Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Iltutmis (Muizzí-dinasztia)

Iltutmis, más néven SAMSZUDDÍN ILTUTMIS, Iltutmis más írásmóddal ALTAMS (megh. 1236. ápr. 29.), az indiai ún. rabszolga dinasztia 3. legnagyobb uralkodója.
Iltutmist eladták rabszolgának, de őr a rabszolgatestőrség tagjaként feleségül vette ura, Kutab-ud-Dín Ajbak leányát, majd 1211-ben követte apósát a trónon. Megerősítette és kiterjesztette az észak-indiai muszlim uralmat. A fővárost Delhibe költöztette át, ahol győzelmei emlékére kezdte építtetni a Kutab Mínár hatalmas tornyát.
A bölcs és türelmes államférfit elődei, Muhammad Ghúri és Kutab-ud-Dín Ajbak alatt képezték megbízható hivatalnokká. Trónra lépésekor nemcsak a muszlim hatalom meggyengülésével kellett szembenéznie, hanem Tádzs-ud-Dín Jildiz, Ghazna uralkodója fenyegetésével (aki igényt formált Muhammad minden hódítására), valamint az elvesztett területeik egy részének visszahódítására irányuló hindu kísérletekkel is. 1215-ben Iltutmis elfogta Jildizt, aki börtönben halt meg. 1225-ben rákényszerítette Bengál lázadó kormányzóját Delhi hatalmának elismerésére, majd röviddel később megerősítette e területek muszlim fennhatóságát. Képes volt megóvni államát az uralkodása idején pusztító mongol betörések közepette, és sikerült kiépítenie a birodalom közigazgatási rendszerét. XI. századi iszlám klasszikusokat tanulmányozott a kormányzás művészetéről, s az ő számára íródott az Ádáb-ul-Muluk, a kormányzás és a háború művészetéről szóló klasszikus indo-muszlim mű. Tanácsadóinak szándéka ellenére toleráns volt a hindukkal. Delhiben vízellátó rendszert és mecseteket építtetett, hogy a várost a kormányzat méltó székhelyévé tegye. Uralmát és tanácsadóit, főleg Dzsunajdít, a vezírt gyakran dicsőítették a kortársak.
Iltutmis legidősebb fia apja előtt meghalt, többi fia pedig alkalmatlan volt az uralkodásra. Leányának, Razijjának (Razijjat-ud-Dín) ezért kiváló nevelést adott, és őt szemelte ki utódául. Kívánsága megbotránkoztatta a "Negyvenek Tanácsá"-t, Iltutmis személyes rabszolgáit, akik tanácsadói és hivatalnoki szerepkört töltöttek be. Razijja rövid időre ugyan átvette a trónt, de azzal, hogy fontos pozícióba ültetett egy afrikai származású hivatalnokot, végképp magára haragította a tanácsot, s az, röviddel ezután véget vetett uralmának. Ezzel az eseménnyel kezdődött Iltutmis dinasztiájának hanyatlása.