Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Infibuláció - a nők körülmetélése, genitális csonkítása

Akiket örökre megfosztanak a gyönyörtől
Nyolcvanmillió megcsonkított nő

(Magyar Hírlap 1994-10-06)

A Kairóban megrendezett népesedési konferencián résztvevők körében döbbenetet és tiltakozást váltott ki egy statisztikai kimutatás: a Földön legalább 80 millió nő él – elsősorban Fekete-Afrika huszonnyolc országában és az Egyesült Államokban –, akinek clitorisát, valamint a kis és a nagy szeméremaját megcsonkították.

A konferencia résztvevői által megfogalmazott 113 oldalas ajánlásban egyetlen mondatnyi helyet kapott e kegyetlenség elleni tiltakozás. A dokumentumban a kormányok, a különböző nemzetközi szervezetek, politikai és vallási közösségek figyelmébe ajánlják: tiltakozzanak azért, hogy a nők elleni brutális beavatkozás ne folytatódjék tovább. Kérik, hogy tiltsák be a nők genitális megcsonkítását. A különböző kormányok ugyanis a szörnyű tragédia megakadályozásáért eddig semmit sem tettek, mondván, a helyi szokásokba nincs joguk beleavatkozni. Igaz, néhány civilszervezet korábban meghirdette a a harcot az embertelen műtét ellen. Az eredmény annyi, hogy e rítusról végre tudomást szerzett a világ közvéleménye. S megindult a tiltakozás.

Persze senkinek sincs olyan illúziója, hogy azonnal eléri célját a konferencia dokumentuma. Az ellenben remélhető, hogy néhány nemzedék múlva intézményesen tiltani fogják a fekete földrészen is a női nemi szerv megcsonkítását. A kairói deklaráció már ma státust, tekintélyt, figyelmet, erkölcsi és anyagi támogatást nyújt az ügyért harcolóknak.

A. M. Rosenthal, a The New York Times szerkesztője a kérdést elemző cikkében milliók figyelmét hívta fel most arra, hogy naponta ezernyi lány és fiatal nő ellen használnak kést, akiket fizikailag és lelkileg tönkretesznek, s az életüket is megrövidítik. A beavatkozást elszenvedőknek egyébként többnyire fogalmuk sincs arról, hogy áldozatok. Sőt inkább azt hiszik, hogy éppen a műtét által válnak szülésre alkalmas nővé.

Valójában a női körülmetélés lényege az, hogy a clitoris és a külső nemi szervek mindkét oldalának a megcsonkításával a szüzességet prolongálják, és csökkentik a női nemi gyönyört. Dr. Asztalos Miklóst, a Korvin kórház szülész-nőgyógyász professzorát kérdeztük a fiziológiai következményekről Elmondta, hogy a beavatkozás miatt e szerencsétlenek szexuális gyönyöre vajmi csekély, hiszen a legtöbb nő éppen a clitoris izgatásában lel beteljesülést. A szeméremajkaknak noha mindenekelőtt védőfunkciójuk van, ám a kis– és a nagyajkak között található Bartholin-mirigyek kivezetőcsövei sűrű, nyúlós váladékot termelnek a közösülésnél, s ennek hiányában a nemi aktusnál a hüvelybemenet száraz marad, a nő a szerelmi aktusnál csak fájdalmat érez, nem pedig gyönyört.

Számolni kell még egy súlyos következménnyel: a csonkolás nyomán védtelenül maradt hüvely különböző fertőzéseknek van kitéve. Az ilyen műtéten átesettek körében gyakoribb a meddőség, vagy fogyatékosan születnek a gyermekek.

A női nemi szerv megcsonkítása csupán egyvalamire jó: a beteljesülés örömétől megfosztott nő az urának garantáltan hűséges felesége, hiszen semmi késztetése sincs arra, hogy "félrelépjen". Mindemellett – bármily különösnek és illogikusnak látszik – akadnak feminista szervezetek is, melyek rábeszélik e szörnyű beavatkozásra a lányokat és asszonyokat, azzal az érvvel, hogy a kéjérzéstől megfosztott nő kevésbé lesz rabja a másik nemnek.

Krasznai Éva

 

Erkölcsi dilemmák az egészségügyben
2. orvosetikai világkongresszus magyar előadóval, Buenos Aires

(Magyar Hírlap 1995-04-25)

A nemek egyenlőtlensége, több millió kislány nemi szervének megcsonkítása, az alapvető egészségügyi ellátás prioritásainak meghatározása, az AIDS etikai dilemmái, az orvosi segítségadás a gyógyíthatatlan beteg öngyilkosságában, valamint a média szerepe az orvosetikai ismeretek terjesztésében voltak a főbb témái annak a világkonferenciának, melynek rendezője ezúttal Argentína volt. A konferencián 450-en vettek részt. Kormányszinten delegáltatta magát az argentin és az uruguayi egészségügyi miniszter. Ott volt számos latin-amerikai ország, a WHO, az UNESCO, valamint a Világ Orvosi Társaságának elnöke: dr. Priscilla Kincaid-Smith, akinek a neve nem volt ismeretlen a résztvevők számára, hiszen tenniakarását, lelkesedését a világon mindenütt elismerik. A teológusokból, jogászokból, filozófusokból, orvosokból, etikusokból és közgazdászokból álló szakértő csapatot az a jobbító szándék vezérelte, amelynek során – sokszor heves viták mellett – keresték azoknak az erkölcsi kérdéseknek a megoldását, melyekkel nap mint nap találkozik az orvos és a gyógyulást remélő beteg. A jelentős nemzetközi visszhangot kiváltó eseménynek egyetlen magyar résztvevője dr. Blasszauer Béla orvosetikus volt, a Pécsi Orvostudományi Egyetem tudományos főmunkatársa, akit a Nemzetközi Orvosetikai Társaság vezetőségi tagjaként és előadójaként hívtak meg a konferencia szervezői.

A vitás kérdések között kiemelt szerepet kapott a prioritások meghatározása az alapvető egészségügyi ellátás igen sikamlós kérdésében. Mint azt Blasszauer doktor elmondta, az egészségügyi források szerte a világon erőteljes korlátok közé szorulnak. Ezért el kell végre dönteni a finanszírozás fontossági sorrendjét, hiszen mindenre még a legfejlettebb államokban sem jut elegendő összeg. A legfontosabb annak az alapvető ellátásnak a meghatározása lenne, amely minden ember számára alanyi jogon jár. E kérdéssel kapcsolatban az egyik új-zélandi professzor, dr. Alastair Chambell érdekes és egyben igen tanulságos előadásával elsöprő sikert aratott. Az általa vezetett intézetben nyolc olyan csoportot alakított ki, amelyekben a társadalom minden rétege képviseltette magát, életkortól és nemtől függetlenül. Voltak köztük maorik (őslakosok), nyugdíjasok, diákok, férfiak és nők is. Feladatként más és más szituációs játékok elemzését kapták. Így pl. egy adott helyzetben hét hajótörést szenvedett ember hánykolódik a végtelen óceánon. A mentőcsónakban ül az idős, beteges asszony, anya a csecsemőjével, fiatal férfiak, valamint egy szellemileg károsodott fiú. A csónak csak négy emberrel érheti el a szárazföldet, korlátozott élelmiszer-tartalékai és csökkent teherbíró-képessége miatt. Késedelemre nincs idő, dönteni kell. Ki az, akit a csoport tagjai kitennének a ladikból? A szituációs játékot filozófusok és etikusok koordinálták. A professzor szerint érdekes volt megfigyelni, hogy a résztvevőket a döntéseikben jelentősen befolyásolta adott kulturális hátterük és szociális érzékenységük. Az őslakó maorik a fiatal anyát tették volna ki a csónakból és a beteg öregasszonyt tartották volna vissza. Az ő kultúrájuk ugyanis épp az idősek tiszteletére épül, hiszen az öreg ember hosszú élete során rengeteget tett már a közösségért. E helyzetjátékok jól érzékeltették, hogy különböző kultúrákban más és más prioritások érvényesülhetnek, amelyek azonban nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy az új-zélandi állampolgárok mégis valamiféle konszenzusra jussanak a vitatott kérdésekben. Nem helyes az a gyakorlat, hogy az egészségügyi miniszter dönti el adott esetben azt, hogy a betegnek milyen ellátásra van szüksége. Minden betegnek meg kell hagyni azt a jogot, hogy saját sorsa felett dönthessen.

A konferencián döbbenetes statisztikai adatok láttak napvilágot a nők esélyegyenlőségéről is. Eszerint a világon egymilliárd analfabéta él, kétharmaduk nő. Százharmincmillió gyermek soha, semmilyen iskolába nem jár, és ebből 90 millió a lány. Több mint ötszázezer nő hal meg évente a terhességgel összefüggő okok miatt: szakértelem hiányában végzett abortuszok, alultápláltság, az utolsó terhesség túl közeli volta stb. Sok országban a tiltott magzatelhajtás a szegények születésszabályozója. Sokan nem tudják megvenni sem a drága pirulákat, sem a méhbe helyezhető modern fogamzásgátló eszközöket. A fogamzásgátlás embertelen eszközeit az afrikai országokban még ma is aktívan alkalmazzák. Ezenkívül évente több millió leánygyermeket csonkítanak meg, távolítják el a csiklót, a kis és nagy szeméremajkakat. Teszik ezt azért, hogy a szexuális élvezetektől őket örökre megfosszák. A beavatkozások primitív körülmények között történnek, minden érzéstelenítés és fájdalomcsillapítás nélkül. Sokan már a barbár beavatkozás alatt vagy után belehalnak a fájdalomba, illetve elvéreznek. Ezeknek az országoknak a közeljövőben reményük sincs arra, hogy tisztességes életet tudjanak biztosítani állampolgáraiknak. A fenti adatok világossá tették a konferencia résztvevőinek azt, hogy a családtervezés és az egészség elválaszthatatlanok egymástól. Ami nem azt jelenti, hogy csakis a születésszabályozás az egyetlen kulcsa a gazdasági felemelkedésnek, de sok helyen egyik alapvető feltétele.

Heves vita kísérte a ma egészségügyének egyik sarkalatos kérdését, az orvosi segítségnyújtást a gyógyíthatatlan betegek öngyilkosságában. Ezt az eutanázia gyakorlatába sorolják, ami egyedül Hollandiában működik nyíltan és jogi keretek között. A jó vagy kegyes halál biztosításának természetesen komoly kritériumai vannak. Egy holland professzor a következőket mondta: a kegyes halálban orvosa közreműködését csak az a beteg kérheti, akit előzőleg felvilágosítottak betegsége mibenlétéről, annak várható lefolyásáról, kilátásairól. Így a betegség végstádiumának pontos ismerete mellett a beteg többszöri egyértelmű kérése, a fájdalom elviselhetetlensége és csillapíthatatlansága teszi lehetővé az orvos számára a könnyű halálhoz való segítséget. A végső döntést az orvos minden esetben a betegére bízza, és az eutanáziát mindig a beteg kéri az orvostól. Hiszen alapvető emberi joga, hogy ha már fájdalmai elviselhetetlenek, a szervezetét pusztító kór gyógyíthatatlan, akkor halála felett saját maga dönthessen.

Az orvosetikai világkonferencia utolsó napján a média szerepéről vitatkoztak a résztvevők. A plenáris ülésen az egyik előadó hangsúlyozta: a vélemények egyoldalú tálalása – mely meglehetősen gyakori – az orvosetikai kérdésekben sem kívánatos. Nem elég az újságírónak meghallgatnia az egyik fél véleményét, hanem ajánlatos megkérdeznie más tudományok képviselőit vagy a szenvedő beteget is. Blasszauer doktor általános tapasztalata, hogy sok esetben a sajtó valamely szaktekintély álláspontját szentírásként adja tovább. Holott az igazságért mindig "több kört kell futni", az ok és okozat nem mindig választható szét.

Erdei Éva/Ferlingpress

 

Megcsonkított nők milliói
(Magyar Hírlap 1995-09-16)

A lábak elkötése és az erényöv már eltűnt Kínából és Európából, de a lányok körülmetélése teljesen megszokott és mindennapos Afrikában és az iszlám országokban.

A Pekinghez közeli Huajzsouban rendezett nem hivatalos nőtalálkozón külön szekcióülést tartottak a nők megcsonkításáról, amelyen kiderült: harminc országban több mint 130 millió ilyen lány és asszony él. Az afrikai bevándorlók Nyugat-Európában is tartják magukat ehhez a hagyományhoz – mondta el a szekcióülésen Mohammad Musztafa Kálil, az egyiptomi emberjogi szervezet képviselője. Hozzátette: minden percben öt, évente összesen kétmillió lány esik át a külső nemi szervek valamiféle megcsonkításán.

Egyiptomban a falusi lányok 90, a városiak 65 százaléka van körülmetélve, ami a klitorisz részbeni vagy teljes eltávolítását jelenti – méghozzá gyakran házi eszközökkel, az egészségügyi szabályok legteljesebb figyelmen kívül hagyásával, mondta el Kálil a Reuternek. Az egyiptomiakban ugyanis – keresztényekben és muzulmánokban egyaránt – meggyökeresedett meggyőződés él arról, hogy a nők körülmetélése elengedhetetlen a higiénia, a nőiesség és a szexuális morál fenntartásához, vagy pedig a vallás követeli meg. Az Al-Azar, az egyiptomi iszlám befolyásos intézménye, az ortodox szunnita muzulmán hit erődítménye például teljes súlyával e hagyomány mögött áll, amelyik egyébként még az iszlám előtti időben honosodott meg. – A hagyománnyal nagyon nehéz leszámolni – mondta Kálil, aki kimondottan pesszimista e tekintetben.

A házasság előtti szüzesség megőrzése, ami óriási értéknek számít Egyiptomban, elszakíthatatlanul kötődik a nők körülmetéléséhez. A hagyomány hívei szerint a körülmetélés csökkenti a szexuális vágyat és hatékonyan garantálja a szüzességet. – A körülmetéletlen nőket tisztátalannak tartják – hangsúlyozta Kálil. – Az emberek azt hiszik róluk, hogy állandó a nemi vágyuk, emiatt nem képesek hűségesek maradni a férjükhöz.

Érdekes módon a szekcióülés résztvevői nem tudtak megegyezésre jutni arról, hogy a kormányoknak kellene-e betiltaniuk a nők megcsonkítását. A Sierra Leone-i Olayinka Koso-Thomas, A nők körülmetélése című könyv szerzője szerint ez a szokás sérti az emberi jogokat. Rafil Davir, az Észak-Amerikai Iszlám Gyűlés alelnöke viszont úgy vélte, hogy a nőkre kell bízni, alávetik-e magukat a csonkításnak. A körülmetélést azonban mindenképpen orvosnak kell elvégeznie, tette hozzá. Ezzel szemben Egyiptomban például a beavatkozások háromnegyedét bába vagy borbély végzi. – Néha egyetlen kést használnak tíz kislány körülmetélésére – mondta Kálil. Emiatt aztán a szörnyű fájdalmon kívül súlyos vérzés, a szomszédos szervek megsértése, sokk, hepatitisz vagy AIDS-fertőzés lehet a beavatkozás következménye.

 

A genetikus noteszából
A lányok nemiszerv-csonkítása

(Magyar Hírlap 1995-10-31)

A legújabb kutatási eredményekről adott szokásos tájékoztatás helyett most a brit orvosi hetilap egyik legújabb számában megjelent helyzetértékelés alapján egy orvosi beavatkozást igénylő évszázados vallási előírás – már Európában is alkalmazott – gyakorlatával szeretném a Heti Patika olvasóit megismertetni.

A szükséges orvosi vizsgálatok és beavatkozások nemritkán vetnek fel súlyos etikai és személyiségjogi konfliktusokat. Elég az abortuszra, vagy az AIDS-re különösen veszélyeztetettek kötelező szűrésére utalni. Engem gyakorta foglalkoztat a korlátozottan cselekvőképesek (például elmebetegek, értelmi fogyatékosok, alkoholisták) felelőtlen gyermekvállalása, amely egyaránt vezethet a betegség átörökítéséhez és/vagy az emberhez méltó családi feltételek hiányához. A nyugati országokban újabban sok problémát okozott egy – bár orvosi eszközökkel gyakorolt – beavatkozás, melyet hagyományos vallási előírás szerint és "szavára" végeztek-végeznek. Például az Egyesült Királyságban tömegesen élő mohamedánok körében. Erről számolok be mai jegyzetemben.

Az újszülött fiúk körülmetélése több kultúrában ismert. A mohamedánok körében azonban az újszülött lányok nemi csonkítása is régi gyakorlat. A női nemi szervi csonkítás a mohamedán vallásúakra jellemző, noha Afrika néhány keresztény közösségében is végzik. Noha Mohamed tanaiban ilyen előírás nincs, mégis ez épült be az iszlám vallási tradícióba és több mint 20 afrikai országban, továbbá Ománban, Jemen-ben, az Egyesült Arab Emirátusban végzik. Ez évente sok millió csonkítást jelent. Ezen túl a Malajziában és Indonéziában élő mohamedánok között is általános. Nem végzik Iránban, Irakban, Jordániában, Líbiában és Szaúd-Arábiában.

A nő nemiszerv-csonkításának három formája van. A legkisebb beavatkozás az úgynevezett Sunna-műtét, ilyenkor a csikló fitymáját távolítják el. Ez felel meg a fiúk körülmetélésének. A legsúlyosabb beavatkozás az úgynevezett infibuláció, amikor a csiklót, a kisajkakat és a nagyajkak középső részét vágják ki, sőt a hüvely nyílását össze is varrják. Ilyenkor csak minimális nyílás marad a vizelésre, s majd később a havivérzésre. A közepes beavatkozást egyszerűen "kivágás"-nak nevezik, mivel a csikló teljes és a kisajkak részleges eltávolítását jelenti.

A beavatkozásokat gyakran kíséri súlyos szövődmény (vérzés, fertőzés, vérmérgezés, tetanusz). Ezek miatt a halál sem ritka. Éppen ezért az orvosok vallási kötelessége ennek végzése. Természetesen a szexuális élet megkezdésekor újabb problémák jelentkeznek, így a fájdalom a szeretkezéskor, amely gyakran szeretkezési képtelenséget idéz elő. Így a meddőség oka is lehet. A szüléskor is komoly gondok adódnak. E vallási előírás hátterében a nők szüzességének a védelme áll. A nemi élet adta öröm hiánya (és emiatt a fokozott hűség kényszere) a házasok esetében is éreztetheti hatását. Állítólag a férfiak számára viszont fokozott élvezetet jelent a szűk nyílás. Ugyanakkor megfigyelések szólnak a férj szeretkezési nehézsége és kellemetlensége mellett is.

A nők nemi szervének megcsonkítása általános az említett afrikai és arab országokban. A motivációk hátterében mindenekelőtt az iszlám vallási előírások feltétlen követése áll. Emiatt nehéz férjhez adni egy olyan lányt, aki nem viseli e tradíció nyomait.

A probléma most azért került a figyelem előterébe, mivel az Egyesült Királyságban betiltották végzését. Így az ott élő nagy tömegű mohamedán vallású számára súlyos kihívás, hogy vajon vallásuk vagy állampolgárságuk előírását kövessék. A többség inkább az előzőhöz ragaszkodik és ezért terjed a lány újszülöttek nemi szervi csonkításának illegális (nem kellő szakértelemmel történő) végzése. Ez viszont – az abortuszhoz hasonlóan – további súlyos egészségártó szövődményekkel jár. Sokan bele is halnak... Érthetően a WHO (az Egészségügyi Világszervezet) egyik fontos feladatának tartja e borzalmas gyakorlat felvilágosítás útján történő megszüntetését.

Dr. Czeizel Endre
orvosgenetikus

 

NŐK, KÖRÜLMETÉLVE
Az erőszak egyik formája

(Délvilág 1996-04-29)

GENF (MTI)Az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága a gyermekek elleni erőszak egyik formájaként ítélte el a fiatal lányok genitális megcsonkításáoak – körülmetélésének – egyes, hagyományok uralta társadalmakban alkalmazott gyakorlatát.

A bizottságnak a gyermekek jogairól közmegegyezéssel elfogadott határozata felszólítja a kormányokat, hogy védjék meg a fiatal lányokat az erőszak minden formájával szemben. Ezek között a határozat a leánygyermekek meggyilkolását, a magzatokkal szemben nemek szerint alkalmazott diszkrimnációt, a vérfertőzést, a szexuális zaklatásokat és kizsákmányolást, a prostitúciót és a gyermekpornográfiát említi meg.

A fiatal lányok nemi szerveinek rituális csonkítását – a csikló és a szeméremajkak kimetszését – az iszlám társadalmakban és afrikai országokban alkalmazzák.

Afrikában évente mintegy 2 millió lány esik e gyakorlat áldozatául.

 

Egyiptomban még él a hagyomány
Közkórházban tilos a lányok körülmetélése

(Magyar Hírlap 1996-07-22)

MTIAz egyiptomi közkórházakban tilos a kislányok körülmetélése – jelentette be Iszmail Szallam egészségügyi miniszter. Ezzel egy időben kampányt indítanak, hogy felhívják az emberek figyelmét az Egyiptomban még ma is élő embertelen szokás veszélyeire. Az ilyen műtétek a minisztérium alá tartozó valamennyi kórházban, egészségügyi központban és rendelőben tilosak, és az ott dolgozó orvosok és nővérek számára is tiltott, hogy a régi, méghozzá nem iszlám szokáson alapuló beavatkozást végrehajtsák.

A kormányzat 1994 végén maga engedélyezte a kislányok körülmetélését a kórházakban, hogy ezzel megelőzze, hogy ugyanezt a műveletet növekvő számban borbélyok hajtsák végre nem megfelelő higiéniai körülmények között. A családok azonban továbbra is a borbélyokat részesítik előnyben, és szombaton egy újabb 11 éves kislány vérzett el egy ilyen beavatkozás után. A körülmetélés, amelyet nem tilt a törvény Egyiptomban, széles körben elterjedt gyakorlat a muzulmánok és a kopt keresztények körében egyaránt. A felmérések szerint a felnőtt egyiptomi nők kilencven százaléka átesett annak idején a körülmetélésen. A miniszter egyébként nem rejtette véka alá, hogy a körülmetélés teljes betiltása a cél.

 

EMBERTELEN RÍTUSOK
(Zsaru)

Sikerrel járt egy párizsi űgyvédnő; az ötvenéves Linda Weil-Curiel harca a barbárság ellen. Mindmáig él ugyanis a Franciaországba bevándorolt afrikaiak körében egy szokás: a Maliból és Szenegálból érkezett családok kivágják kislányaik klitoriszát.

A jogászasszony kezdeményezésére azonban mostantól Franciaország az első nyugati állam, ahol törvényi következményei lesznek ennek a kegyetlen szexuális rítusnak. Sőt, a francia kornány felvilágosító kampányba is kezd, hogy megakadályozza ezt az aktust: tízezer plakátot ragasztanak ki olyan körzetekben, ahol szenegáliak és malik élnek, s főként az anyákat próbálják józanságra bírni. Gall földön körülbelül félmillió, többnyire illegálisan bevándorolt olyan fekete-afrikai él, aki tartja magát a kegyetlen szexuális rítushoz. A párizsi utcaseprők például kizárólag malik. S bár a bevándorlók többnyire huszadik századi körülmények között élnek a nagyvárosok peremén, sokan megtartják ősi törzsi szokásaikat és lányaik "penge alá kerülnek" – ahogy ők mondják.

A rítus, a klitorisz kivágása, kimondottan brutális beavatkozás, és azt a célt szolgálja, hogy megfosszák a leendő nőket a szexuális örömöktől. A kislányt kétéves korában egy zsámolyra ültetik, lefogják, szétfeszítik a lábait, rövid imát mormolnak Allahhoz, majd zsilettpengével kimetszik a csiklóját, és végigvágják a nagy szeméremajkakat. Az anya kézzel meggyőződik arról, eredményes volt-e a beavatkozás, s ha igen, a sebre fekete krémet kennek, majd a gyereket tetőtől talpig betekerik, s mint egy múmiát ágyba teszik. Csak legvégső esetben, az elvérzés határán viszik orvoshoz a csöppséget.

A Korán nem írja elő ezt az eljárást, az afrikaiak azonban úgy hiszik, hogy csak így lehet biztosítani lányaik és asszonyaik tisztasagát s a beavatkozás nélkül nem tudnák férjhez adni nőnemű gyermekeiket. A francia hatóságok eddig nem kívántak beavatkozni ebbe az afrikai ügybe, de mostantól, a Weil-Curiel ügyvédnő által kikényszerített bírósági eljárás következményeként a tett súlyos testi sértésnek minősül, és öt év börtön fenyegeti az elkövetőt.

Szakértők pillanatnyilag évi 30 és 40 ezer közé teszik Franciaországban az áldozatok számát.

R. P.

 

A két világszép sztármodell megtöri a csendet
Bizalmasan a borzalmakról

(Vasárnapi Blikk 1998-07-19)

Cipők, ruhák, új parfümök? Gázsik, sminktrükkök? Mi áll legjobban a fekete hajhoz, az ébenfa bőrhöz? Vajon miről beszélgethet egymással két sztármanöken, akik mindketten Afrikából érkeztek a divat világába?

A két fekete legszebb, a pályája csúcsán járó 42 éves Iman, és a nála tíz-tizenöt évvel fiatalabb, de a kezdetek nehézségein már sikeresen túllépett Waris Dirie, a Revlon egyik "arca", az afrikai nők életének meghökkentő intimitásairól beszélget. Arról, hogy többek között Szomáliában, ahonnan ők is származnak, mind a mai napig megcsonkítják a nőket.

Számukra a téma ismerős, majdhogynem természetes. A 4000 éves múltra visszatekintő szokás az ENSZ felmérése szerint 28 afrikai országban ma is bevett, s mintegy 130 millióra tehető azoknak a lányoknak és asszonyoknak a száma, akik hegekkel, csúful beforrt sebekkel, az örömteli nemi élet lehetőségétől megfosztva kényszerülnek leélni az életüket.

A felvilágosult családban nevelkedett Iman megúszta: bár Mogadisuban, ahol született, kórházban végzik el a kislányokon a műtéteket, édesanyja hazugsággal vezette félre a rokonságot, hogy megkímélhesse lányát az infibulációtól. Ahogyan nem sokkal később feláldozta az ékszereit azért, hogy Iman tovább tanulhasson. Waris Dirie szülei nomádok voltak. Ennek következtében Waris Dirie azt sem tudja magáról, pontosan hány éves. Az övéinek nem volt órájuk, tévéjük, és naptárt sem használtak, amelybe feljegyezhették volna gyerekeik születését. Viszont szigorúan betartották a törzsi rendet. Egy este, az emlékei szerint nagyjából öt-hat éves Dirie-t édesanyja figyelmeztette, hogy semmi értelme az ellenkezésnek, és elvitte ahhoz a bizonyos asszonyhoz. Egy faággal kipeckelte a kislány száját, és szétfeszítve lefogta a gyerek lábait. Az asszony a szokásnak megfelelően levágta Dirie külső nemi szerveit, majd egy bokorról leszakított tüskébe fűzött fonallal szorosan összevarrta a sebet.

Az alábbiakban a két sztármodell, a két gyönyörű nő, Iman és Dirie bizalmas beszélgetéséből, a Vogue magazinból idézünk. Ruhákról, divatról, sztárpletykákról ezúttal nem esik szó. Iman kérdez, Dirie válaszol. Mert meg akarják törni a csendet egy elviselhetetlen női titok körül.

– Tudtad, mi vár rád? Anyád felkészített arra, hogy mi fog történni és miért?

– Nem mondott semmit, csak azt, hogy holnap megyünk. Én pedig ösztönösen megéreztem, hogy hová. Különös módon még vártam is ezt a napot, hiszen szerettem volna mielőbb felnőtté válni. Tudtam, enélkül sohasem mehetek férjhez. De féltem is, mert láttam, mekkora fájdalmat okozott az egyik nővéremnek.

– Megengedték, hogy végignézd?

– Utánuk lopakodtam, és egy bokorból leselkedtem. Láttam, ahogy a nővérem állon rúgja az idegen asszonyt, és megpróbál elmenekülni. Én jó előre megfogadtam, hogy nagyon erős leszek.

– És az tudtál maradni?

– Nem volt más választásom. Borotva volt a nő kezében, egy törött pengéjű, életlen borotva. Többször is belém vágott, hallottam, hogyan hasítja a húsomat. Egész életemre megtanultam, mi a fájdalom.

– Kaptál valami csillapítót vagy nyugtatót?

– Semmit. Anyám hazavezetett, és valami kendővel egészen szorosan összekötötte a két lábamat úgy, hogy moccanni sem tudtam. Három hétig feküdtem így, hogy minél szorosabban forrhasson össze a seb.

– Tudtál valakivel beszélgetni arról, mi történt veled?

– Nem. Mit kérdezhettem vagy mondhattam volna? Úgy tudtam, ez így természetes.

– Akkor az is természetes lett volna, hogy férjhez mégy ahhoz, akit a szüleid kiválasztottak. Te mégis megszöktél. Ha nem teszed, aligha beszélgethetnénk itt, New Yorkban...

– Nagyon sok tevéje volt, de már betöltötte a hatvanat. Apám azzal vigasztalt, örüljek, hogy öreg, legalább nem mászkál más nők után. Egyszerűen elrohantam. Bele a világba.

– Volt saját pénzed?

– Pénz? Azt sem tudtam, hogy létezik! Mi mindent csereberéltünk. Egy bárányért, kettőért. Csak azt tudtam, hogy van valahol egy város, és abban a városban él egy nagynéném meg egy nagybátyám. Ő éppen Londonba készült. Ha már ott voltam, magával vitt, hogy segítsek a háztartásban. Az egészből csak annyit értettem, nem kell visszamennem.

– Nem tudta, hogy te tulajdonképpen szökésben vagy?

– Honnan tudta volna? Nálunk odakint nem volt telefon.

– Gyorsan be tudtál illeszkedni a fehér világba? Hogy tetszett London?

– Hamar megszoktam. És azonnal lettek barátaim. Fiúk is. Mindegyik azt akarta tudni, melyik a kedvenc együttesem, és én nem ismertem egyetlen együttest sem. Amúgy semmi komolyabb nem volt, hiszen szexről eleve szó sem lehetett. Ott lent, a szó szoros értelmében be voltam zárva.

– De vágyat azért éreztél...

– Annál rosszabb volt! Mert tudtam, hogy én más vagyok. Próbáltam is megbeszélni a dolgot egy másik fekete lánnyal, akivel együtt jártam tornázni. Eleinte azt hittem, szégyenlős, és csak úgy tesz, mintha nem értené, mire célozgatok, de végül dühösen rám förmedt, hogy nyögjem már ki végre mi a bajom. Erre megmutattam, ő pedig elbőgte magát az iszonyattól. Ezt én nem értettem. Tudod, addig azt hittem, minden fekete lány ilyen.

– Ekkor mentél el orvoshoz?

– Korábban fel sem merült bennem, hogy okom volna rá. Több műtéttel, nagyon türelmesen rendbe hozott. Neki köszönhetem, hogy már nem kínszenvedés minden menstruáció, hogy normálisan tudom üríteni a vizeletemet, hogy képessé váltam a szexuális életre.

– Találkoztál anyáddal azóta, hogy eljöttél otthonról?

– Többször is szerettem volna. Pár éve a BBC forgatott velem egy filmet, és a stáb megígérte, hogy felkutatják. Ugyanúgy kérdezősködtek, mint annak idején én a nagybátyám után. Végül találtak valakit, aki állította, hogy az egyik lánya Londonban él. De ez a nő nem az én anyám volt.

a.s.k.

 

Iman mondja
Szerencsés vagyok. Kétszer mentem férjhez, és a szüleim elfogadták mindkét férjemet. Bár nem egykönnyen. Amikor David Bowie-val összeházasodtunk, megkérdeztem az apám véleményét. Nos, mondta, jobban örültem volna, ha legalább másodjára szomáli férfit választasz. Vagy legalább muszlimot. vagy legalább feketét. David egyik sem. Mégis el tudom fogadni, mert látom, hogy szeret téged. A rokonság eleinte azért nyaggatott, hogy David térjen át a kedvemért a mohamedán hitre. Most meg azt kérdezgetik: mikor lesz végre gyereketek?

Waris mondja
Nem bántam meg, hogy őszintén elmondtam mindent. Egyszer mindenkinek meg kell tudnia az igazságot. Ezért vállaltam, hogy ENSZ-nagykövetként körbeutazom azokat az afrikai országokat, ahol tömegesen csonkítják meg a nőket, és a magam példájával igyekszem ráirányítani a figyelmet e kegyetlen törzsi szokás elrettentő egészségügyi és lelki következményeire.

Magyar néprajztudós irányította a figyelmet a kegyetlen szokásra
Róheim Géza, a néprajztudomány nemzetközi hírű tudósa sokat foglalkozott a természeti népek életének vizsgálatával, a primitív kultúrákban megfigyelhető szexuális szokásokkal. Már a század húszas éveinek végén felfigyelt az Északkelet-Afrika egyes népei körében élő szadista szokásokra.

A tudós számára az számított a legfőbb kérdésnek, hogy a clitoris kimetszésével és a vagina összevarrásával miért tesznek ilyen kivételesen kegyetlen módon erőszakot a szomáliai férfiak a nők nemi szervén? Fejtegetése szerint a szomáliak "különösen izgága, meglehetősen kötekedő, és hiú természete" folytán a pénisz a világ legyőzésére, állandó megfenyegetésére alkalmas fegyver jelképévé vált a helyiek gondolkodásában. A péniszt elnyelő, félelmeik szerint örökösen kielégíthetetlen vaginát is egyfajta veszélyforrásnak tartották – s annak összevarrásával, legalábbis ideiglenesen, eltüntették a legféltettebb kincsükre, a péniszükre leselkedő egyik "ellenséget".

Ebben a gomdolatvilágban aligha volt hely a férfiak és a nők közötti gyöngédség számára. Róheim az infibuláció gyakorlatát a szomáli férfiak úgynevezett kasztrációs, vagyis a pénisz elvesztésétől rettegő félelmével magyarázta.    zs

Fibula
Római eredetű szó, eredetileg minden olyan eszköz megnevezésére, amely valaminek a meg– illetve összeerősítésére szolgált, így hívták többek között a redőzött lepelruhák vállát összefogó díszes csatokat. Ennek alapján kapta későbbi jelentését: a mai brossoknak megfelelő ékszereket még a múlt század végén is fibulának nevezték.

Infibuláció
Az ókortól kezdve ismeretes, a serdülőkort megelőzően elvégzett sebészeti (jellegű) beavatkozás a külső nemi szervek szexuális funkcióinak korlátozására. Fiúknál a péniszt borító ú.n. előbőrt, lányoknál a kis szeméremajkakat előrehúzva tűvel szúrták át, majd az így kialakított lyukakon átfűzött fémsodronnyal zárták össze. Egyes afrikai törzseknél a lányok infibulációja során a szeméremajkakat nagyobb felületen felsebzik és összevarrják, hogy az ennek nyomán összenövő szeméremajkak teljesen elzárják a hüvely nyílását. Ez a lányok szüzességének megőrzését célzó szokás Szudánban, Etiópiában és Szomáliában mind a mai napig fennmaradt: a "pecsét" feltörésének joga a lány majdani férjét illeti.

Klitoridektómia
Az infibulációt megelőzően a csikló teljes vagy részleges kimetszése, nem ritkán a kis szeméremajkak levágásával kiegészítve. Célja a nők szerelmi örömeinek korlátozása, s ezáltal asszonyi hűségük biztosítása.

 

 

NÉMETORSZÁGI ORVOSOK IS ELVÁLLALJÁK AFRIKAI NŐK KÖRÜLMETÉLÉSÉT
(Blikk 1999-11-01)

BERLIN Évszázadok óta él a harmadik világ bizonyos országaiban ez a brutális szokás, ám – bármennyire hihetetlen – nem mentes tőle napjaink Európája sem. Naponta több ezer nőt metélnek körül, csonkítják meg nemi szervüket s többnyire hatástalan a törvényes tiltás éppúgy, mint az emberjogi szervezetek kampánya.

Egyiptomtól Zaire-ig csaknem 30 afrikai országban, (többnyire a kontinens középső területei, Szudán, Szomália és Mauritánia a legjellemzőbb helyszín) és Ázsia egyes területein is szokás ez a brutális rituálé. Az egész világon becslések szerint 150 millió nőt metéltek eddig körül, és az UNICEF felmérése arra utal, hogy az érintett régiókban ma is naponta 6000 lánynak metszik ki vagy csonkítják meg a klitoriszát.

Afrikában még maguk a családtagok végzik el ezt a beavatkozást, de ha a család – menekültként vagy betelepülőként – Nyugat-Európa valamelyik országába költözik, jobbára saját nemzetiségükből származó, netán lelkiismeretlen, ám a tiltott beavatkozáson keresni akaró orvosokat bíznak meg a fiatal lányok körülmetélésével.

A berlini Dorothea K. (28) nemrég maga is ennek a szokásnak az áldozatául esett. Sierra Leonéból származó barátja ugyanis azt kérte tőle, hogy az esküvő előtt – mintegy "szerelmi bizonyítékul" metéltesse körül magát: "Csak egy tiszta és tökéletes asszonyt veszek el" – mondta, és mivel a nő szerette őt, megtette, amit a férfi kért.

Asdi Barre-Dirie állatorvosnő már ötévesen átesett a primitív műtéten. A 38 éves szomáliai nőnek eddig sikerült mindkét kislányát megóvnia családja brutalitásától: "Szüleim egyáltalán nem értenek ezzel egyet, és teljesen hitetlenkedve fogadták, hogy nem hagyom a lányaimat körülmetélni."

A magyarázat általában kettős. Egyes elképzelések szerint a női genitáliák csonkítása biztusítja a lányok "tisztaságát", hűségük és szüzességük megőrzését a leendő férj számára. Más magyarázatok szerint egyszerű férfihiúság és irigység áll a jelenség hátterében. A megcsonkított csiklójú lányok, asszonyok ugyanis – így az indoklás – kevésbé kívánják a szexuális életet, így annak is kisebb az esélye, hogy meg akarnák csalni hites urukat. Vagyis a női körülmetéléssel a házastársi kicsapongást kívánták a törzsekben máig kiható módon elkerülni.

A ma már jogilag többnyire mindenhol tiltott beavatkozás természetesen komoly fertőzésveszélyt jelent elszenvedői számára. Az afrikai törzsekben piszkos késekkel, pengékkel történik a "műtét", ehhez képest Európában legalább a higiéniai viszonyok jobbak. Csak a német fővárosban legalább két afrikai származású orvos van, akik a családok kérésének eleget téve, körülmetélik a hozzájuk hurcolt nőket. A beavatkozás elvégzéséért és a hallgatásért általában 1200 német márkát (vagyis több mint 151 ezer forintot) kérnek.

bzs-szg

 

TILTOTT CSIKLÓMŰTÉTEK 
(Blikk 2001-05-09)

MADRIDEgyre több a csiklóműtét Spanyolországban a több tízezernyi afrikai bevándorló miatt. A családoknak immár nem kell szülőhazájukba visszaruccanniuk: lakóhelyükön is elvégeztethetik – illegálisan – kislányaikon a csikló eltávolítását, mielőtt azok betöltik a kamaszkort.

A műtéteket a fekete kontinensről érkező javasasszonyok az érdekeltek lakásán végzik, minden egészségügyi garancia nélkül. A feljelentést tett orvosok szerint a spanyol vizsgálóbírók elég ritkán indítanak vizsgálatot a tettesek ellen.

Katalóniában olyan törvényjavaslat készül, amely szerint ha illegális csiklókimetszési ügyre derítenek fényt, az egész családtól megvonhatják a tartózkodási engedélyt.

 

A CSONKÍTÓK NEMZEDÉKE
(Délvilág 2001-07-03)

Nigerben olyan új törvény készül, amely bűncselekményként sorolja be és büntetéssel sújtja a nők nemi szervének megcsonkítását, országosan elterjedt és egyes közösségekben kötelező gyakorlatnak üzeme ezzel hadat. Nigerben, mint a legtöbb afrikai országban, széles körben elterjedt gyakorlat a hatéves korukat elérő lányok nemi szervének megcsonkítása, ami legtöbbször a csikló kimetszéséből áll. Ennek egyes törzsi közösségekben rituális háttere van, de a legtöbb közösségben azt hivatott biztosítani, hogy képtelenné tegye a nőket a szexuális örömérzetre, és ezzel "megóvja" őket a kikapós, kicsapongó magatartástól, szavatolva házastársi hűségüket. Bizonyára két-három nemzedék után lesz foganatja a törvénynek. A csonkítók kell hogy kihaljanak...

P. S.

 

METÉLÉS, ÖNCSONKÍTÁS
(Délvilág 2003-09-04)

NAIROBI (MTI) Saját kezűleg metélte körül magát egy kenyai nő, és csupán azért, hogy férje szüleinek kedvében járjon. Anyósáék korábban elutasították őt, mert nem vetette magát a rítusnak. A húszéves, terhes nőt férje kidobta a házból, mert a rokonok szerint nem lehet a család tagja olyan nő, aki nem követte a körülmetélés hagyományát. Azért a lány szülei vidéki házában egy borotvapengével elvégezte magán a műtétet, majd a sebet fertőtlenítőszer és gyógynövények keverékével kezelte - írta a Reuters.