Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü
V W X
Y Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
tibeti imazászló
A tibeti tájkép jellegzetességei a házak, kolostorok, magaslatok vagy a hágók tetején lobogó színes imazászlók (t.: dar lcog), melyeket általában „Szélparipá”-nak (t.: rlung rta) neveznek. A zászlókra imákat, egyes istenségek képmásait és mantráit, valamint jó szerencsét hozó fohászokat nyomtatnak, hogy a szél mindenfelé közvetítse hatásukat. A Szélparipa védelmezi a veszélyes, magas helyeken utazókat, védelmet ígér a káros helyi erők ellenében, főként pedig elősegíti a jólét, a bőség és a szerencse gyarapodását.
Bár eredetével kapcsolatban többféle elképzelés is létezik, a Szélparipa kifejezés valószínűleg a „szél” (t.: rlung), azaz a belélegzett levegő és az „életenergia” (szkrt.: prána) azonosságának indiai gondolatára utal, azonban a Szélparipa legfontosabb jellemzője, hogy a kínai eredetű tibeti asztrológiában használatos „személyes erők” egyike. Ezek az asztrológiai számításokban alapvető kategóriák: az életerő (t.: srog, „élet”), az egészség (t.: lus, „test”), a személyes erő és érvényesülés (t.: dbang thang, „hatalom”), mely az anyagi helyzetre is utal, és főként a siker, szerencse (t.: klung rta vagy rlung rta) mely az összes többi erőt is kiegyensúlyozza. A Szélparipa ugyanakkor az indiai eredetű uralkodói szimbólumok, a Hét Drágaság (t.: rin chen sna bdun) egyikére, a „Legjobb Paripá”-ra (t.: rta mchog) is visszavezethető, amely olyan gyors, mint a szél. A ló a tibetiek szemében ősidők óta a legnagyobb gyorsaság, valamint az energia, erő, ügyesség jelképe.
Az imazászló ábrázolásának legáltalánosabb formáján középen a „Legjobb Paripa” vágtat, a sarkokban pedig négy állat, a „Szélparipa négy istensége” (t.: rlung rta’ lha bzhi) foglal helyet, amelyeket a „növekvő szerencse harcos istenei”-nek (t.: rlung rta dar ba’i dgra lha) is neveznek: bal alsó sarokban a keleti Oroszlán (t.: seng ge), a jobb felső sarokban a déli Sárkány (t.:’brug), a jobb alsó sarokban a nyugati Tigris (t.: stag), és a bal felső sarokban az északi, a mitikus Garuda (t.: khyung) madár. Korábban az egyik állat a Jak (t.: g.yag) volt, ezt azonban az Oroszlánnal helyettesítették, mely később Tibet nemzeti jelképe lett. A Paripával együttes öt állat nemcsak az elemeknek, hanem a fent említett „személyes erőknek” is megfelel. A szerencse csökkenésének (t.: rlung rta rgud pa) ellensúlyozására, és növelésére (t.: rlung rta dar ba) a tibetiek számos, a Szélparipával kapcsolatos szertartással rendelkeznek.
Kelényi Béla
