Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Idríszida (Al-Idríszijun)
Idríszida,
más néven AL-IDRÍSZIJÚN, Marokkó berber lakosságú területei fölött uralkodó arab-muszlim
dinasztia 789 és 921 között.
Alapítója I. Idrísz 789 és 791 között uralkodott
Valíla városában. Saríf, azaz Mohamed próféta leszármazottja volt, s egyike a
Fahh melletti csata túlélőinek - itt Ali kalifa leszármazottai közül sokat lemészároltak
az Abbászidák. Idrísz nyugatra menekült, és hatalma alá vonta az Észak-Marokkóban
és az Atlanti-óceán menti síkságok egyes részein élő berber törzseket. Fia, II.
Idrísz (ur. 802-828) folytatta az apja által megkezdett munkát, ám nem tudta az
ország egész területét elfoglalni, 808-ban megalapította kicsiny birodalma új
fővárosát. Fászt (ma Fes), s a továbbiakban ez lett a politikai és vallási élet
központja. Marokkóban először az Idríszidák hoztak létre a berber törzsi rendszer
felett valódi központi kormányzatot, amelyben arabok is helyet kaptak. Ők a marokkói
saríf-hagyományok első képviselői is, s uralmuk alatt vált Marokkó északi része
arab nyelvűvé. II. Idrísz halála után azonban a birodalom részekre szakadt, s
az Idríszidák hatalma csökkenni kezdett. Végül felőrlődtek a kordovai Omajjád-kalifátus
és a Kairóban uralkodó az Omajjádok Fátimidák között. Az utolsó Idríszida-uralkodó
az Omajjádok foglyaként halt meg 985-ben.
