Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

jaksa

más írásmóddal JAKSZA, nőnemben JAKSÍ vagy JAKSINÍ, általában jóakaratú természeti szellemek elnevezése az ind mitológiában, föld alá vagy a fák gyökerei közé rejtett kincsek őrei. A legfőbb jaksa Kuvéra, az Alaká nevű, mitikus himalájai birodalom uralkodója.

A jaksákat leginkább valamely város, terület, tó vagy forrás védőistenségeiként tisztelték. Kultuszuk, hasonlóképp a nágákba (kígyóistenségekbe), termékenység-istennőkbe és istenanyákba vetett hithez, vélhetőleg India dravida őslakóitól származik. A jaksakultusz jól megfért a védikus korban bemutatott áldozatokkal, de a Kusán-periódusban is tovább virágzott.

A jaksaszobrok az ind művészet legkorábbi istenábrázolásai közé tartoznak, megelőzik a brahmanizmus isteneinek és a bódhiszattváknak a képmásait, amelyeken egyébként a hatásuk is kimutatható. A későbbi hindu, buddhista és dzsaina művészet számára is mintául szolgáltak.