Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

tibeti imazászló

A tibeti tájkép jellegzetességei a házak, kolostorok, magaslatok vagy a hágók tetején lobogó színes imazászlók (t.: dar lcog), melyeket általában „Szélparipá”-nak (t.: rlung rta) neveznek. A zászlókra imákat, egyes istenségek képmásait és mantráit, valamint jó szerencsét hozó fohászokat nyomtatnak, hogy a szél mindenfelé közvetítse hatásukat. A Szélparipa védelmezi a veszélyes, magas helyeken utazókat, védelmet ígér a káros helyi erők ellenében, főként pedig elősegíti a jólét, a bőség és a szerencse gyarapodását.

Bár eredetével kapcsolatban többféle elképzelés is létezik, a Szélparipa kifejezés valószínűleg a „szél” (t.: rlung), azaz a belélegzett levegő és az „életenergia” (szkrt.: prána) azonosságának indiai gondolatára utal, azonban a Szélparipa legfontosabb jellemzője, hogy a kínai eredetű tibeti asztrológiában használatos „személyes erők” egyike. Ezek az asztrológiai számításokban alapvető kategóriák: az életerő (t.: srog, „élet”), az egészség (t.: lus, „test”), a személyes erő és érvényesülés (t.: dbang thang, „hatalom”), mely az anyagi helyzetre is utal, és főként a siker, szerencse (t.: klung rta vagy rlung rta) mely az összes többi erőt is kiegyensúlyozza. A Szélparipa ugyanakkor az indiai eredetű uralkodói szimbólumok, a Hét Drágaság (t.: rin chen sna bdun) egyikére, a „Legjobb Paripá”-ra (t.: rta mchog) is visszavezethető, amely olyan gyors, mint a szél. A ló a tibetiek szemében ősidők óta a legnagyobb gyorsaság, valamint az energia, erő, ügyesség jelképe.

Az imazászló ábrázolásának legáltalánosabb formáján középen a „Legjobb Paripa” vágtat, a sarkokban pedig négy állat, a „Szélparipa négy istensége” (t.: rlung rta’ lha bzhi) foglal helyet, amelyeket a „növekvő szerencse harcos istenei”-nek (t.: rlung rta dar ba’i dgra lha) is neveznek: bal alsó sarokban a keleti Oroszlán (t.: seng ge), a jobb felső sarokban a déli Sárkány (t.:’brug), a jobb alsó sarokban a nyugati Tigris (t.: stag), és a bal felső sarokban az északi, a mitikus Garuda (t.: khyung) madár. Korábban az egyik állat a Jak (t.: g.yag) volt, ezt azonban az Oroszlánnal helyettesítették, mely később Tibet nemzeti jelképe lett. A Paripával együttes öt állat nemcsak az elemeknek, hanem a fent említett „személyes erőknek” is megfelel. A szerencse csökkenésének (t.: rlung rta rgud pa) ellensúlyozására, és növelésére (t.: rlung rta dar ba) a tibetiek számos, a Szélparipával kapcsolatos szertartással rendelkeznek.

Kelényi Béla