Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

kalpa

A kalpa szó Brahmá egy nappalára és egy éjszakájára utal. Mindegyik kalpa kétezer mahá-jugából, vagyis négyes korszakból áll, amelyet a már fentebb említett Szatya- (1 280 000 év), Tréta- (1 296 000 év), Dvápara- (864 000 év) és Kali-jugák (432 000 év) alkotnak. Ez összesen 4 320 000 évig tart.
Brahmá 100 évig él, s mindegyik éve 360 napból áll. Élete a mi időszámításunk szerint 311 billió 40 milliárd földi év. A Védák leírásai alapján Brahmá élete fantasztikusnak és végtelennek tűnik, a végtelenhez képest azonban ez is csak egy villanásnyi idő. Brahmá is halandó lény, egy félisten, aki ennek az univerzumnak az irányítója. Életének végén, amikor egy teljes pusztulás révén az egész univerzum elpusztul (mahápralaja), elkezdődik egy újabb teremtés, s jön egy újabb Brahmá, aki a Visnu köldökéből kinövő lótuszvirágból születik meg. Brahmá nappala idején az élőlények különféle testeket kapnak, hogy anyagi tevékenységeket végezhessenek, éjszakája során pedig anyagi testüket "levetve" Visnu testébe áramlanak vissza. Ekkor a durva anyagi megnyilvánulás, a bolygók, a bolygórendszerek stb. nem semmisülnek meg, csak az élet tűnik el a világból. Ez egy részleges pusztulás vagy pralaja.