Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Az iszlám vallás étkezési előírásai

Az iszlám a legfiatalabb monoteista világvallás, amely az Arab-félszigeten keletkezett Kr. u. a VII. században. A félsziget lakói az iszlám kialakulása előtt többségükben nomád teve és lótenyésztő beduin törzsek. Ezek vallási elképzeléseiről keveset tudunk, mert az iszlám az idők során az ősi vallás a "bálványimádás" nyomait eltüntette.

Élt közöttük az ősök kultusza, vallási kultuszban részesítették a fákat, köveket, voltak bálványaik. Mekkában őrizték egy kocka alakú épületben az arabok legtiszteltebb fétisét, a fekete meteorkövet /Kába-kő/. Ide tömegesen zarándokoltak, a zarándoklat hónapjában /Ramadán/, amikor az egyébként háborúzó törzsek között fegyvernyugvás uralkodott.

A nomád törzsek körében a vallási hiedelmektől függetlenül kialakult erkölcsi szabályok alapja a murva volt, amit nagyjából férfiasságnak lehet fordítani. Ez magába foglalta a bátorságot, vérbosszút, de a vendégszeretetet is.

A nomád életmódot élő beduin törzseknél voltak fosztogató, rabló hadjáratok. Más törzsek kereskedni kezdte Perzsiával, Bizánccal, a határmenti részeken lassanként áttértek az öntözéses földmüvelésre, kis államalakulatok jöttek létre. Az Arab-félsziget kereskedelmi útvonalait a római birodalom bukása után több ország megkísérelte az ellenőrzése alá vonni. Így Bizánc, Etiópia, a Szaszánida birodalom is - nem csak katonai eszközökkel, hanem békés missziós térítéssel.

Az ismétlődő támadások és behatolási kisérletek ellen csak így vehették fel a küzdelmet sikerrel az arábiai félsziget lakói, ha a beduin törzsek, a kereskedők, a letelepült földmüvelő törzsek, lemondanak a vérbosszúról, és egységes ideológia alapján cselekszenek. Ez a történelmi helyzet teremtette meg az iszlám kialakulásának feltételeit.

Az iszlám arab szó, azt jelenti: "az isten iránti odaadás, belenyugvás isten akaratába". Így nevezte el Mohamed próféta a hitet, a vallás híveit muszlimnak (muzulmán) hívják.

Európában szokás mohamedánokról, mohamedanizmusról beszélni, sok muszlim azonban nem kedveli ezt a megjelölést. Ők ugyanis azt hangoztatják, hogy Mohamed nem új vallást alkotott, hanem az Ádám óta létező ősvallásnak megadta a legmagasabb rendű és végleges formáját. A Korán szerint Ádám, Ábrahám, Mózes, Jónás, Zakariás, János és Jézus is helyes úton jártak, az igaz hitet vallották, és csupán Mohamed tanításait készítették elő. Az új vallás gyökerei így az arab ősvalláson kívül a zsidó és keresztény vallásig nyúlnak vissza.

A tanítások lényegét a Korán tartalmazza, az iszlám alapkönyve. A Korán szó maga hirdetést, recitálást jelent, így mintegy a címével is utal a vallás alapvető sajátosságára, az Allahtól kapott tanítások közvetítésére, értelmezésére, terjesztésére. Mindezen tevékenységek eszköze és végrehajtója a próféta Mohamed, aki történelmi személyiség volt. Foglalkozására nézve pásztor majd kereskedő, de felismerte milyen hatalmas erő rejlik a széttagolt arab törzsek egyesítésében, az azonos ideológia nevében. Mohamed tanításainak középpontjában az áll, hogy egyetlen isten van -Allah-, akinek Mohamed a prófétája és a kinyilatkozásokat Gábriel arkangyal közvetítésével kapja. Mohamed próféciáiban eleinte nem sokan hittek, sőt mikor a Kába-kőhöz való zarándoklat, a mekkai kereskedők fontos bevételi forrását veszélyeztette tanítása, elüldözték Mekkából, átköltözött Jathrib városába. Később ezt Medinet-el-Nabinak- a próféta városának - nevezték el.

A próféta "futásának" átköltözésének időpontja - a hidzsra - a hagyomány szerint 622. július 16. volt. Ez a dátum lett az iszlám vallás hívei számára az időszámítás kezdete. A próféta halálát követő száz évben az iszlám hatalmas területeket hódított meg. A közel-keleti és észak-afrikai országokban államvallás, de követői az egész világon vannak, a föld népességének 13%-a e vallás híve. Mohamed medinai tartózkodása alatt alakult ki végleges formájában az iszlám vallási rendszere, innen indult hódító útjára.

A történelem folyamán kialakultak a különböző irányzatok, a legismertebb a síita és a szunnita irányzatok és vannak a különböző szekták. Az iszlám viszonylag nem sok kötöttséget tartalmazó vallás, a vallási és világi kötelességeket egységben tartalmazza a Korán. Híveinek öt fő kötelessége van:

1. Hitvallás (nincs más isten csak Allah és Mohamed az ő prófétája)
2. Napi ötszöri ima meghatározott módon történő elvégzése
3. Jótékonykodás, ami eleinte tetszőleges volt, később azonban pontos törvények szabályozzák
4. A böjt megtartása egész Ramadán hónap folyamán
5. Zarándoklat Mekkába a Kába-kőhöz, amely minden muzulmán számára életében egyszer kötelező.

Ezen kívül számos előírást meg kell még a muzulmánoknak tartani: a 7-10 éves fiúgyermeket körülmetélik, tilos Allah képmását elkészíteni, fegyverrel is terjeszteni kell az igaz hitet, (dzsihád = szent háború). Ahogy a Korán előírásai kihatnak az iszlám világ civilizációjára, meghatározzák a kultúráját, az étkezéssel kapcsolatos szokások, előírások, hagyományok is innen erednek.

Az ételt Isten egyik legnagyobb áldásának tartják. Az előírások biztatnak a "megengedett" és a "jó" ételek élvezetére, míg óva intenek a "tilosak" és a "tisztátatlanok" fogyasztásától.

Tilos a sertés húsa vagy bármely része, a vaddisznó, a vér, az elhullott állatok húsa, pogány istenségnek áldozott vagy pogány istenség nevében leölt állatok húsa. Tilos minden alkoholos, részegséget okozó ital. Tilos vadászni a zarándoklat idején, amikor a hívők felszentelt állapotban vannak, megengedett viszont a tengeren a halászat.

A Korán 5. szúrájában a következő sorokat olvashatjuk:

"A bor, a szerencsejáték.........a sátán förtelmes műve. Kerüljétek azt. A sátán a bor és a szerencsejátékok által csupán ellenségeskedést és gyűlölséget akar szítani közöttetek." A bort még ételek készítésére sem használják.

A megengedett állatok levágását is előírások szabják meg: isten nevének említésével kell az állat nyaki ütőerét elvágni, majd kivéreztetni. Az iszlám országokban vannak olyan húsboltok, ahol a vallás előírásainak megfelelően levágott állatok húsát árulják.

Az iszlám naptár holdhónapokat számlál, az év tizenkét hónapból áll. A kilencedikben veszi kezdetét a nagyböjt, a ramadán. Egyes észak-afrikai iszlám országokban tüzérségi sortűz jelzi a ramadán kezdetét, és minden nap ágyúlövés jelzi a böjt végét. A böjt igen szigorú: napkeltétől napnyugtáig sem enni, sem fürödni nem szabad, az igaz hívő muszlim napközben még a nyálát sem nyeli le. Éjszaka ilyenkor nyitva vannak a boltok, a piactér zsúfolásig megtelik, az emberek annyit esznek és isznak amennyit tudnak, mert napkeltétől újra kezdődik a böjt. A ramadan hónap végén, a tizedik hónap első napján ünnepséggel és hatalmas lakomával ér véget a böjt. Az ünnepet Aid-el Kebirnek Kis-Bayram, Kis ünnepnek nevezi (a keresztényeknél szokásos nagyszombati lakomához hasonlító). Azok a muszlinok, akik megfelelő lakás híján nem ünnepelhetnek otthon, kávéházakban gyűlnek össze. A tizenkettedik holdhónap első, hetedik és kilencedik napjai szintén ünnepnapok, ez a Nagy Bayram. Az ünnepi lakomákra általában pénteken kerül sor. Az iszlám országokban a nálunk megszokott vasárnap helyett péntek az ünnepnap.

Minden esemény - vallási ünnep, lakodalom, körülmetélés - , megkövetel egy bizonyos ételt vagy akár egy sor ételkülönlegességet is.

Az étkezés tizenkét alapszabályát Haszan, Mohamed próféta unokája foglalta össze:

Tudnod kell, hogy az ételt Isten adta neked!
Elégedj meg avval, amit neked adott!
Mielőtt hozzáfognál az evéshez mondd: "biszmilláh" /Isten nevében/!
Étkezés után mondd: "alhamolulilláh" /Istennek hála/!
Étkezés előtt moss kezet!
Az asztal baloldalán foglalj helyet!
Jobb kezed három ujjával egyél!
Ha befejezted az evést, nyald meg az ujjaidat!
Egyél a közvetlenül előtted lévő tálból, annak is a feléd eső részéből!
Végy kis falatokat!
Jól rágd meg az ételt!
Ne bámuld a veled együtt étkezőket!

Az étkezési előírásokat mindenütt betartják, de az hogy milyen étkezési kultúra alakult ki az egyes országokban az sok egyéb tényezőtől függ. Például mi terem meg, mit tenyésztenek, de gyakran a szűk anyagi lehetőségek is meghatározók.

Reggelire fehérsajt, datolya, olajbogyó, frissen készült lángos és kenyér a megszokott ételek. Egyiptomtól keletre a csicseriborsó, és a citromlével, olivaolajjal szezámmaggal ízesített egyiptomi barna lóbab. Ebédre, vacsorára főtt ételt fogyasztanak. Ez leggyakrabban zöldségféle kevés hússal elkészítve, olajbogyó, saláták. Népszerű zöldségféléik a paradicsom, a padlizsán, a sárgarépa, burgonya, a tökfélék. Sok vöröshagymát, fokhagymát, petrezselyemzöldet, zöld koriander levelet, bazsalikomot, metélőhagymát, kaprot használnak fűszerként. Általánosan elterjedt és kedvelt fűszerük a fodormenta, amivel a húsos, a zöldséges ételeket, de a teát is ízesítik. A fűszeres ételekbe szívesen csavarnak citromlevet, vagy kanalaznak hozzá, hideg, savanykás vízzel és sóval kevert joghurtot.

A húsok közül a birkahús a legkedveltebb, de fogyasztják a marhahúst és a baromfit is. A húsokból készült nemzeti specialitások a parázson, nyárson sült kebabok, amelyeket különféle fűszerekkel, rizzsel és vajjal tálalnak. Kedveltek a folyami és tengeri halak is.

A joghurt, mint ételízesítő számos ételüknek biztosít kellemes, savanykás, pikáns ízt, de vannak más tejtermékek is. Az étkezéseknél nem hiányozhatnak a friss zöld saláták, az erősen ecetes savanyúságok, az olajbogyó. Az asztalon mindig áll egy kancsó jeges víz. Étkezés végén gyümölcsöket fogyasztanak, ezt követi a tea vagy kávé, amelyek elkészítése szertartásszerű és a nap minden szakaszában szívesen megismétlik. A kávéhoz, teához fogyasztott sütemények olajos magvakkal készülnek méz felhasználásával, általában az európai ízlésnek túl édesek.

A magyar vendéglátás szempontjából tehát ügyelni kell, hogy az iszlám vallásúaknak ne adjunk sertéshúst, sertéshúsból készült felvágottakat, ragukat.

Tusor András