Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
jinja
a japán sintoista vallásban az a hely, ahol az istenség szellemét áhítattal őrzik, vagy ahová megidézik. A történelmi időkben a jinjákat szép természeti környezetbe helyezték, a modern korban viszont a városi szentélyek váltak általánossá. Noha méretük a nagy kiterjedésű épületegyüttesektől egészen a kicsiny, jelentéktelen, út menti imahelyekig változhat, általában három részből állnak:
1. honden (más néven shinden), a fő szentély, ahol az istenség szellemét áhítattal őrzik, és ahová rendesen csak a papok mehetnek be;
2. heiden (felajánlások csarnoka), vagy norito-den (imádkozásra szolgáló csarnok), ahol a papok a vallásos szertartásokat végrehajtják; itt mondják el az imákat, amelyekkel odahívják a kamit (istenséget vagy szent erőt), majd innen is küldik el;
3. haiden (kultuszcsarnok), ahol a hívők imádkoznak, és végrehajtják a kultusszal kapcsolatos egyéb kötelezettségeiket.
A nagyobb szentélyeknek lehetnek további részeik, például a kagura-den (emelvény a szertartási tánchoz), shamusho (szentélyhivatal), temizu-ya (az imádság előtti kéz- és szájmosásra szolgáló mosdótál), komainuk (védő állatok szobrai), és tôrô-k (a szentélynek adományozott kő- vagy bronzlámpások). A szent terület határát díszkapuval (torii) és kerítéssel jelölik.
A leghíresebb sintoista kegyhelyek némelyikét, például az isei szentélyben lévő Belső-szentélyt (Naikuu), meghatározott időközönként újjáépítik, de minden alkalommal megőriznek eredeti, ősrégi elemeket, például tartószerkezeti és padlórészeket vagy tetőgerendákat. A sintó építészet egyedi jellegzetessége a chigi, a tető elülső és hátsó részén a szarufák túlnyúló végeiből kialakított ollós tetődísz.
Az 1868-as Meiji-restaurációtól a II. világháború végéig a sintó kegyhelyeket a belügyminisztérium irányította, és kormányforrásokból támogatták őket. A sintó mint államvallás megszűnése és a szubvenciók alkotmányos tilalma miatt a szentélyek saját egyházközösségük híveinek és más hívőknek az adományaiból, valamint a turizmusból és egyéb szolgáltatásokból, például óvodák működtetéséből tartják fenn magukat.
Sok szerzetes vállal másodállást, hogy eltartsa magát és családját. A több mint 97 000 japán szentély túlnyomó többsége a Jinja Honchôhoz (Sintó Szentélyek Egyesülete) tartozik, melynek tagsága magában foglalja Japán 107 000 000 sintoista hívőjének többségét. Minden egyes szentélyt a saját bizottsága irányít, amely papokból és az egyházközösség híveiből vagy képviselőiből áll.
