Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Iszlám kronológia
622.
A "hidzsra" (Mohamed átköltözése Mekkából Jathribba/Medinába) az arab
időszámítás kezdete. Mohamed a mekkai Kurais törzs Hasim nemzetségének szegényebb
ágából származó kereskedő a 610-es években új vallást alapít, az iszlámot, amely
a zsidó és keresztény hagyomány számos elemét átveszi, és rohamosan terjed az
Arab-félsziget kereskedő és nomád (beduin) lakossága körében.
632.
Mohamed halála. Élete végén sikerült meghódítania Mekkát (630), a pogány Kába-kultusz
központját, amely az új vallás szent helyévé vált. (Az iszlám hagyomány szerint
Kába szentélyét Ibrahim [az ótestamentumi Ábrahám] ősatya építette, a fekete meteorkövet
pedig Gábriel arkangyal ajándékozta egy Kurais törzsbeli ősnek.) Az Arab-félsziget
törzsei már az iszlám hívei. A hívők politikai közösséget alkotnak, amely élén
Mohamed halála után választott elöljáró, a kalifa (utód) áll, az iszlám vallási
és világi feje.
632-34.
Az első kalifa Mohamed apósa, Abú Bakr lett. Egyes törzsek, amelyek a szokásjog
(szunna) szerint az öröklést nem, csak a törzsek saját vezető választását (sejk)
ismerik el, elhagyták az új vallási közösséget. Őket hittagadóknak tekintették,
és háborút indítottak visszatérítésükre.
634-44.
I. Omar, a második kalifa alatt megindul az arabok rohamos terjeszkedése. Az iszlám
vallási parancsként írja elő a "szent háborút" (dzsihád), azaz a hitetlenek
földjének meghódítását. Bizánc és Perzsia ellen egyidejűleg harcolva az arabok
634 és 641 között meghódítják Szíriát, Palesztinát (Damaszkusz 635, Jeruzsálem
638) és Mezopotámiát. (Jeruzsálemben a Templom-hegyet az iszlám szent helyévé
teszik, mert a hagyomány szerint Mohamed Burák nevű mitikus hátasán itt emelkedett
az égbe.)
635-50.
Az arabok meghódítják Perzsiát (Ktésziphón bevétele 636, nihavendi csata 642).
Az utolsó Szászánida perzsa királyt 651-ben meggyilkolják. Irán arab uralom alá
jut.
640-42.
Az arabok meghódítják Egyiptomot.
644-56.
Oszmán (Uthmán), a harmadik kalifa alatt folytatódik az arab terjeszkedés. (Ciprus,
Rhodosz, Örményország elfoglalása.) Alexandriában és a szíriai kikötőkben arab
hajóhadat állítanak fel, s hamarosan támadásokat indítanak Bizánc ellen. A meghódított
területeken arab katonai telepek létesülnek. Megkezdődik az arab törzsek tömeges
bevándorlása, amely néhány század alatt Szíria, Palesztina, Irak és Egyiptom arabizálódásához
vezet. Irán megőrzi perzsa jellegét, de átveszi a hódítók vallását és kultúráját.
653.
Egy Oszmán kalifa által egybehívott bizottság összeállítja, végleges formába önti
a Koránt, a muszlimok szent könyvét, hogy véget vessen a különféle olvasatok miatti
vitáknak.
656-61.
Oszmán meggyilkolása után Ali, Mohamed próféta unokaöccse - és lányával, Fatimával
való házassága révén veje - lesz a kalifa. Kúfába teszi át a székhelyét, ezzel
Medina elveszti politikai jelentőségét. Moávija, Szíria helytartója meg akarja
bosszulni unokaöccse, Oszmán halálát, így kitör a háború Ali hívei és Oszmán rokonai
között. A sziffini döntetlenül végződő csata (657) és az adruhi döntőbíráskodás
(658, amely kétségbe vonta Ali jogát a kalifa tisztére) után Alit megölik. Ali
pártja (sía, innen: síiták) az ő fiait: Haszant, majd Huszajnt tekintik a hatalom
jogos örököseinek, és nem ismerik el az Omajjád kalifát (Moávija). 680-ban az
Omajjádok hívei Kerbelánál megölik Huszajnt (a síiták gyásznapja), ezzel véglegessé
válik a szakadás az iszlámon belül. Míg a mindenkori többség (szunniták) a mindenkori
kalifát tekinti az iszlám fejének, a síiták Ali soron következő leszármazottját,
az imámot.
661.
Moávija szíriai helytartó megalapítja az Omajjád-dinasztiát (750-ig). Medinából
Damaszkuszba teszi át a birodalom székhelyét, így az iszlám hazája, az Arab-félsziget
elveszti politikai jelentőségét.
674-78.
Konstantinápoly arab tengeri ostroma bizánci győzelemmel ér véget. A győzelemben
nagy szerepe volt az ún. "görögtűz" alkalmazásának. A kén, gyanta, kóc,
égetett mész és a ritka, értékes kőolaj (nafta) keverékét csövekkel az ellenséges
hajó orrára lőtték. A tüzet alig lehetett eloltani, minél több vizet öntöttek
rá, annál jobban égett.
685-705.
Abd al-Malik kalifa a síita és a kháridzsita felkelés leverése és a mekkai ellenkalifátus
felszámolása után helyreállítja a birodalom egységét. Uralkodása alatt folytatódik
az arab birodalom terjeszkedése. 697-ben elfoglalják Bizánctól Karthágót, 709-ben
elérik az Atlanti-óceán partvidékét. Bevezetik az arab pénznemet (aranydínár,
ezüstdirham).
705-15.
I. Valid uralkodása alatt az arab birodalom eléri legnagyobb kiterjedését, az
Aral-tótól és az Industól (711-13: Mohamed ibn al-Kászim serege elözönli Indiát:
Szind és Transzoxánia meghódítása) egészen a Pireneusokig terjed. Damaszkuszban
eközben megkezdik a Keresztelő Szent János-templomból az Omajjád-mecset építését.
711.
A Táriq ibn Zijád vezette arabok átkelnek a Gibraltári-szoroson (Dzsebel al-Tarik
= Tarik sziklája) és a Jérez de la Frontera-i ütközetben legyőzik a Roderik vezette
vizigótokat. Az arabok meghódítják a Pireneusi-félszigetet, a keresztények az
északi hegyvidékre szorulnak vissza, ahol rövidesen megalapítják Asztúria királyságát,
a későbbi ibériai államok csíráját.
718.
III. Leó bizánci császár (717-41) megsemmisítő vereséget mér a Konstantinápolyt
ostromló arabokra, és ezzel megállítja további közel-keleti terjeszkedésüket.
Kis-Ázsia bizánci kézen marad.
721.
Az arabok (Európában mórok) átkelnek a Pireneusokon és megkezdik Dél-Franciaország
meghódítását. Narbonne és Carcassonne városai a muszlimok kezére jutnak, így ettől
kezdve ezek a városok lettek a támaszpontjai az Aquitánia és Burgundia elleni
rablótámadásoknak.
732.
Martell Károly Tours és Poitiers között győzelmet arat a pireneusi-félszigeti
arab helytartó, Abd al-Rahmán felett, így a nyugati irányú arab terjeszkedés elakad.
750.
Abú al-Abbász megdönti az Omajjád kalifátust, és megalapítja az Abbászidák dinasztiáját
(750-1258). Utóda, al-Manszúr (754-75) 762-ben Szíriából Irakba helyezi át a székhelyét
és megalapítja az új fővárost, Bagdadot. Al-Mahdí (775-85) és főként Hárún ar-Rasíd
(786-809) kalifák uralkodásával a bagdadi kalifátus egy évszázadon át tartó virágzása,
az arab irodalom és a tudomány fellendülésének a korszaka köszönt be.
751.
A Talassz folyónál az arab seregek legyőzik a kínaiakat és biztosítják az iszlám
befolyást Belső-Ázsiában. (Több fontos találmány, többek között a papír előállításának
ismerete Kínából jut el az arabokhoz és onnan a 13. században Európába.)
756.
I. Abd al-Rahmán, aki egyedül menekült meg, amikor 750-ben az Abbászidák kiirtották
az Omajjádokat, a Pireneusi-félszigeten megalapítja a Córdobai Emirátust. Megkezdődik
az arab világbirodalom lassú szétforgácsolódása.
778.
Nagy Károly arabok elleni hadjárata a Pireneusi-félszigeten vereséggel zárul a
roncesvalles-i hágóban. Ehhez az eseményhez fűződik a Roland-ének. (770-78 között
I. Abd al-Rahmán fellépett a bagdadi kalifák hívei ellen, akik Károly segítségét
kérték. A Hispániába benyomuló frank sereg bevette Huescát, Barcelónát és Geronát,
lerombolta Pamplónát. Utóbbi lakói, a baszkok, a fősereg elvonulása után a Pireneusok
szűk völgyében (Roncesvalles) bosszúból az utolsó szálig lemészárolták az utóvédcsapatot.
788-974.
Marokkóban az Idríszidák dinasztiája függetleníti magát a bagdadi kalifátustól.
800-909.
Észak-Afrikában (Tuniszban) az Aghlabidák függetlenítik magukat a központi kormányzattól.
Fejedelmeik 827- 902 között elhódítják Szicíliát a bizánciaktól (877-ben elesik
Siracusa). Uralmukat 909-ben a síita Fatimidák döntik meg.
801.
Jámbor Lajos (Nagy Károly fia) elfoglalja Barcelónát az araboktól. Barcelóna lesz
a Frank Birodalom ibériai őrgrófságának a fővárosa.
813-33.
Al-Mámún Abbászida kalifa (Hárún ar-Rasíd fia) uralkodása. 830-ban Bagdadban megalapítja
a Tudomány Házát, a hellénisztikus és keleti tudósok fennmaradt műveinek lefordítására.
Az arab tudomány virágzásnak indul. Ekkor él al-Khvárizmí perzsa-arab matematikus,
aki a legrégebbi rendszerező tankönyveket írta az egyenletekről (algebra, algoritmus),
ő készítette az arabok legrégebbi asztronómiai és trigonometriai táblázatait;
al-Ferghani arab csillagász pontosította Ptolemaiosz számításait.
833-42.
Al-Mutaszim Abbászida kalifa uralkodása. 836-ban a dinasztia székhelyét az újonnan
alapított Szamarrába helyezi át, és török (türk) testőrséggel veszi magát körül.
846.
A Szicíliát meghódító arabok a tengerpart egész hosszában előretörtek, elfoglalták
Beneventót, amit II. Lajosnak (Lothár német-római császár fia) 847-ben sikerült
visszavennie.
861.
Török testőrei meggyilkolják a 847-óta uralkodó al-Mutavakkil Abbászida kalifát.
Az arab birodalom irányítása a hadsereg kezébe kerül, amelynek tisztjei tetszésük
szerint váltogatják a trónon az uralkodókat. A birodalom bomlásnak indul, amit
csak átmenetileg lassít le a központi hatalom megerősödése Munisz eunuch kormányzása
(908-33) idején. Az arab kultúra virágzása ettől függetlenül tart, jelentősebb
képviselői: az orvostudományban ar-Rázi; a csillagászatban al-Battáni.
868.
Egyiptomban Ibn Túlún, a kalifa egyiptomi helytartója megalapítja a Túlúnidák
dinasztiáját (868-905) a kalifa névleges fennhatósága alatt. Kairói mecsetje az
arab építészet jelentős emléke. 877-ben ellenőrzése alá vonja Szíriát, és magát
a kalifával szemben függetlennek nyilvánítja.
883.
Az arabok feldúlják és felégetik Monte Cassinót és több itáliai kolostort. V.
István pápa, miután a frankoktól hiába várt segítséget, az itáliai fejedelmekhez
és Bizánchoz fordul támogatásért. Dél-Itáliában végül Nápoly, Salerno és Capua
összefogásával sikerült az arabokat visszaszorítaniuk.
909.
Tuniszban a Fatimidák, a próféta lányától származó síita irányzatú iszlám dinasztia
szerzi meg a kalifa címet az Aghlabidák bukása után, és megkezdik egész Észak-Afrika
meghódítását.
912-61.
III. Abd al-Rahmán córdobai emír alatt a virágkorát éli a pireneusi-félszigeti
mór állam (Al-Andalusz). 929-ben az emír felveszi a kalifa címet, és formálisan
is elszakad az Abbászidáktól. A 10. század második felében al-Manszúr, a kalifa
mindenható minisztere elfoglalja Barcelónát, Pamplónát és Santiago de Compostelát,
ezáltal a muszlim uralom eléri legnagyobb kiterjedését a félszigeten. A Córdobai
Kalifátus 1031-ben felbomlott, területén kis államok és öt muszlim emírség jött
létre Córdoba, Toledó, Sevilla, Saragossa és Badajoz központtal.
934-1030.
A Hamanidák síita arab dinasztiája uralkodik Aleppóban és Moszulban. Szaif ad-Daula
aleppói fejedelem (945-67) udvarában él Mutanabbí arab költő és a filozófus, al-Fárábi.
935-1055.
A Bújidák síita dinasztiája uralkodik Irakban és Iránban. 945-ben elfoglalják
Bagdadot, és az Abbászida uralkodót megfosztják világi hatalmától. Ezután a kalifa
csupán a szunnita iszlám vallási feje. A Bújida-udvarok (a dinasztiának több ága
van) a perzsa kultúra központjai. A tudomány kiemelkedő alakjai Abú?l-Vafá matematikus,
Ibn Színá (Avicenna) orvos és filozófus.
969.
A síita Fatimidák meghódítják Egyiptomot, és Kairót teszik meg székhelyükké. A
kairói kalifátus (969-1171), amely nem ismeri el az Abbászidák fennhatóságát,
a 11. századig a legerősebb közel-keleti iszlám államalakulat. 972-ben Kairóban
felszentelik az al-Azhar (Sugárzó) mecsetet, amely főiskolájával együtt az iszlám
tanok teológiai központjává válik. A kairói udvarnál működik Ibn al-Haitham (Alhazan),
az optika tudományának megalapítója.
962-1186.
Ghazna központtal a Ghaznavidák dinasztiája alapít államot, amely magába foglalta
Perzsia jelentős részét és Északnyugat-Indiát. A dinasztia hatalmának csúcspontját
Mahmud szultán uralkodása (998-1030) alatt érte el, amikor 17 hadjáratot vezettek
Indiába.
1016.
Genova és Pisa hajóhada legyőzi az arab kalózokat. Megindul az itáliai városok
harca az arabokkal a Földközi-tenger nyugati medencéjéért.
1035.
Meghal Sancho navarrai király, aki a keresztények kezén lévő ibériai területek
nagy részét egyesítette. Országát fiai között osztja fel, így keletkezik az aragóniai,
navarrai és kasztíliai királyság. I Ferdinánd (1035-67) 1037-ben egyesíti Kasztíliát
a Leóni Királysággal (végleges egyesülés 1230-ban) és az arabokat kiszorítja a
Duero völgyéből. Nagy lendületet kap a reconquista (visszahódítás; a Pireneusi-félsziget
felszabadítása a mór uralom alól), amely 1063-tól nyugat-európai lovagok részvételével
folyik, és időnként keresztes háború jellegét ölti.
1040.
A szeldzsuk-törökök (belső-ázsiai török törzsek a Szeldzsuk-nemzetség vezetése
alatt) Dandanákánál legyőzik a Ghaznavida uralkodót, majd a Bújidákat, és 1055-ben
elfoglalják Bagdadot. Vezérüket, Togril béget az Abbászida kalifa a szultán címmel
ruházza fel. Togril és utódai Belső-Ázsiától a Földközi-tengerig terjesztik ki
a birodalom határait. 1071-ben Manzikertnél foglyul ejtik a bizánci császárt és
Kis-Ázsia nagy részét is megszállják. Átveszik az iráni iszlám kultúrát. 1092
után a birodalom széthullik, utódállamai közül a legjelentősebb a kis-ázsiai szeldzsuk
állam (12-13. század).
1042.
A dél-itáliai normann uralom kezdete. A Normandiából érkezett lovagok, akik 1016
óta zsoldosként, majd hűbéresként küzdöttek a dél-itáliai fejedelmek szolgálatában,
elfoglalják Apuliát Bizánctól, 1071-ben beveszik Barit, az utolsó bizánci támaszpontot,
1061-91 között elfoglalják Szicíliát és Máltát az araboktól.
1085.
VI. (Merész) Alfonz, Kasztília és León királya elfoglalja Toledót az araboktól.
Az arab fejedelmek a marokkói Almoravida szultántól kérnek segítséget, aki 1086-ban
megállítja a keresztény előrenyomulást (Zallaca). Ettől kezdve a Pireneusi-félsziget
arab területei a hatalmas észak-afrikai dinasztiák (Almoravidák 1061-63, Almohádok
1147-1269) uralma alatt állnak, ami megnehezíti a reconquistát.
1094.
Rodrigo Diaz de Vivar (El Cid) elfoglalja Valenciát, és 1099-ben bekövetkezett
haláláig sikeresen megvédi a marokkói Almoravidákkal szemben. (Életét és tetteit
népmondák és versek örökítik meg. Alakjához fűződik a legrégebbi spanyol hősköltemény,
a "Poema del Cid", 1140 körül.)
1096-99.
Az első keresztes hadjárat. II. Orbán pápa a clermont-i zsinaton (1095) a Szentföld
felszabadítására, a muszlimok kiűzésére mozgósítja a nyugati kereszténységet.
Az első hadjárat eredménye a szíriai tengerpart meghódítása, amit 1099-ben Jeruzsálem
bevétele koronáz meg. A vezérek (Bouillon Gottfried és testvére, Balduin, a dél-
itáliai normann Boemund és Tankréd) nyugat-európai mintára feudális államokat
alapítanak (Antiochia, Edessza, Tripolisz), élén hűbérurukkal, a jeruzsálemi királlyal.
1127.
II. Roger szicíliai fejedelem (1101-54) egyesíti a dél-itáliai normann államocskákat,
és 1130-ban királyi címet vesz fel. Diadalmas hadjáratokat vezet Bizánc és az
észak-afrikai arabok ellen. A palermói udvarban működik al-Idríszí arab geográfus.
1144.
A muszlimok elfoglalják az egyik szentföldi keresztes állam fővárosát, Edesszát.
Támadásuk kiváltja a második nagy keresztes hadjáratot (1147-49), amely eredménytelenül
végződött, noha a német és a francia király (III. Konrád, illetve VII. Lajos)
vezette.
1147.
I. (Hódító) Alfonz portugál király egy keresztes sereg élén beveszi Lisszabont,
amely 715 óta mór uralom alatt áll. Lisszabon püspöki székhely és a portugál királyság
fővárosa lesz. (Portugália csak 1179-ben vált külföldön is elismert, önálló királysággá,
amikor III. Sándor pápa királyi címmel ruházta fel I. Alfonzt.)
1147.
A Pireneusi-félsziget arab területei az észak-afrikai Almohád-dinasztia (1147-
1269) uralma alá kerülnek. Az Almohádok udvarában él Ibn Rusd (Averroës) arab
filozófus.
1171.
Az egyiptomi Fatimida kalifátus bukása. Egyiptom új szultánja, a kurd Ajjúbida-dinasztiához
tartozó Szaladin (Szalah ed-din) 1174-ben Szíriára is kiterjeszti uralmát, és
a keresztes államok megsemmisítésére törekszik.
1187.
Szaladin egyiptomi szultán a hattini csatában megsemmisíti a keresztény hadsereget
és elfoglalja a jeruzsálemi királyságot. Visszaszerzésére 1189-ben megindul a
harmadik keresztes hadjárat I. (Barbarossa) Frigyes császár (útközben meghal),
II. Fülöp francia és Oroszánszívű Richárd angol király vezetésével. Az 1192- ben
kötött békében Szaladin a tengerparti városokat visszaadja, de Jeruzsálemet megtartja.
A jeruzsálemi királyság (Akkon székhellyel) formailag helyreáll, de a nyugati
kereszténység állandó támogatására szorul.
1195.
Az Almohádok Alcarosnál megsemmisítő vereséget mérnek VIII. Alfonz (1157-1214)
kasztíliai király seregére. Ez intő jel volt a félsziget addig egymással is viszálykodó
keresztény uralkodóinak az összefogásra.
1202-04.
A negyedik keresztes hadjárat során a Szíriába készülő lovagsereg Velencével szövetségben
Bizánc ellen fordul, majd 1204-ben beveszi és kifosztja Konstantinápolyt.
1206-27.
A mongol világbirodalom megalapítása. Temüdzsin törzsfő egyesíti a mongol törzseket,
1206-ban felveszi a Dzsingisz kán nevet, és Belső-Ázsiában jól szervezett birodalmat
hoz létre. Az óriási kiterjedésű birodalom központja a nagykán székhelye, a mongóliai
Karakorum.
1212.
A pireneusi-félszigeti keresztény királyságok (Navarra, Aragónia, Kasztília, Portugália)
egyesült serege Las Navas de Tolosánál legyőzi az észak-afrikai Almohádok hadait.
Az arab uralom rövidesen összeomlik a félszigeten.
1213-1276.
I. (Hódító) Jakab aragóniai király a reconquista során elfoglalja a móroktól a
Baleárokat (1229-35) és a valenciai királyságot (1232- 38), és megalapozza a középkori
Aragónia nagyhatalmi helyzetét.
1217-52.
III. (Szent) Ferdinánd kasztíliai király 1233-ban Ubedát, 1236-ban Córdobát, 1248-ban
Sevillát foglalja vissza a móroktól, és elismerteti fennhatóságát Granada mór
uralkodójával. 1230-ban León királyságot egyesíti (perszonálunióban) Kasztíliával.
Utóda, X. Alfonz (1252-84) megszerezte Cádiz városát (1262). A század közepére
a Pireneusi-félsziget túlnyomó része felszabadult a mór uralom alól, csak Granadában
és környékén tartotta magát a mór Nászirida-dinasztia 1492-ig. A félsziget többi
részén négy keresztény királyság osztozott: Kasztília, Aragónia, Navarra és Portugália.
1228-29.
II. Frigyes keresztes hadjárata. Sikerül visszaszereznie Jeruzsálemet az egyiptomi
szultántól (1229), de a város 1244-ben végleg elvész a keresztények számára.
1238.
Ibn Ahmar, Granada mór uralkodója elszakad az Almohád-dinasztiától és megalapítja
a Násziridák dinasztiáját. Székhelyéül felépítteti az Alhambrát.
1243.
A mongolok leigázzák a kis-ázsiai szeldzsuk-törököket.
1248-50.
IX. Lajos francia király keresztes hadjárata a Nílus deltájában súlyos kudarccal
végződik. Ez az utolsó nagy vállalkozás, amely a palesztinai keresztény államok
felmentésére irányul.
1250-1300
k. A kínai eredetű papír gyártása arab közvetítéssel meghonosodik Itáliában, majd
1300 után egész Európában.
1250-1517.
A mamlúkok (török és kaukázusi cserkesz származású, katonai szolgálatot teljesítő
felszabadított rabszolgák) birodalma Egyiptomban és Szíriában. (Turán sah, az
utolsó Ajjúbida szultán meggyilkolása után Ajbak, a mamlúkok vezére veszi át a
hatalmat.) Visszaverik a francia kereszteseket és a mongolokat, elfoglalják a
keresztesek utolsó szentföldi birtokait. 1258-ban a megölt kalifa rokonát a mamlúkok
kalifává tették Kairóban.
1256-1335.
Az Il-kánok mongol dinasztiája Iránban. Uralmuk kiterjed Irakra (1258: Bagdad
elfoglalása) és Kis-Ázsia nagy részére is. Nyugati terjeszkedésüket az egyiptomi
mamlúk szultánok állítják meg (aindzsaluti csata, 1260). Székhelyük az azerbajdzsáni
Tebrit, majd Szultanije. Fokozatosan magukévá teszik a perzsa kultúrát, és 1250-ben
felveszik az iszlámot. 1327 után a birodalom számos kisebb államra bomlik fel.
1259-94.
Kubiláj nagykán az egységes mongol világbirodalom utolsó uralkodója. Keleten folytatja
elődeinek hódításait: bekebelezi a dél-kínai Szung Birodalmat (1279) és Burmát
(1287), de a Japán (1274, 1281) és a Jáva (1293) elleni hadjáratok kudarccal végződnek.
Dzsingisz kán családjának tagjai a nyugati tartományokban független államokat
alapítanak. (Csagatáj utódai Belső-Ázsiában; az Il-kánok Iránban; az Arany Horda
az eurázsiai sztyeppén.)
1291.
A mamlúkok elfoglalják Akkót, a keresztesek utolsó szentföldi bástyáját.
1326.
Burszát elfoglalják az oszmán-törökök. A mongol hódítás nyomán a 13. században
számos nomád török törzs telepedett meg Kis-Ázsiában. A szeldzsuk szultánság 1210
után szétesett és területén török emírek alapítottak független fejedelemségeket.
Egyikük, Oszmán (a későbbi oszmán-török birodalom névadója) Burszát választotta
székhelyéül. Utóda, Orhán (1326-62) sorra meghódítja Bizánc megmaradt kis-ázsiai
birtokait.
1350-1400
k. Az észak-afrikai iszlám kultúra neves képviselői Ibn Battúta (1304-77) utazó,
aki bejárta Ázsia és Afrika muszlim országait és a történetíró, Ibn Khaldún (1332-1406).
1354.
Az oszmán-törökök megszállják Gallipolit, és ezzel megvetik a lábukat a Balkánon.
I. Murád szultán (1362-89) elfoglalja Drinápolyt (1365), és a kis-ázsiai Burszából
ide helyezi át székhelyét. 1371-ben a szerb fejedelmek döntő vereséget szenvednek
a Marica folyó mellett. I. Murádot a rigómezei csatában (1389) meggyilkolják,
utóda fia, I. Bajazid (1389-1402), aki adófizetőjévé teszi Szerbiát, befejezi
Bulgária, Thesszália és Makedónia meghódítását, és 1396-ban Nikápolynál legyőzi
Zsigmond magyar király lovagseregét. (Az oszmánok további terjeszkedését Timur
támadása állítja meg.)
1380-1405.
Timur Lenk, Szamarkand török-tatár emírje mongol mintára szervezett seregével
meghódítja Iránt, Irakot (1393), szétzúzza az Arany Hordát (1395), majd indiai
hadjárata során kifosztja Delhit (1398), végül Ankaránál (1402) az új oszmán nagyhatalom
fölött is győzelmet arat. (I. Bajezid szultán is Timur fogságába esik.) A szultán
fiai között háború tör ki, ezért az oszmánok terjeszkedése egy időre elakad. 1405-ben
Timur halálával birodalma több fejedelemségre szakad.
1421-51. II. Murád szultán uralkodása alatt az Oszmán Birodalom újból terjeszkedni kezd a Balkánon és Kis-Ázsiában.
Oprán Emese
