Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
A hinduizmus alapfilozófiája
Kétféle
élőlény van, a Legfelsőbb Irányító (Ísvara) és az egyéni lélek, vagyis az irányított
élőlény (dzsíva). Az élőlény a Legfelsőbb szerves része, aki saját "én"-nel,
személyiséggel rendelkezik. A vaisnava iskolák szerint egy élőlény bármilyen hatalmas
is legyen, sohasem válhat egyenlővé a Legfelsőbb Úrral. A személytelen iskola
szerint azonban az egyéni lélek az önmegvalósítás egy bizonyos pontján eggyé válhat
Istennel.
A hinduizmus filozófiai iskoláinak közös megértése az, hogy az élőlények
nem azonosak az anyagi testükkel. Természetük szerint örök, változatlan és személyiséggel
rendelkező egyedek, akik valójában sohasem pusztulnak el. Az örök léleknek e felsorolt
transzcendentális tulajdonságai az anyagi természet hatására befedődnek, s a szentírások
ennek az anyagi illúziónak, feledékenységnek a szertefoszlatá-sát szorgalmazzák
a különböző lelki folyamatok révén.
Az anyagi világ természete az, hogy automatikusan
problémák támadnak benne anélkül, hogy vágynánk rájuk. Olyan ez, mint az erdőtűz,
amely valahogy fellobban, anélkül, hogy bárki meggyújtotta volna. Senki sem akarja
a tüzet, mégis meggyullad, zavart okozva ezzel az élőlényeknek. A Védák kijelentik,
hogy az anyagi világ szenvedései közepette megzavarodott élőlénynek egy hiteles
tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómesterhez kell fordulnia annak érdekében,
hogy megérthesse az önmegvalósítás tudományát.
