Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Kalacsuri-dinasztia

Kalacsuri, különböző területeken és korokban uralkodó indiai dinasztiák neve; a néven és a közös származásba vetett hiten kívül az ismert források alig tartalmaznak kapcsolatukra utalós adatot. A legkorábbi ismert Kalacsuri-dinasztia (kb. 550-620) Észak-Mahárástrában, Gudzsarátban, Málávban és a Dekkán nyugati részének egyes vidékein uralkodott, fővárosa valószínűleg Máhismatí volt a Narmada völgyében. A dinasztia három tagjának ? Krisnarádzsának, Sankaraganának és Buddharádzsának ? a neve a nagy kiterjedésű régió feliratairól és pénzérméiről ismert. Hatalmuknak a bádámi Csálukják vetettek véget a VII. század elején.
Egy másik Kalacsuri-dinasztia 1156 és 1181 között volt hatalmon a Dekkánon. A család karnátakai uralmát Biddzsala alapozta meg, aki eredetileg a kaljání Csálukják hűbérese volt, majd III. Csálukja Tailától szerezte meg a hatalmat. Biddzsala fiai, Szómésvara és Sankama meg tudták tartani a hatalmat Karnátakában, 1181 után azonban Biddzsala két másik fia, Áhavamalla és Szinghana fokozatosan ismét behódolt a Csálukjáknak. Rövidsége ellenére a karnátakai Kalacsuri-korszak történetileg fontos, mert erre az időszakra esik a hindu lingájat (vírasaiva) szekta megjelenése.
Az indiai történelem legismertebb Kalacsuri-dinasztiája Közép-Indiában uralkodott; székvárosa az ősi Tripuri (ma Tewar) volt. Eredetét a VIII. századra teszik, korai történetéről azonban kevés adat áll rendelkezésre. A család csak I. Kókalla idején (ur. 850-885 k.) vált ismertebbé. Az I. és II. Kókalla (ur. 990-1015 k.) uralkodása közötti időszakot a Kalacsuri-hatalom megszilárdítása és a korabeli dinasztiákkal való kapcsolatok megerősítése jellemezte. A dekkáni Rástrakútákkal való házassági kapcsolataik révén a Kalacsurik olykor ? például I. Juvarádzsa (ur. 915-945 k.) idején ? a dinasztia politikájának mellékszereplői voltak. A Kalacsuri-dinasztia a IX. század közepe és a XI. század eleje között ellenséges viszonyban állt Kószala déli részével, Kalingával, Gaudával és Vangával; a krónikák beszámolnak még a Gurdzsárákkal, a Csandélákkal, a keleti Csálukjákkal, a gudzsaráti Csaulukjákkal és másokkal történt összecsapásokról.
Gángéjadéva (ur. Kb. 1015-41), aki észak felé nyomulva a Páláktól elhódította Váránaszí (Benares) környékét, sikereket ért el a kaljání Csálukjákkal szemben is. Fia, Karna (ur. 1041-73) megszilárdította hatalmát a Váránaszí-Allahábád körzetben, és nagyszabású hadjáratokat vezetett Kelet-, Dél-, Közép- és Nyugat-Indiába. Sikerei azonban rövid életűek voltak, és a Kalacsurik hatalma a Jasahkarna (ur. 1073-1123) és Vidzsajaszimha (ur. 1188-1209 k.) uralkodása közötti időszakban folyamatosan hanyatlott; nem sokkal 1211 után Baghélkhandot és szinte a teljes Dáhalamandalát bekebelezte a Csandélá-királyság.
Ezenkívül még két Kalacsuri-dinasztia ismert: a szarajúpárai, ill. a ratanpuri. Előbbi a Szarajú (ma Ghaghara) folyó mentén uralkodott, a VIII. század végén tűnt fel, és a XI. század utolsó negyedéig volt hatalmon ? a királyság ekkor a Ghagharától a Gandak folyóig terjedt.
A ratanpuri Kalacsurik, akik eleinte Tummánában, majd Ratanapurában székeltek, távoli rokonai és hűbéresei voltak a tripurí Kalacsuriknak. A XI. század elején kerültek hatalomra, majd I. Dzsádzsalladéva uralkodása alatt tettek szert nagyobb jelentőségre a XII. század elején. Uralkodásuk korai történelmi dokumentumai Pratápamalla uralkodásáig (118-1217 k.) tartanak, majd a XV. századig szünetelnek. Ekkorra a család két ágra szakadt: a ratapuri és raipuri ágra. A XV. század után történetükről nincs hiteles dokumentum.