Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
kamikaze
öngyilkos akciót vállaló japán pilóta, aki a II. világháborúban az ellenséges célt - leginkább hadihajót - úgy semmisítette meg, hogy repülőgépével rázuhant. A szó a támadáskor használt gépet is jelölte. Ilyen akciókra az 1944 októberében zajló Leyte-öböli csatától a háború végéig került sor a leggyakrabban. A kamikaze jelentése „isteni szél”, eredetileg annak a tájfunnak a neve volt, amelyik 1281-ben elpusztította a Japánt megtámadó mongol hadiflottát. A kamikazék általában vadász- vagy könnyű bombázógépeket vezettek, amelyeket robbanóanyaggal és nagy mennyiségű többlet üzemanyaggal is megtöltöttek a cél megsemmisítése végett.
A pilóták által irányított rakétákat (bakákat) szintén kamikazék vezették. Az öngyilkos rakétákat repülőgépekről indították a céltól kb. 80 km-re, általában 7500 m magasságból. A kamikaze a céltól kb. 5 km-re begyújtotta a három rakétahajtóművet, és több mint 950 km-es sebességgel csapódott az ellenséges hadihajókra. A rakéta orrában helyezték el a több mint egy tonna súlyú robbanóanyagot.
A kamikazék a háborúban 34 hadihajót süllyesztettek el, és több mint százat megrongáltak. Okinawánál miattuk szenvedte el az Egyesült Államok hadiflottája a legsúlyosabb veszteségét: 5000 tengerész esett el. A kamikazék ellen legeredményesebben a hadihajók légvédelmi tüzérsége küzdött.
(Magyaros átírása kamikadze lenne, de ezt az alak nem használatos.)
