Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Ihsídida-dinasztia
Ihsídida, közép-ázsiai Fergánából származó muszlim török dinasztia; Egyiptomban és Szíriában uralkodott 935-től 969-ig. Alapítója Muhammad ibn Tughdzs volt, akit 935-ben Egyiptom kormányzójává neveztek ki, s két évvel később az Abbászida-kalifától ar-Rádítól megkapta az ihsíd (perzsa: herceg, uralkodó) címet. Ezután Egyiptomban, ill. Szíriában megszilárdította helyzetét ellenfeleivel, Muhammad ibn Ráikkal, az Abbászidák főparancsnokával (amír al-umará) és az aleppói Hamdánida Szajf ad-Daulával szemben. 946-tól 968-ig tényleges hatalom Abu al-Miszk Káfúr, a nagyvezír kezében volt, bár névleg Ibn Tughdzs fiai, Únúdzsúr és Ali uralkodtak. Káfúr ? aki eredetileg egyszerű rabszolgaként érkezett Etiópiából vagy Szudánból ? sikerrel verte vissza a birtokaira irányuló Fátimida- és Hamdánida-betöréseket. A tudományok és művészetek nagy támogatója volt, s egy ideig udvarában látta vendégül a kiváló költőt, al-Mutanabbít. A Fátimidák 969-ben taszították le a trónról az utolsó Ihsídida-uralkodót, egy Abu al-Favárisz Ahmad nevű kisfiút, aki a dinasztia alapítójának unokája volt. Ugyanekkor a Hamdánidák kiűzték az Ihsídidák kormányzóit Észak-Szíriából.
