Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Kaláún
Kaláún,
teljes nevén AL-MANSZÚR SZAJF AD-DÍN KALÁÚN AL-ALFÍ, a Kaláún más írásmóddal KALÁVÚN
(megh. 1290), Egyiptom mamlúk szultánja 1279-től; annak a dinasztiának az alapítója,
amely egy évszázadon át uralkodott Egyiptomban.
Az 1250-es években Bajbarsz
mamlúk hadvezér egyik legkorábbi és leghűségesebb híve volt, s amikor az Egyiptom
és Szíria szultánja lett (1260), Kaláún csillaga is gyorsan emelkedni kezdett.
1277-ben Bajbarsz meghalt, ekkor Kaláún rövid úton letaszította a trónról és száműzte
Bajbarsz két fiát, akik kis időre Egyiptom szultánjai lettek. 1279-ben Kaláún
maga lépett trónra. Uralmát gyorsan megszilárdította; 1280-ban levert egy rivális
trónkövetelőt, majd nekilátott a mamlúk állam hatalmának megerősítéséhez a Közel-Keleten.
Egyrészt
ki akarta űzni a latin (keresztes) hadakat megmaradt közel-keleti erősségeikből,
másrészt vissza akarta verni a támadó mongolokat. Békét kötött a templomos lovagokkal,
majd véget vetett a mongol fenyegetésnek Egyiptomban; 1281-ben a homszi csatában
legyőzte a mongolokat. 1289-ben megtörte a keresztesekkel kötött fegyverszünetet,
s elfoglalta Tripoli, az akkoriban a legnagyobb, még kereszteskézen levő város
megerősített kikötőjét. Kaláún éppen Akkor ostromára indult volna, amikor meghalt;
fia, Khalíl, aki a szultáni trónon követte, 1291-ben foglalta vissza a várost
a keresztesektől.
Kaláún tetterős uralkodó volt, és a közigazgatás szintén
sokat köszönhetett neki. Támogatta a kereskedelmet, és hozzájárult a közjólét
gyarapodásához. Ő építtette a Kaláún-mecset épületegyüttesét.
