vonatkozó fontosabb műveket is kezdték jing-nek nevezni. A i. sz. 11. században összegyűjtötték a hadtudomány legjelesebbnek tartott hét művét, az ún. Wu jing-ba (Hadi Kánon). A teakészítésnek, teázásnak szentkönyve, a Cha jing (Tea Kánon) a Tang-korban íródott, de a tücsök-, galambtartásnak, füstölőszereknek, díszköveknek és megannyi másnak is megvannak a maguk a kánonjaik. A keresztény hittérítés során a Bibliát is a jing szó segítségével ültették át kínaira: Shen jing (Szent könyv vagy Szent Kánon).