Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
japán fürdő
Japánt sokan
egy óriási szivacshoz hasonlítják, a belőle feltörő forróvizű források ezrei
miatt. Japánban már kétezer éve élvezik a forró források által kínált örömöket,
melyek Japán legkedveltebb turisztikai látványosságai közé tartoznak. Ezt a
programot mindenképpen be kell iktatnunk! Garantáltan elvarázsolja, kicseréli
az embert.
Az utóbbi években a japán fiatalok körében is nagy érdeklődésnek örvend, ennek
eredményeképpen a fürdők egész évben nyitva tartanak, mind a fiatalok, mind
az idősek imádnak fürdőzni.
A legtöbb fürdőben a feltörő forrás egy barlang belsejében található, de vannak
olyan fürdők is, ahol kívül is találkozhatunk medencékkel. A fürdők egész szezonban
élvezhetők, akár a téli szezonban egy gyengébb hóesés idején is kellemesen relaxálhatunk.
A fürdők iránti érdeklődés erősödésének eredményeképpen növekedett meg a ryokan
típusú szálláshelyek száma is, amelyek kellemes kikapcsolódási lehetőséget biztosítanak,
családoknak, illetve barátaiknak, akár a házhoz tartozó saját fürdő által.
Hokkaidoban a legkedveltebb üdülőhely Noboribetsu. A hely ámulatba ejtő kilátással rendelkezik a mellette elhelyezkedő gejzírekre. Egy másik nevesebb gyógyvíz Jozankei.
Tokió környékén a következő híres gyógyforrások találhatóak: Hakone, Atami, Ito, Kinugawa, Nasu, Nikko, és Shiobara.
Japán számos olyan gyógyforrás található, melyek rádioaktív hatással bírnak, ilyenek például: Beppu - Oita megyében, Arima-Kobe megyében, Masutomi–Tottori megyében.
A shirahamai és dogi fürdők egy egész napos kirándulást érdemelnek, napokon keresztül lehetne élvezni a nagyméretű fürdő kiváló vizét.
A Kyushuban található Unzen nemzetközi elismerésnek örvend gyógyvizű forrásai miatt, amely a nyári szezonban kedvelt nyaraló paradicsommá nőtte ki magát.
A hegyvidéki források közül azonban a leghíresebb a Honshu szigeten fellelhető Akakura fürdő, illetve a Yamagata megyében megtalálható Zao fürdő
Szabályok a fürdőkben:
• Férfiak és nők külön bejáratokon léphetnek be a fürdőkbe
• A ruhákat az öltözőkben kell levenni és polcokra vagy kosarakba helyezni
• A fürdőbe csak szappan és törülköző vihető be, viszont a meleg medencébe szappant szigorúan tilos használni
• A fürdőzőnek először szappannal alaposan le kell mosakodni az előtérben, majd már tisztán léphet be a közös medencébe
• Tilos fürdőruhát viselni a fürdőben.
• Nagy illetlenség a víz alá tenni a fejünket és úszni a fürdőben.
http://www.jelszojapan.com/post/1390
Palanovics Norbert
Fürdőzés Japánban: minden ledobva
Népszabadság, 2009. március 9.
Ha onszenről beszélünk, felejtsük el a magyar gyógyfürdős medencéket
Negyvenfokosnál is melegebb víz, amely segít feloldani a társadalmi különbségeket és a stresszt, ráadásul a nemzet egyik kedvenc szórakozása. Ez az onszen (jelentése hőforrás), a japán forró vizes fürdő, amely a vulkanikus területen fekvő országban húszezer helyen, minden zegben-zugban, elsősorban a természetben, sokszor lélegzetelállító környezetben található meg.
A történetírók szerint a japán népek korán felfedezték ugyan maguknak a vulkanikus forrásokat, de a fürdőkultúra a kilencedik századtól terjedt el igazán. A legrégebbinek mondott, ma is üzemelő japán "termálfürdőt", a Sikoku szigetén található Dogo Onszent azonban ezerötszáz évesre becsülik. Ha onszenről beszélünk, felejtsük el a magyar gyógyfürdős medencéket. Az onszenek általában kisméretű épületekben, illetve ahhoz tartozó külső területen található, sokszor fából vagy kőből készült medencék.
A legvadabbak és a "legigazibbak" a szabadban, a semmi közepén található kis lyukakban vannak. A kisméretű épületek gyakran turisztikailag fontos onszen-városkákban vannak, ahol a hőforrásokat szállodák egészítik ki. A Tokióhoz legközelebb található ilyen városkák a hegyekre néző, Fudzsihoz közeli Hakone, illetve az óceán partján található Atami. Japán-szerte kedvelt még a gunmai Kuszacu-onszen, a Nagoja melletti Gero, a hokkaidói Tojakó (ahol a tavalyi G8-csúcstalálkozó volt), és a Kjúsú szigetén található, homokfürdőjéről ismert Beppu is.
Beppu külterületén, a hegyoldalban találta e sorok írója azt a "vad" fürdőhelyet is, amelyből olyan forró, kénes víz tör fel, hogy a hegyoldali lyukban gyakran megmártózó helyiek hideg vizet vezettek oda, hogy lehűtsék. A kilátás az alatta lévő városra és a tengerre persze fantasztikus. Hasonló élményt nyújt az Oszakától délre található Vakajama - ugyancsak ingyenes - fürdője is, amelynek kis kőmedencéje alig öt méterre van az óceán partjától. A naganói Hakuba városka hőforrása pedig egy kiadós téli séta vagy sízés után fantasztikus élmény, ahol nemcsak a Japán-Alpok látványa élvezetes, hanem az is, hogy a rotemburóban, azaz a szabadtéri medencékben és az egyszemélyes fadézsákban felhevült testet a hóval mindjárt lehűthetjük.
Az onszenben való fürdőzésnek szigorú etikettje van. Már az épületbe lépéskor le kell vetni a cipőt, sokszor pedig a belépőjeggyel együtt egy kis törülközőt kapunk. Ma már a legtöbb onszennél külön van a férfi és a női szárny, aminek fő magyarázata, hogy az onszeneket meztelenül használják. Régen a japán nem volt ennyire "prűd", a XIX. századig közös fürdők voltak. Igaz, ma ismét kezd népszerűvé válni a családi fürdőzők számára az ilyen létesítmény.
A ruhák ledobása után aztán - szégyenlősebbek a kapott minitörülközőt maguk elé teríthetik - belépünk a mosdásra szolgáló térbe. Itt egy kis sámlira ülve, a falra szerelt zuhannyal és a mellette található folyékony szappannal és samponnal tisztára kell mosni magunkat: a fürdővízbe csak tiszta testtel ereszkedhetünk. Ha valamiben nem vagyunk biztosak, csak nézzük, mit tesznek japán fürdőtársaink. Ha már tiszták vagyunk, akkor mehetünk is a vízbe, persze vigyázva, hogy ne csobbanjunk. Az onszen a relaxálásra lett kitalálva, nem a testmozgásra. A kis törülközőt egyesek a fejük tetejére rakják, mások a medence szélén hagyják: bármelyik jó megoldás.
A japán utazási irodák rengeteg egy- vagy kétéjszakás csomagot ajánlanak, amely onszennel párosított szállodába szól. Érdemes az onszenélményt egy vidéki, japán stílusú fogadóban, rjókanban való tartózkodással összekötni. A legjobb és legdrágább onszen-rjókanokban a meleg vizes famedence a saját szobánk erkélyén található, és sokszor egy japán kertre néz. Teljesen más élményt nyújtanak az úgynevezett szuperonszenek vagy szuperszentók (közfürdők), amelyekből Tokióban és Oszakában is megtalálható néhány. Ezek olyan modern, óriási, többemeletes fürdőkomplexumok, amelyek a szaunától a gőzfürdőig számos szolgáltatást nyújtanak, vizük hatása sokféle, medencéik pedig különböző stílusokat képviselnek.
Előfordul, hogy az amúgy szégyenlős és visszafogott japánok a fürdőben szóba elegyednek az ismeretlennel: a japán fürdőben nincsenek tabuk, ott mindenki egyenlő ugyanis.
Gerlóczy Márton
A goemonburo*
http://24.hu/poszt-itt/2016/12/16/gerloczy-osai-kozseg-25-lakojanak-kuzdelmes-hetkoznapjai-7-8/
A harmadik este Chika-chan azt mondta, eljött az idő, kipróbálhatom a fafűtéses fürdőkádat, a goemonburót.
- Közvetlenül lefekvés előtt kell kipróbálni, Márton san - mondta, és ahogy mondta, látható volt, hogy a goemonburó nem fürdőkád, nem könnyed hétköznapi kikapcsolódás, hanem különleges alkalom.Ez a goemonburo egy üst, amely egy kályhába van beépítve, meg kell tölteni vízzel, alá kell gyújtani, mint a gulyásnak, és kész. Mi sem egyszerűbb. A három négyzetméteres, betonból épült fészerben vaksötét volt, úgyhogy én segítettem Chika-chan-nak egy zseblámpával világítva. Meg volt győződve arról, hogy a bambusz ég a legjobban, és, ha a bambusz ég, akkor minden más is lángra kap, de a vastag, kissé nedves fa nem kapott lángra, hiába fújta Chika-chan egy bambuszfurulyával, mely praktikát mindenféleképpen honosítani áll szándékomban, a bambusz nem égett olyan nagyon, és az sem tűnt túl jó ötletnek, hogy az újságpapírt nem a tüzelő alá helyezve gyújtotta meg, hanem meggyújtva próbálta alá tuszkolni, úgyhogy cseréltünk, hoztam gyújtóst, ő világított a zseblámpával, és pár perc múlva már lángolt is a magyar tűz a goemonburo kályhájában.
- Óóóó! Á! Hmmm! Szép munka - mondta Chika-chan. - Nagyon szép munka! Most már mehet rá a vastagabb fa.
- Mennyi kell ennek?
- Negyven perc.
Bementünk a házba. Chika-chan visszaült a számítógépéhez, én pedig az ablakból néztem ahogy ömlik a füst kifelé a fészerből a telihold fényénél. Amikor tíz perccel később kimentem, hogy ellenőrizzem a tüzet, a fészerben akkora füst volt, hogy semmit sem lehetett látni. Csípte a szememet, kaparta a torkomat. Kéményt, az isten tudja miért, nem építettek a goemonburóhoz, így a füst a kályha repedésein, majd a fészer tetejének repedésein és egyetlen gyékénnyel takart ablakán távozott. Miközben ellenőriztem a víz hőmérsékletét, a tüdőm mélyére szívtam a rendkívül jól égő bambusz édeskés égéstermékét, majd kimenekültem a fészerből.
- Ez nem az igazi! - mondtam Chika-chan-nak.
- Türelem, Márton san, mindjárt megnézem, jó lesz.
- Nem annyira fontos.
- Türelem, minden rendben lesz.
Még kétszer néztem meg a füstölgő fészert, de másodjára már nem mertem bemenni. Szeretem én a meleg fürdőt, a kályha melegét, de minálunk nyugaton a füst a kéményen, és nem a lakáson vagy a konyhán át távozik, meg aztán a fürdőzést is ismerjük, az ott nálunk egyfajta kikapcsolódás, kellemes élmény, és nem jár füstmérgezéssel, ahogyan Kinosakiban sem, ahol tíz évvel korábban lubickoltam boldogan egy onsenben. Visszamentem a szobámba olvasni, majd megoldja Chika-chan, ha akarja, gondoltam. Fél óra múlva megjelent a szobámban.
- Már szellőztetek. Pár perc és mehetsz.
- Köszönöm.
- Még valami! Mi japánban általában úgy szoktuk...
- Előtte le kell zuhanyoznom.
- Így van. Nagyon jó!
Törülközőt kötöttem magamra, és mentem a fészerbe. Útközben kicsit megrándult a nyakam, mert túl későn jutott eszembe a pókháló. Nyolc- tíz fok lehetett, este 10 óra, nem állítom, hogy nagyon jól esett volna a mosakodás a sámlin ülve a hideg vízzel. A fészerben tömény füstszag volt, de már valamelyest kiszellőzött. Ahogy bekapcsoltam a zseblámpát, láttam, hogy a goemonburo felszínén egy vágódeszka szerű falap úszik. Arra kellett rálépnem, hogy ne égessem meg a talpamat. A zseblámpát a sámlira tettem, elfordítottam, hogy a falat világítsa, és lassan, mellkasig elmerülve beleereszkedtem a forró vízbe. Úgy gubbasztottam a goemonburóban, mint az anyaméhben. Valami madár szállt le a fészer tetejére, lépkedett a hullámlemezen kemény karmával, károgott egyet, aztán elreppent. Különböző színben táncolt és keveredett a füst, a lehelet és a meleg víz gőze az zseblámpa fényében. Lekapcsoltam. Ott fürdőztem a vaksötétben egy füstös fészerben, hallgattam a tengert Kakeroma szigetén egy rozsdás üstben guggolva, mint egy kiló marhalábszár.*五右衛門風呂 goemonburo (tűzkatlan-fürdő), Ishikawa Goemon (1558-1594) után nevezték el Goemon-üstnek némi akasztófa-humorral ezt a japán fürdőt, aki Robin Hood-ként, amit lopott, a szegényeknek adta, majd elfogása után tüzes vaskatlanban halálra főzték. (Terebess szerk.)
