Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

kaifengi zsidók

a kínai Kaifeng (Kajfeng) városban egykori vallási közösség tagjai; sok tudós érdeklődését felkeltette az a tény, hogy ez a zsidó csoport évszázadokon át fennmaradt. Matteo Ricci, a neves jezsuita hittérítő volt az első nyugati, aki hallott a kínai zsidók létezéséről. 1605-ben Riccit felkereste egy - külsejét tekintve teljesen kínai - fiatalember, és azt állította, hogy a Kaifengben élő egyistenhívők közé tartozik. Három évvel később egy kínai jezsuita el is látogatott a közösséghez, és tanúsította, hogy valóban létezik ott egy nagy zsinagóga (amelynek épületében megvan a Szentek Szentje is, ahová csak a főrabbi léphet be), és megerősítette azt is, hogy a közösség valóban híven követi a zsidó vallás előírásait. Megtartották a sabbatot és a nagy vallási ünnepeket, a fiúgyermekeket körülmetélték, felolvasták a Tórát, héber kézirataik voltak, zsinagógáikban névtáblákat használtak képes ábrázolások helyett, és tartózkodtak a disznóhús fogyasztásától.

Egy 1512-es keltezésű kőtábla szerint a zsidók először a Han-dinasztia uralkodásának (Kr. e. 206-Kr. u. 220) második felében jelentek meg Kínában, a letelepedők azonban 1127 körül, Indiából vagy Perzsiából érkeztek Kaifengbe, ahol a legrégebbi zsinagóga 1163-ban épült.

A zsidó közösség fejlődését megszakította az a háborúskodásokkal és társadalmi forrongásokkal teli időszak, amely megelőzte a Qing (Mandzsu)-dinasztia 1644-es hatalomra jutását. Amikor a lázadók 1642-ben a város felé terelték a Sárga-folyót, hogy megakadályozzák Kaifeng elfoglalását, elpusztult a zsinagóga, a temető, valamint sok zsidó könyv és feljegyzés. Válságba került a vallási oktatás, egyre többen kötöttek házasságot han nemzetiségű kínaiakkal és tértek át más vallásra. Bár a zsinagógát 1653-ban újraépítették, 1700-ra már csak kevesen tudtak héberül olvasni.

Amikor az utolsó kínai rabbi 1800-ban meghalt, a judaizmus szellemisége már teljesen meggyengült Kaifengben. Keresztény hittérítőknek sikerült még Tóra-tekercseket, héber kéziratokat és feljegyzéseket megvásárolni; ezek végül az Egyesült Államok cincinnati múzeumába kerültek.

1850-ben két kínai keresztény, akit a hongkongi Anglikán Misszió küldött Kaifengbe, ellátogatott a pusztuló zsinagógába, és ott megszerzett néhány tekercset. A hajdani pezsgő vallási életnek ekkorra kevés nyoma maradt. A nyomor akkora volt, hogy zsinagógájuk építőköveit is eladták.

Az 1900-as évek elején még akadt Sanghajban néhány hírmondó az egykoron virágzó kaifengi zsidó közösség utolsó tagjai közül. Kínában több mint ezer éve más zsidó közösségek is léteztek, de csak a kaifengi zsidók történetéről maradt meg számottevő írásos forrásanyag.