Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

juta

(Corchorus), más néven CALCUTTA-KENDER, hindi nyelven PÁT (Corchorus), a hársfafélék (Tiliaceae) családjába tartozó növénynemzetség és a fajok textiliparban hasznosított rostja. A nemzetségbe két termesztett növényfaj, a fehér juta (C. capsularis), valamint a Tossa és a Daisee fajtákról ismert C. olitorius tartozik. Az utóbbi rostja háncsrost, azaz a héjkéreg belső szövetéből származik. A jutarostból durva, erős, tépésálló, olcsó csomagolóanyagok, ill. kötelek készülnek, ezeket a mezőgazdaságban és az iparban egyaránt használják. Magyarországon jutából készül a zsákvászon.

A jutát az ókor óta termesztik Bengáliában, India (és a mai Banglades) területén. A nyers juta kivitele az indiai szubkontinensről nyugatra az 1790-es években kezdődött. A jutarostot eleinte főleg kötelek készítésére használták. 1822-ben a skóciai Dundee városában kezdték meg az ipari méretű fonalgyártást, és a város hamarosan az ipar központja lett. Indiában 1855-ben indult meg a jutafeldolgozás; az ország kettéválásakor (1947) a jutaföldek nagy része Kelet-Pakisztánhoz (ma Banglades) került, ahol új feldolgozási központok létesültek. Az indiai szubkontinensen kívül Kínában és Brazíliában termesztenek jutát. A legnagyobb nyersrostimportőrök közé Japán, Németország, Belgium és Franciaország tartozik.

A juta valószínűleg az indiai szubkontinensről származik, egyéves, lágy szárú növény, átlagos magassága 3-3,6 m. Szára hengeres, és kb. férfiujj vastagságú. A rostjáért termesztett két faj hasonló, mindössze toktermésük alakjában, növekedési habitusukban és rostjuk jellemzőiben különböznek egymástól. A legtöbb fajta jó vízáteresztő képességű homokos vályogtalajt, meleg, nedves - a növekedési időszakban legalább havi 75-100 mm csapadékú - éghajlatot igényel. A növény levelei világoszöldek, hosszuk 10-15 cm, szélességük 5 cm, szélük fűrészes, hegyes csúcsban végződnek. Apró, sárga virágai vannak.

A juta rostjai a kéreg alatt, a szár központi, fás részét körülvevő rétegben helyezkednek el. A kéreghez legközelebb lévő rostok általában a szár egész hosszában végigfutnak. A jutaültetvényt rendszerint a virágok lehullása után, de a toktermések teljes érése előtt aratják. Ha a jutát ez előtt vágják, a rost túl vékony, ha a magvak érése után, a rost erős ugyan, de elveszíti jellegzetes fényét.

A rostokat ragadós anyagok tartják össze, ezeket meg kell puhítani, fel kell oldani és ki kell mosni ahhoz, hogy a rostok a szárból eltávolíthatók legyenek. Ennek érdekében aratás után a kévékbe kötött szárat tavak vagy patakok vizébe helyezik, és kövekkel vagy földdel lenyomatják. 10-30 napig tartják a víz alatt, ezalatt az ott élő baktériumok lebontják a rostokat összetartó anyagot. Az áztatás után a szár gyökeres végét lapátokkal sulykolják, ettől a rostok fellazulnak, és elválnak a szártól. Ezután a szárat a gyökérhez közel eltörik, és a rostköteget kirántják a szárból. A rostot mossák, szárítják, válogatják, osztályozzák és bálázzák, majd hajón jutaüzemekbe szállítják. A malmokban a rostokat olaj, víz és emulgeálószerek hozzáadásával puhítják, majd elkészítik a fonalat. A folyamat kártolásból, nyújtásból, előfonásból és fonásból áll, eközben elválnak egymástól az elemi rostok, és párhuzamosan rendeződnek, a keveredés hatására egyenletes színűvé, erősségűvé és minőségűvé válnak, majd erős fonallá sodródnak össze. Miután a fonalat megfonták, kész termékekké szőhető, köthető, sodorható és a szövet varrható.

A jutát sokféle árucikk készítéséhez használják. A jutaszőnyeg és az imaszőnyeg Keleten éppoly gyakori, mint a jutafonákú szőnyeg világszerte. A juta legnagyobb felhasználási területe a zsákvászonkészítés. A jutazsákokat gabona, zöldség, gyümölcs, liszt, cukor, állati takarmányok és más mezőgazdasági termékek szállítására és tárolására használják. A jutarostokból zsinórokat és durva köteleket egyaránt készítenek.