Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Ihsídida-dinasztia

Ihsídida, közép-ázsiai Fergánából származó muszlim török dinasztia; Egyiptomban és Szíriában uralkodott 935-től 969-ig. Alapítója Muhammad ibn Tughdzs volt, akit 935-ben Egyiptom kormányzójává neveztek ki, s két évvel később az Abbászida-kalifától ar-Rádítól megkapta az ihsíd (perzsa: herceg, uralkodó) címet. Ezután Egyiptomban, ill. Szíriában megszilárdította helyzetét ellenfeleivel, Muhammad ibn Ráikkal, az Abbászidák főparancsnokával (amír al-umará) és az aleppói Hamdánida Szajf ad-Daulával szemben. 946-tól 968-ig tényleges hatalom Abu al-Miszk Káfúr, a nagyvezír kezében volt, bár névleg Ibn Tughdzs fiai, Únúdzsúr és Ali uralkodtak. Káfúr ? aki eredetileg egyszerű rabszolgaként érkezett Etiópiából vagy Szudánból ? sikerrel verte vissza a birtokaira irányuló Fátimida- és Hamdánida-betöréseket. A tudományok és művészetek nagy támogatója volt, s egy ideig udvarában látta vendégül a kiváló költőt, al-Mutanabbít. A Fátimidák 969-ben taszították le a trónról az utolsó Ihsídida-uralkodót, egy Abu al-Favárisz Ahmad nevű kisfiút, aki a dinasztia alapítójának unokája volt. Ugyanekkor a Hamdánidák kiűzték az Ihsídidák kormányzóit Észak-Szíriából.