Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Jiaqing (Csia-csing), 1507-1566

Chia-ching, pinyin átírással JIAJING, más néven (Wade-Giles-féle átírással) CHU HOU-TSUNG (szül. 1507. Kína - megh. 1566. Kína), a Ming-dinasztia (1368-1644) 12. császára 1521-től; hosszú uralkodása idején a birodalom valamelyest megszilárdult, noha hivatali kötelezettségeinek elhanyagolása egy zűrzavaros időszak beköszöntét vetítette előre. Hírhedten kegyetlen ember volt. Az ellentmondani merészkedő hivatalnokok százait kínoztatta meg, bocsátotta el vagy végeztette ki. Rengeteg időt és pénzt fordított - főleg élete utolsó éveiben - a taoista alkímia támogatására abban a reményben, hogy megtalálják az életét meghosszabbító varázsszert. Néhány kegyencére bízta a kormányzást, akik nem törődtek azzal, hogy Kína határain egyre fenyegetőbbé vált a helyzet. A mongol törzsek Altán kán (megh. 1583) vezetésével betörtek az északnyugati határrészre, és több ízben a kínai fővárost, Pekinget is ostromolták. Japán kalózok a part menti kereskedelmet akadályozták, a déli tartományokban pedig egyre gyakrabban robbantak ki felkelések. Utódai azonban még képesek voltak rövid időre felvirágoztatni a Ming-birodalmat.

 

Jiaqing (Csia-csing), 1760-1820

Chia-ching, pinyin átírással JIAQING, más néven (Wade-Giles-féle átírással) YUNG YEN (szül. 1760. nov. 13. Peking, Kína - megh. 1820. szept. 2. Jehol [ma Cheng-te], Hopej tartomány), a Ching-dinasztia 5. császára 1796-tól; uralkodásával a birodalom hanyatlását igyekezett megfékezni.

Apja, Chien-lung császár (ur. 1735-96) lemondása után kiáltották ki császárnak, a hatalom azonban 1799-ig apja és annak korrupt főminisztere, Ho-shen kezében maradt. Chia-ching császár feladatai a szertartások irányítására korlátozódtak.
Mindeközben Közép- és Nyugat-Kínában kirobbant a Fehér Lótusz-felkelés (1796-1804). Ho-shen utasítására a hadjáratot elnyújtották, így ő és barátai elsikkaszthatták a háborúra szánt összegeket. Chien-lung császár 1799-ben meghalt, és Chia-ching azonnal elrendelte Ho-shen őrizetbe vételét, majd öngyilkosságra kényszerítette őt. Tehetséges hadvezéreket bízott meg a felkelés leverésével, de a kimerült Ching-hadseregnek még így is több mint öt év kellett, hogy győzelmet arasson. Kalózok árasztották el Kína déli partjait, és csaknem 10 évig megbénították a kereskedelmet.

Apja halála és Ho-shen őrizetbe vétele után Chia-ching a császári kincstár ügyeit igyekezett rendbe tenni; nem bizonyult erőskezű uralkodónak, és a burjánzó korrupció megfékezése helyett az udvar kiadásainak csökkentésével próbálkozott - ez a terve felbőszítette a császári család tagjait. Noha politikájával részben sikerült újra feltölteni a kincstárat, arra nem volt alkalmas, hogy az egyre kevésbé hathatós kormányzat gondját megoldja. Sőt a korrupció talán még nagyobb lett, miután a magas hivatalokat áruba bocsátották, hogy növeljék a kincstár bevételeit. Ráadásul a nép vállára nehezedő adóterhek is súlyosak maradtak. 1803-ban a csőcselék megtámadta a császárt az utcán, 1813-ban pedig összeesküvők egy csoportja próbálta megrohamozni a palotát. Chia-ching a Ching-dinasztia egyik legnépszerűtlenebb császáraként halt meg.