Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Kammu

Kammu, más néven YAMANOBE (szül. 737. Nara, Japán - megh. 806. ápr. 9. Heian-kyo [ma Kyoto]), az 50. Japán császár; az ország fővárosává tette Heian-kyot, amely 1868-ig a császári székhely maradt, s az általa indított fejlődés alapozta meg a 794-től 1185-ig tartó Heian-korszakot.
Az évszázadok óta az egyik legerősebb kezű uralkodónak bizonyult császár 781-ben lépett trónra. Uralkodásának kezdetén az adómentességet élvező és politikai befolyásra törekvő buddhista vallási vezetők hatalma már a kormányzat szilárdságát veszélyeztette. Rendeletben korlátozta az új vallási épületek emelését, a kolostorokba való belépést és a buddhista intézmények számára való földeladást vagy adományozást. A császár maga is mélyen vallásos buddhista volt, és két új buddhista szektát támogatott, amely szembeszegült a régebbi irányzatokkal.
Az udvarnak a helyi tisztviselők ellenőrzése okozta a legtöbb gondot. Kammu genealógiai táblázatokat készíttetett, ahogy elejét vegye az öröklött jogcímek hamisításán alapuló kinevezéseknek. Megtiltotta a rangok megvásárlását is. Az északi határvidéken a hadsereg korábbi kudarcai után leigázta a Honshu északi részén és Hokkaidón élő, nem mongolid ajnu népet.
Hogy távolabb kerüljön a régi főváros, Nara (más néven Heijo-kyo) körüli nagy kolostoroktól, 784-ben átköltöztette udvarát a mintegy 50 km-re északra fekvő Nagaoka- kyoba. Tíz évvel később az új főváros építésének költséges munkálatai váratlanul abbamaradtak, és egy másik fővárost építettek fel a közelben, a Yodo folyó mellett, a tengeri kikötőkhöz vezető utak közelében Az új székváros a Heian-kyo ("A béke és nyugalom fővárosa") nevet kapta, s később egyszerűen Kyoto ("Főváros") néven kezdték emlegetni. Tervezéséhez Ch'ang-an, a kínai Sui- és T'ang-dinasztia fővárosa szolgált mintaként. A nagyszabású tervek alapján épült Heian-kyo széles főútvonalait sok kisebb-nagyobb mellékutca keresztezte. A városközpontban lévő, fallal körülvett, téglalap alakú területen kaptak helyet a császári és udvar, és a kormányhivatalok épületei.