Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
I. Iszmáíl
Iszmáíl,
I., más írásmóddal ESZMÁIL (szül. 1487. júl. 17. Ardabíl? Azerbajdzsán - megh.
1524. máj. 23. Ardabíl, Szafavida Irán), iráni sah 1501-től és vallási vezető,
a Szafavida-dinasztia - 800 évi szünet után Irán első perzsa dinasztiája - alapítója;
az iszlám szunnita ágáról a síitára térítette országát.
A
hagyomány szerint egy imámtól származott. Apja, a kizilbas ("vörösfejű")
nevű síita csoport vezetője, a szunniták elleni harcban esett el. Iszmáíl ekkor
mindössze 1 éves volt. Tartani kellett attól, hogy a többségben lévő szunniták
az egész családot kiirtják, ezért síita támogatóik évekig rejtegették őket.
Iszmáíl
14 éves korában lépett apja helyébe, mint a kizilbasok vezetője. Gyorsan megteremtette
hatalmi bázisát Irán északnyugati részén, 1501-ben bevette Tebríz városát, és
Irán sahjának kiáltatta ki magát. Gyors hódító hadműveletekkel hatalma alá vonta
nemcsak az egész mai Iránt, hanem a jelenlegi Irak egy részét is.
Iszmáíl
1510-ben a szunnita üzbég törzsek ellen vonult, a mai Üzbegisztán területére.
Sikerült mindössze 17 000 iránival csapdába csalnia és legyőznie a 28 000-es üzbég
hadsereget a Merv városa melletti csatában. Az üzbégek vezérét, Muhammad Sajbánít
megölték amikor a csata után menekülni próbált. Iszmáíl drágakövekkel ékesített
ivóserleget készítetett a koponyájából.
Iszmáíl
a síita iszlámot nyilvánította államvallássá, ezzel maga ellen fordította az oszmán
törököket. A vallási ellentét fokozódott, amikor I. Szelim török szultán sok síita
alattvalóját kivégeztette, mint eretnekeket és gyanús elemeket. Szelim ezután
provokatív levelek egész sorát írta Iszmáílnak, aki azonban - mint válaszaiban
megírta - nem kívánt háborúzni. Azt is megírta, hogy véleménye szerint a levelek
ópium hatása alatt születtek, és egy doboz kábítószert is küldött Szelim titkárának.
A szultán ópiumélvező volt, így a gesztus telibe talált.
A törökök kitűnően
kiképzett, modern lőfegyverekkel ellátott csapatai 1514-ben északnyugaton megtámadták
Iránt. Iszmáíl sietve visszatért közép-ázsiai hadjáratiból, hogy szembeszálljon
a fővárost, Tebrízt fenyegető támadással. Kemény csatában Szelim 120 000-es katonaságával
legyőzte Iszmáílt és 70 000 fős hadseregét. Iszmáíl megsebesült, és majdnem elfogták,
amikor megpróbálta újra összefogni csapatait. Az oszmánok ezután ellenállás nélkül
bevették Tebrízt, a török seregben azonban zendülés tört ki, Szelim kénytelen
volt visszavonulni, így Iszmáíl időt nyert.
A
háborúskodás a határ mentén évekig folytatódott, de Iszmáíl elég erős volt ahhoz,
hogy megakadályozza a további török betöréseket. 1517-ben északnyugatra vonult,
leigázta a mai Grúzia területén élő szunnita törzseket. Az általa alapított síita
birodalomban, a nyugati szunnita törökök és a keleti szunnita üzbégek közötti
konfliktus még több mint egy évszázadig nem csitult. Iszmáíl 36 éves korában meghalt,
a Szafavida-dinasztia azonban még kétszáz évig, 1722-ig uralkodott Iránban.
