Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
káliz
a Horezm (Hvárizm) területéről a középkori Magyarországra bevándorolt, muzulmán vallású népelemek egyik elnevezése. A szó Horezm nevének alán változatából (hváliz) ered, írott forrás először Kr. u. 555-ben említi. Horezm hatalmi területén jelentős alán és jász etnikum élt, amely a XI. századig fokozatosan a Volga alsó folyásának vidékére és a Kaukázus északi előterébe vándorolt. Minthogy Horezmet a VIII. században meghódították az arabok, ezek a többnyire alán etnikumú kálizok muzulmánok voltak. A források a kazár birodalom területén, valamint a besenyők és a volgai bolgárok között is említik őket: részint katonai szolgálatot láttak el, részint kereskedelemmel és közigazgatási feladatokkal foglalkoztak.
A Kárpát-medencébe a honfoglalástól a XIII. század végéig nagyszámú horezmi alán lakosság telepedett le. A források káliz, böszörmény és néha izmaelita néven emlegetik őket. Legkorábbi csoportjuk Anonymus szerint Taksony fejedelem idején a volgai bolgárok földjéről vándorolt be. A kálizok részint határőrszolgálatot teljesítettek (egy nagyobb csoportjukat a Szerémségben telepítették le), részint a királyi jövedelmeket kezelték, és a pénzverést felügyelték. Nyelvüket és muszlim vallásukat valószínűleg legalább a XII. századig megőrizték. Elterjedésüket Magyarországon a Káloz, Kaluz, Kalász, Kálozd stb. helynevek tükrözik.
