Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Kába

más írásmóddal KAABA, a mekkai Nagymecset közepén álló kis szentély, amelyet a világ valamennyi muszlim hívője a Föld legszentebb helyének tart. A muszlimok a napi ötszöri ima során e szentély felé fordulnak, ebbe az irányba tájolva temetik el halottaikat, s ez az a hely, amelyhez el kívánnak zarándokolni, ahogy azt Istennek a Koránba foglalt parancsolata előírja.

Az építmény kocka alakú. Szürke kőből és márványból készült, sarkai nagyjából a négy égtáj felé irányulnak. Az épület belsejében szinte semmi nincs, csak a tetőt tartó három oszlop és néhány fölfüggesztett ezüst- és aranylámpa. A Kábát az év nagy részében egy hatalmas, fekete brokáttakaró, a kiszva borítja.

A Kába keleti sarkában található a mekkai Fekete Kő. A Kába-kőnek is nevezett kultikus tárgy több darabra törött, ezeket egy kőgyűrű övezi, és súlyos ezüstpánt tartja össze. A népi legenda szerint a Kába-követ Isten akkor adta Ádámnak, amikor kiűzte a Paradicsomból, hogy ezzel nyerjen bocsánatot a bűneire. A mondák szerint a kő eredetileg fehér volt, ám az idők során feketévé vált, minthogy magába szívta az ideérkező zarándokok ezreinek bűneit.

Minden muszlimnak, aki zarándoklatra érkezik Mekkába, hétszer körbe kell járnia a Kába épületét, eközben megérinti és megcsókolja a Kába-követ. Amikor befejeződik a zarándoklat hónapja (dzú al-hiddzsa), ünnepélyes körülmények között lemossák a Kába épületét; ebben a szertartásban a vallási tisztségviselők és a zarándokok egyaránt részt vesznek.

A Kába történelmének korai szakaszáról keveset lehet tudni, de az biztos, hogy már az iszlám kialakulása előtt szentélyként tisztelték, és zarándokhelynek számított. A Korán azt mondja, hogy Ábrahám és Izmael „megemelték a Kába alapjait”. Ennek pontos jelentése nem egyértelmű, ám a muszlim legendák úgy értelmezték, hogy Ábrahám és fia újjáépítették azt a szent épületet, amelyet még Ádám emelt, s amelyből addigra csak az alapok maradtak meg. A Kábát sokszor lerombolták, megrongálták, majd újjáépítették. 930-ban magát a Fekete Követ is elhurcolták a karámita szekta fanatikusai, s majdnem húsz évig zálogként maguknál tartották. Prófétai küldetésének korai szakaszában Mohamed minden jel szerint egyáltalán nem foglalkozott a Kábával. Miután azonban kivándorolt Medinába, és gondjai támadtak az ott élő zsidókkal, Jeruzsálem helyett a Kába-szentélyt jelölte ki annak az iránynak, amely felé az imádkozónak fordulnia kell. Mekka elfoglalásakor (630) úgy rendelkezett, hogy a szentélyben és körülötte található pogány bálványokat meg kell semmisíteni, s az épület belsejét díszítő pogány falfestményeket is eltávolították. A Kába azóta is a muszlim vallásosság fókuszában áll.