Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Kalacsuri-dinasztia
Kalacsuri,
különböző területeken és korokban uralkodó indiai dinasztiák neve; a néven és
a közös származásba vetett hiten kívül az ismert források alig tartalmaznak kapcsolatukra
utalós adatot. A legkorábbi ismert Kalacsuri-dinasztia (kb. 550-620) Észak-Mahárástrában,
Gudzsarátban, Málávban és a Dekkán nyugati részének egyes vidékein uralkodott,
fővárosa valószínűleg Máhismatí volt a Narmada völgyében. A dinasztia három tagjának
? Krisnarádzsának, Sankaraganának és Buddharádzsának ? a neve a nagy kiterjedésű
régió feliratairól és pénzérméiről ismert. Hatalmuknak a bádámi Csálukják vetettek
véget a VII. század elején.
Egy másik Kalacsuri-dinasztia 1156 és 1181 között
volt hatalmon a Dekkánon. A család karnátakai uralmát Biddzsala alapozta meg,
aki eredetileg a kaljání Csálukják hűbérese volt, majd III. Csálukja Tailától
szerezte meg a hatalmat. Biddzsala fiai, Szómésvara és Sankama meg tudták tartani
a hatalmat Karnátakában, 1181 után azonban Biddzsala két másik fia, Áhavamalla
és Szinghana fokozatosan ismét behódolt a Csálukjáknak. Rövidsége ellenére a karnátakai
Kalacsuri-korszak történetileg fontos, mert erre az időszakra esik a hindu lingájat
(vírasaiva) szekta megjelenése.
Az indiai történelem legismertebb Kalacsuri-dinasztiája
Közép-Indiában uralkodott; székvárosa az ősi Tripuri (ma Tewar) volt. Eredetét
a VIII. századra teszik, korai történetéről azonban kevés adat áll rendelkezésre.
A család csak I. Kókalla idején (ur. 850-885 k.) vált ismertebbé. Az I. és II.
Kókalla (ur. 990-1015 k.) uralkodása közötti időszakot a Kalacsuri-hatalom megszilárdítása
és a korabeli dinasztiákkal való kapcsolatok megerősítése jellemezte. A dekkáni
Rástrakútákkal való házassági kapcsolataik révén a Kalacsurik olykor ? például
I. Juvarádzsa (ur. 915-945 k.) idején ? a dinasztia politikájának mellékszereplői
voltak. A Kalacsuri-dinasztia a IX. század közepe és a XI. század eleje között
ellenséges viszonyban állt Kószala déli részével, Kalingával, Gaudával és Vangával;
a krónikák beszámolnak még a Gurdzsárákkal, a Csandélákkal, a keleti Csálukjákkal,
a gudzsaráti Csaulukjákkal és másokkal történt összecsapásokról.
Gángéjadéva
(ur. Kb. 1015-41), aki észak felé nyomulva a Páláktól elhódította Váránaszí (Benares)
környékét, sikereket ért el a kaljání Csálukjákkal szemben is. Fia, Karna (ur.
1041-73) megszilárdította hatalmát a Váránaszí-Allahábád körzetben, és nagyszabású
hadjáratokat vezetett Kelet-, Dél-, Közép- és Nyugat-Indiába. Sikerei azonban
rövid életűek voltak, és a Kalacsurik hatalma a Jasahkarna (ur. 1073-1123) és
Vidzsajaszimha (ur. 1188-1209 k.) uralkodása közötti időszakban folyamatosan hanyatlott;
nem sokkal 1211 után Baghélkhandot és szinte a teljes Dáhalamandalát bekebelezte
a Csandélá-királyság.
Ezenkívül még két Kalacsuri-dinasztia ismert: a szarajúpárai,
ill. a ratanpuri. Előbbi a Szarajú (ma Ghaghara) folyó mentén uralkodott, a VIII.
század végén tűnt fel, és a XI. század utolsó negyedéig volt hatalmon ? a királyság
ekkor a Ghagharától a Gandak folyóig terjedt.
A ratanpuri Kalacsurik, akik
eleinte Tummánában, majd Ratanapurában székeltek, távoli rokonai és hűbéresei
voltak a tripurí Kalacsuriknak. A XI. század elején kerültek hatalomra, majd I.
Dzsádzsalladéva uralkodása alatt tettek szert nagyobb jelentőségre a XII. század
elején. Uralkodásuk korai történelmi dokumentumai Pratápamalla uralkodásáig (118-1217
k.) tartanak, majd a XV. századig szünetelnek. Ekkorra a család két ágra szakadt:
a ratapuri és raipuri ágra. A XV. század után történetükről nincs hiteles dokumentum.
