Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Idríszida (Al-Idríszijun)

Idríszida, más néven AL-IDRÍSZIJÚN, Marokkó berber lakosságú területei fölött uralkodó arab-muszlim dinasztia 789 és 921 között.
Alapítója I. Idrísz 789 és 791 között uralkodott Valíla városában. Saríf, azaz Mohamed próféta leszármazottja volt, s egyike a Fahh melletti csata túlélőinek - itt Ali kalifa leszármazottai közül sokat lemészároltak az Abbászidák. Idrísz nyugatra menekült, és hatalma alá vonta az Észak-Marokkóban és az Atlanti-óceán menti síkságok egyes részein élő berber törzseket. Fia, II. Idrísz (ur. 802-828) folytatta az apja által megkezdett munkát, ám nem tudta az ország egész területét elfoglalni, 808-ban megalapította kicsiny birodalma új fővárosát. Fászt (ma Fes), s a továbbiakban ez lett a politikai és vallási élet központja. Marokkóban először az Idríszidák hoztak létre a berber törzsi rendszer felett valódi központi kormányzatot, amelyben arabok is helyet kaptak. Ők a marokkói saríf-hagyományok első képviselői is, s uralmuk alatt vált Marokkó északi része arab nyelvűvé. II. Idrísz halála után azonban a birodalom részekre szakadt, s az Idríszidák hatalma csökkenni kezdett. Végül felőrlődtek a kordovai Omajjád-kalifátus és a Kairóban uralkodó az Omajjádok Fátimidák között. Az utolsó Idríszida-uralkodó az Omajjádok foglyaként halt meg 985-ben.