Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

jab-jum

(tibeti: „apa-anya”), India, Nepál és Tibet művészetében valamely férfiistenség és női kísérője szexuális egyesülésének ábrázolása. Közfelfogás szerint ez a pozíció az aktív erő (upája, a férfi princípium) és a bölcsesség (pradzsnyá, a női princípium) misztikus egységét ábrázolja, mely nélkülözhetetlen a szemlélet dualitásának a meghaladásához és a megvilágosodás eléréséhez. A nemi aktusnak a misztikus egység jelképeként való használata az indiai tantrikus hagyományból ered, Kínában és Japánban nem vált igazán népszerűvé. Ezek a képek még Tibetben is csak azokhoz szólnak, akik a megfelelő ismeretek birtokában képesek az ábrázolat ezoterikus jelentését fölfejteni. A fohász hathatósabb, ha a női kísérőjével megjelenő istenséghez szól, a védőistenségeket (jidamokat) éppen azért mindig jab-jum pozícióban ábrázolják.