Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Josida Kenkó

(szerzetesi név, átírásváltozata: Yoshida Kenkô; eredeti neve: Josida vagy Urabe Kanejosi, átírásváltozat: Yoshida vagy Urabe Kaneyoshi) (Kiotó, 1283? - Tanoi, 1352 után) japán költő.

Előkelő család sarja volt, először a Horikava családnál, majd miután 1301-ben a családból származó Gonidzsó császár került trónra, hat éven át az udvarban szolgált. Vonzódott a nemesi kultúrához, híresen jártas volt a kalligráfiában és a régi szertartások tudományában. Az uralkodó 1308-as halála után visszavonult a közélettől, szerzetes lett, s remeteként élt. Ekkor járt feltehetően Kantó vidékén, erre abból következtethetünk, hogy munkái közt gyakoriak az e vidékhez kötődő írások. 1321-től élt Kiotóban, a Nidzsó Tamejo által vezetett költői iskola tagja volt. Tamejo a Kokinsú hagyományain át bevezette a költészet rejtelmeibe. Költeményeit saját válogatásában, Kenkó hosinsú (Kenkó szerzetes versgyűjteménye) címen gyűjtötte össze. Elvégezte a klasszikus japán művek, a Kokinsú, a Súisú, a Gendzsi regénye és egyéb művek másolását, az egyes változatok összevetését.

Fő műve a Curezuregusa (Unaloműző elmélkedések). A munka pontos keletkezési dátuma nem ismert, feltehetőleg 1330 és 1331 közt írta. Az sem teljesen bizonyos, hogy maga Josida Kenkó nevezte így el, mivel e cím először egy, a keletkezése után körülbelül száz évvel készült másolaton tűnik fel először. Maga a munka hosszabb-rövidebb filozófiai eszmefuttatások gyűjteménye, alapgondolata a mudzsókan (a dolgok mulandóságának gondolata), ezt támasztja alá klasszikus japán irodalmi művekből, a történelemből és a mindennapi életből vett példákkal. Terjedelme az előszón kívül 243 írás. Josida Kenkó fennmaradt költeményei későbbi antológiákban szerepelnek, például: Soku gosúi vakasú; Fuga vakasú.

Világirodalmi kisenciklopédia

 

Josida Kenkó (1283-1350): Tsurezuregusa: Az időűzés terítéke, A magyar szöveget japán eredtiből fordította Dombrády S. Géza és Szende Tamás, Dombrády S. Géza bevezetőjével, A japán irodalom kincsesháza (II.). Stádium, 1992 tavasz, V. évfolyam, 1. szám, 67-74. oldal