Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Jianwen (Csien-ven), 1377-13?

Chien-wen, pinyin átírással JIANWEN, más néven CHU YÜN-WEN (szül. 1377. dec. 5. Kína - meg. 142. júl. 13.? Nanking); a Ming-dinasztia (1368-1644) 2. császára 1398-tól; uralkodása idején a polgárháború kis híján az újonnan alapított dinasztia végét okozta.
Trónra lépése után folytatta elődje politikáját: a mongol (Yüan)-dinasztia (1206-1368) örökségének felszámolását és a Ming-dinasztiát annyira nevezetessé tévő kulturális, szellemi és technikai fejlődés bátorítását. Bukását az okozta, hogy a központi hatalmat újra meg akarta erősíteni a birodalom határain belül kialakult számos fejedelemségben, ahol nagybátyjai uralkodtak. Ez a törekvése felkelést robbantott ki, melyet egyik nagybátyja, Yen herceg vezetett, és a herceg ekkor Yung-lo császár (ur. 1402-24) néven trónra lépett. A legyőzött Chien-wennek nyoma veszett, amikor palotája leégett. Valószínűleg a tűzben lelte halálát, noha a legenda szerint életben maradt, és csaknem negyven évig vándorló szerzetesként élt.