Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

JÁDE (yu)
A jáde név spanyol eredetű, a piedra de ijanda, azaz "ágyékkő" jelentésű szóból származik, mivel vesebántalmak, derékfájás és kólika elleni védőszernek tartották, amuletteket készítettek belőle. A magyar jáde alak Weöres Sándor kínai műfordításainak köszönhetően terjedt el, mindaddig az angol eredetű jade volt használatos nyelvünkben. Jáde néven igen sok ásványt illetnek tévesen. Könnyen összekeverhető más, megjelenésében hasonlatos ásvánnyal pl. nefrittel, melyet szintén vesebetegségeket gyógyító amulettként is használtak (vö. görög nephros "vese"), így gyakorta e két ásvány összefoglaló neveként használják a jáde szót, a valódi jádét pedig jadeitnek nevezik. A jáde illetve a jadeit nátrium- és alumíniumszilikát, de szerkezetébe beépülhetnek más elemek is, s ez biztosítja a változatosabbnál változatosabb színeit. Selymes, gyöngyházfényű ásvány, különböző zöld és zöldes-fehér árnyalattal. Nem ismeretlen azonban a fehér, sárga, narancs, rózsaszín, vörös, ibolya és fekete színváltozat sem. Szerkezetének köszönhetően károsodás nélkül viseli a ránehezedő nyomást, rugalmassága pedig az acélét is meghaladja. Legfőbb lelőhelye: Kína, Burma (Myangmar), Tibet, Közép-Ázsia, de megtalálható Mexikóban és Dél-Amerikában is. Az eddig ismert legnagyobb példányt Kínában, Liaoning tartományban találták, 7 m hosszú, 6 m széles és 260 tonna súlyú volt. Kínában a jádének igen nagy a kultúrtörténeti jelentősége is. A kőkorszak és az ókor emberének egyaránt fontos használati tárgyai anyaga volt, éppen szívóssága miatt szerszámokat, fegyvereket és szertartási eszközöket készítettek belőle. A jáde kezdetektől fogva a legértékesebb és legnemesebb ásványnak számított Kínában. Se szeri, se száma a hozzáfűződő hiedelmeknek. Míg nálunk az alabástrom, addig Kínában a jáde jelképezi a női szépséget. A szép hölgyek, lányok bőrének hamvasságát gyakorta hasonlítják a jádéhez. A régi kínai mitológiában a holdon lakik az örökélet elixírjét mozsárban törő jáde-nyúl (nyúl, hold), talán épp ezért vált a jáde a hosszúélet jelképévé is. Ezért ajándékoznak előszeretettel jáde-figurákat öregembereknek. A taoisták, illetve a népi vallásosság szerint a legtiszteletreméltóbb, leghatalmasabb uralkodó a Jáde császár (Yuhuang), a világmindenség ura, a legfelsőbb mennyek lakója. A szexuális szimbolikában is jelentős szerepet kapott: a "jáde-rúd" (yuheng) a kínai erotikus irodalomban a férfi nemiszerv gyakori megnevezése. Kínában a mai napig rendkívül közkedvelt ékszer, kézműipari alapanyag. A körömnyi, apró amulettektől kezdve akár embermagasságú, hatalmas szobrokat is faraghatnak, csiszolhatnak belőle, többnyire lenyűgöző aprólékossággal és finomsággal.