Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Hugyecz
László (1893-1958)
(Hudecz László, Laszlo Hudec, Laszlo
E. Hudec, Ladislaus Edward Hudec)
Az 1930-as években Sanghaj arculatának egyik meghatározó építésze a magyar Hudec László volt. A Magyar Királyi Építészeti Akadémián végzett, 1920-ban került Sanghajba, ahol először egy amerikai cégnél dolgozott, majd 1925-ben saját vállalatot alapított. A Hudec Tervezőiroda Sanghajban 65 épületet tervezett: kórházat, templomot, színházat, mozit, egyetemet, lakóházakat. A század első felének legmagasabb sanghaji épülete szintén Hudec munkája: az 1934-ben épült, 83,8 méter magas, 22 emeletes Park Hotel egész Kelet-Ázsia legmagasabb épülete volt a két világháború között.
Wikipédia:
Hugyecz
László Ede, külföldön gyakran mint László/Ladislaus/Ladislaw Hudec (Besztercebánya,
1893. január 8. – Berkeley, 1958. október 26.) magyar építész.
Apja Hugyecz
György építészmérnök, anyja Skultéty Paula volt. Öt fiatalabb testvére született.
A Budapesti Műszaki Egyetemen végzett 1914-ben, a Magyar Királyi Építészkamara
tagja lett. 1916-ban az I. világháború egy ütközetében lábsérülést szenvedett,
a kozák lovasság foglyul ejtette. Szibériába vitték, ahonnan 1918-ban kalandos
körülmények között sikerült megszöknie. Átjutott Kínába, ahol a dán misszió segítette;
megtanulta az angol és a kínai nyelvet. Egy amerikai építészirodában kezdett dolgozni.
1922-ben megnősült, felesége a svájci-angol Gisela Meyer lett. Hugyecz hamar Sanghaj
építészeinek legmarkánsabb alakja lett, 1925-ben önállósodott. Magyar állampolgárságát
csak 1928-ban kaphatta meg. Két kisebbik testvérét, Magdát és Gézát kihívta magához.
1942-ben Sanghaj tiszteletbeli konzulja lett. Hugyecz László - térítés nélkül
- több felekezet templomát is megtervezte Sanghajban. 1947-ben, a kommunista diktatúra
idején Hugyecz ismét fogságba került, ahonnan ismét sikerült megszöknie.
Családjával
elhagyta Kínát, és Svájcban, Luganoban telepedtek le. Onnan Hugyecz Rómába ment,
ahol egy különleges feladatot kapott: a Szent Péter sírját kutató nemzetközi csoport
tagja lett. Ez a munka alapvetően megváltoztatta életét; visszavonult az építészettől,
és visszatért családjához Svájcba.
San Fransiscóban telepedtek le. Hugyecz
László amerikai állampolgárként halt meg, hazájától távol.
Sanghaji épületei:
American Club
Auditorium for Italian O.N.D. Club
Aurora University (several buildings)
Avenue Apartment
Burlington Apartment House
Catholic Country Church
Chapei Electricity & Waterworks Building
Chapei (Zhabei) Power Station
Chiao-Tung University Engineering Bldg
China Baptist Building, offices
China Baptist Publication Society
China United Apartments
Christian Literature Society
Country Hospital
Hubertus Court Apartments - now Dahua Hotel
Estrella and other apartment houses on Avenue Joffre
Garage of Park Hotel
German Club
German Church
Grand Theatre
House for D.V. Woo (Wu Tongwen)
House of Chen (Rose) Dingzhen (Shanghai Writers' Association)
House of F. Hoehnke
House of Hudec, 17 Lucerne Rd
House of Hudec, 57 Columbia Rd.
House of V. Meyer
Houses on Columbia Circle (Xinhua Lu)
Lafayette Cinema
Lafayette Theatre (?)
Liberty Apartments
Margaret Williams Hospital
McTyeire School
Moore Memorial Church (Mu'en Táng)
Normandie apartments
Park Hotel (Joint Savings Society Building)
Paulun Hospital
School - Aurora College for Women
School - Laboratory for German School
Shanghai Leather Factory
The Joint Savings Society building on Sichuan Rd.
The Mansion (Terrace House)
Union Brewery
Évtizedeken
át egy magyar volt Sanghaj főépítésze
2007. szeptember 26. Forrás: MTI
http://www.stop.hu/articles/article.php?id=201701
Évtizedeken át Sanghaj főépítésze volt, egyik épületével hosszú éveken át még ázsiai magassági rekordot is tartott, később pedig részt vette Szent Péter sírjának feltárásban is a magyar származású Hugyecz-Hudec László, akinek munkásságát az első magyar miniszterelnökként szeptember elején Sanghajba látogató Gyurcsány Ferenc is méltatta a kínai Magyar Évad sanghaji eseménysorozatának megnyitóján.
A felvidéki születésű, Budapesten tanult építész Magyarországon szélesebb körben alig ismert, noha az 1930-as években a kínai város arculatának meghatározó építésze volt, és egyebek közt az ő nevéhez fűződik Szent Péter földi maradványait tartalmazó urna megtalálása Rómában.
Gyurcsány Ferenc kormányfő emlékeztette a sanghajiakat, hogy az első világháború után kalandos úton a Távol-Keletre került építész egy nagyon sokáig tartó Ázsia-csúcsot is magáénak tudhatott, illetve Sanghajnak adhatott: sok-sok éven keresztül az általa tervezett, ma Park Hotelként ismert 22-emeletes toronyház volt Ázsia legmagasabb épülete. A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy Hudeczhez hasonlóan Magyarország a kulturális évaddal is szeretne nyomot hagyni Sanghajban "a lelkekben, a szívekben".
A kalandos életű Hugyecz László egy hatgyermekes család első gyermekeként született 1893. január 8-án Besztercebányán. Már édesapja is építészmérnök volt: saját erejéből küzdötte fel magát tanult mérnökké, gazdag építőipari vállalkozóvá. 1900-ban alvállalkozóként részt vett a pesti kisföldalatti - a második európai földalatti vasút - építésében. Hugyecz (angolosan, nemzetköziesen: Hudec, megint más írásmód szerint Hudecz) László a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett 1914-ben és 1916-ban már a Magyar Királyi Építészkamara tagja volt. Az I. világháborúban orosz fogságba esett, de 1920-ban kalandos úton Sanghajba szökött, ahol először egy amerikai építőcég alkalmazottjaként megtanult angolul és kínaiaul, majd 1925-ben önállósodott. Megnősült, egy svájci-angol házaspár lányát vette feleségül.
A Hudec Tervezőiroda összesen 65 épületet tervezett Sanghajban, köztük kórházat, templomot, színházat, mozit, egyetemet, lakóházakat. Az ő nevéhez fűződik a XX. század első felének legmagasabb sanghaji épülete: az 1932-ben emelt, 83,8 méter magas, 22 emeletes Joint Savings Society Building (ma: Park Hotel) Kelet-Ázsia legmagasabb épületének számított a két világháború között. Tetején éjszakai bárt, a tetőteraszán pedig szabadtéri táncparkettet rendeztek be.
Hugyecz-Hudec 1920-1940 között az egyik legtöbbet foglalkoztatott építész volt Sanghajban. Első munkái között volt az 1926-ban tervezett Country Hospital, a mai Huatung (Huadong) kórház. Igazi nagy épületeit az art deco stílus jellemzi, így a Grand Cinema vagy a Deluxe filmszínházakat, a Paramount báltermet és színházi épületet vagy a Majestic színház letisztult, egyszerű belső tereit is. Az art deco stílusa tökéletesen illett az akkor világvárossá formálódó Sanghajhoz, mert ebben a stílusban forrt egybe leginkább a szépség és a használhatóság.
Egész különös, modern hangulatot és szerkesztésmódot valósított meg az 1928-ban tervezett és épített Cathay Mansions és Grosvenor Gardens épületeinél. Az 1938-ban tervezett sanghaji családi házában működik ma a városi főépítész irodája és a sanghaji városi tervezőintézet. Az 1929-es Cathay (ma: Béke) szálló háromszögalakú épületének folyó felé eső tornya jellegzetes kínai motívumokat tartalmaz: az élő kínai művészeti közegben otthonosan mozgó Hudec könnyedén házasította az európai art decót és a több ezer éves kínai kultúrát. Unokaöccse, Jánossy Péter Sámuel budapesti építész szerint Hugyecz-Hudec László kínai népszerűsége azzal magyarázható, hogy nagybátyjához közelállt a keleti kultúra és formakincs, hiszen a magyar hímzésekben, fafaragásokban, tojásfestésekben vissza-visszaköszönnek a távol-keleti motívumok.
A kínai nagyvárosban Hugyecz maga köré gyűjtötte a Sanghajban élő magyarokat, megalapította szövetségüket, melynek elnöke lett. Ebben a minőségében anyagilag és erkölcsileg támogatta rászoruló honfitársait, beleértve a szlovákokat is. E tevékenysége elismeréséül az akkori magyar kormányzat tiszteletbeli konzullá nevezte ki.
Mint arra a leszármazott a Selyemút című, magyar-kínai folyóiratban és a kínai Magyar Évadra készült tanulmánykötetben is rámutatott, Hugyecz László ingyen, "társadalmi munkában" több templomot tervezett Sanghajban (pl. a Moore-templomot), tekintet nélkül arra, hogy a templomok mely vallás istenének a házai.
Amikor Sanghajból távozniuk kellett az európaiaknak, Hudec a feleségével együtt Olaszországba költözött. Magával vitte azt a levelet, amelyet a jezsuitáktól kapott, hogy adja át a Vatikánban. XII. Pius megköszönte az egyháznak tett építészi szolgálatait és felkérte, legyen tagja a Szent Péter sírját feltáró csoportnak.
A régészekből, építészekből, teológusokból álló, nemzetközi tekintélyű csoport négyévi munkával bebizonyította, hogy az az urna, amelyet mélyen a Szent Péter bazilika alatt találtak meg, valóban Szent Péter csontjait tartalmazza. A bazilika alatti ásatások befejeztével Hudec a kaliforniai Berkeleybe költözött, ahova egyetemi tanárnak hívták. A Szent Péter sírjának feltárásáról tartott 1950-es előadása akkora érdeklődést keltett, hogy arra még az akkori amerikai külügyminiszter is Berkeleybe repült Washingtonból.
A Szent Péterrel való találkozás gyökeresen megváltoztatta Hugyecz-Hudec László életét: mélyen vallásos lett, hirtelen zenével és írással kezdett foglalkozni és rengeteget tanított. Szívinfarktusban halt meg 1958. október 26-án Berkeleyben. (Felesége, "Gizi néni" nemrégiben 103 évesen hunyt el a kanadai Vancouverben.)
ART DECO, avagy hogyan találkozott Szent Péterrel egy kínai-magyar építész
Az ember holtában ott pihen szívesen, ahol életében a legboldogabb volt. Drága nagyapám és nagyanyám így lett elhantolva a besztercebányai evangélikus templom mögötti sírkertben. Nagyanyó, Hugyecz Jolán a „hegyek lánya” volt. Tűzről pattant, örökmozgó. Nagyapám, Jánossy István, a tőrténelem, latin és görögtanár pedig a nyugalom élő szobra volt. Életük legboldogabb éveit akkor töltötték Besztercebányán, amikor Nagyapó a besztercebányai főgimnáziumban tanított történelmet és latint. Hogy-hogy nem, beleszeretett saját tanítványába, és elvette feleségül a Felvidék egyik leggazdagabb családjának érettségizett leánykáját. Nagymamámék hatan voltak testvérek. A legidősebb volt közülük Laci bácsi, a magyar Marco Polo, aki 1893-ban született Észak-Magyarországon Zólyom vármegyében, Besztercebányán, amit a néhány éve alakult Szlovákiában ma Banská Bistrycának hívnak. Ez a bájos, középkori, ódon hangulatú bányaváros a sebes folyású és az olvadt hótól mindig hűvos vizű Garam partján fekszik. Mikor először jártam ott, meglepett, hogy mennyire hasonlítanak egymáshoz a magyar városok, amelyek a millennium idején kapták meg mai arcukat. Szépségük dédapámnak, Hugyecz György építészmérnöknek és Csesznák Gyula polgármesternek is köszönhető, hiszen Laci bácsi apja, dédapám végezte a várkörzet műemléki helyreállítását, tette rendbe a bástya gótikus árkádjait, megmutatta, kibontotta és mai korszerű műemléki helyreállítással rendbe hozta a plébániatemplom főhajóján és szentélyén az óriási gótikus ablakokat. Helyreállította a Mátyás-palota gótikus épületét, hiszen gazdag ember volt, 1900-ban alvállalkozóként ő építette az európai kontinens első metrójának, a budapesti millenniumi földalatti vasbeton alagútját. A felvidéki bányavárosok középületeit, csatornázatát, úthálózatát. Bugattin járt, s mivel gazdag volt, adakozott: családunk állíttatta helyre a csütörtökhelyi és garamszentbenedeki gótikus templomot, a saját pénzén építtette vissza a zólyomi várat úgy, ahogy ma is látjuk, megvette és helyreállította a selmecbányai leányvárat, s az ő pénze is benne volt a kassai dóm szélső gótikus hajókkal való kibővítésének. Ő építette az első sípályákat a Hopokon, Dóvalban, Csertovicán. Dédapám ideje óta Besztercebánya sokat fejlődött, de régi értékeiből rengeteget vesztett, hiszen dédapám korában még megvolt a Garam menti teljes középkori várfal, a régi középkori házakkal, melyet egyetlen bástya kivételével mind lebontottak és helyette lakótelepet húztak a múlt század hatvanas éveiben. Honnan származott Laci bácsi? Egy olyan felvidéki magyar családból, amelynek ősei tót atyafiak, magyarok és szászok, egyszóval hungaruszok voltak. Dédpapa tót ősei egyszerű molnárból küzdötték magukat föl munkával, szorgalommal építőipari vállalkozóvá, tanult mérnökké. Dédapám büszkén vállalta magyarságát, de nem felejtette el tót származását, hiszen három nyelven beszéltek, magyarul, szlovákul és németül. Három helyre volt operabérletük, Budapestre, Pozsonyba és Bécsbe. Pozsony a mai Bratislava, a volt magyar főváros és koronázóváros ugyanolyan pezsgő kulturális élettel rendelkezett, mint Budapest vagy Bécs (Wien). Dédmama, Skultéty Paula, a kassai evangélikus lelkész leánya hat gyermeknek adott életet.
Laci bácsi, az elsőszülött szerencsés csillagzat alatt született, mert Magyarország akkoriban nagy és erős volt, s olyan lendülettel vágott bele a 20. századba, hogy gazdasági növekedése – mint ma Kínáé – megrémítette az akkori világ urait, az irigy franciákat és angolokat. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen fejezte be 1914-ben és 1916-ban már a Magyar Királyi Építészkamara tagja lett. A kivitelező vállalat remekül ment, egészen az első világháborúig, ahol nem csak Magyarországot darabolták föl a nagyhatalmak, hanem dédapám vagyona is odalett. A háború kitörése után ugyanis megszűntek az építkezések, s valószínűleg nem érthette a kapitalizmust, mert tovább fizette munkásait akkor is, amikor nem volt munka. A hadikölcsönbe pedig odaveszett a készpénze. 1921 után a győztesek Magyarországot földarabolták és 65%-át a szomszédoknak adták ajándékba, az északi részből Csehszlovákia lett. Így hazánk lett a világ legboldogabb országa, hiszen önmagával határos. Dédapám nem állhatta a cseh megszállókat és vállalkozása is tönkrement elhatalmasodott rajta a a cukorbaj. Akkoriban fedezték fel és Budapesten már alkalmazták az inzulint, de a cseh hivatalnokok nem adtak útlevelet és fiatalon, 62 éves korában kómába esett és meghalt dédapám. Dédanyámat is megviselte a cégük összeomlása, 54 évesen halt meg szívinfarktusban, 1922-ben. Laci bácsi a 82-es gyalogos dandár hadnagyaként hősiesen védte a hazát az orosz fronton. Szorgalmasan küldte haza Besztercebányára a tábori levelezőlapjait, míg nem orosz fogságba esett és Vlagyivosztoktól északra, távol-keletre szállították Krasznaja Recskába. Nem csak a magyar királyi posta, hanem az orosz posta is kitűnően működött, s az addig magyarul írt tábori levlapok helyett németül kellett írnia, mert az oroszok csak németül értettek és ez lett az engedélyezett nyelv a hadifoglyok számára. Egy évszázaddal Laci bácsi előtt Benyovszky Móric, a későbbi madagaszkári király, földije Laci bácsikámnak, szintén Vlagyivosztokból szökött meg, hogy aztán Kínába jusson egy japán teherhajón. Laci bácsi ugyan nem lett Madagaszkár királya, de Shanghajban kötött ki, ahol először alkalmazottként megtanulta a nyelvet, az angolt és a kínait is. Később, néhány év után önállósodott, s elvette Gizella nénit, aki egy gyönyörű, macska-arcú, csinos szőkeség volt abban az időben, egy svájci-angol házaspár leánya. Laci bácsi feleségén keresztül is bővítette klientúráját és 1920-40-ig, közel húsz éves munkássága alatt az egyik legtöbbet foglalkoztatott shanghaji építésszé vált.
Első munkái klasszicista, eklektikus épületek voltak, mint pl. az 1926-ban tervezett Country Hospital 125 ággyal, amit ma Huadong kórháznak neveznek. Laci bácsi shanghaji családi házában van ma a városi főépítész irodája és a shanghaji városi tervező intézet. Családi házát 1938-ban tervezte, s mivel önmaga volt a megrendelő, szabadon, megkötöttségek nélkül bauhaus stílust választott. Igazi nagy épületeit az art deco stílus jellemezte. Így a Kenzo Tange által is dícsért shanghaji Deluxe deco filmszínház épületét, vagy a Paramount bálterem és színház épületét, de a Majestic színház letisztult, egyszerű belső tereit is. Egész különös, modern hangulatot és szerkesztésmódot valósított meg az 1928-ban tervezett és épített Cathay Mansions és Grosvenor Gardens épületeinél. Teljesen újszerű, ma is korszerű épületek, amelyet egy toronyszerű épület fog össze. A Nanking úton van, szemben a lóverseny pályával a Park szálló, amelyet 1934-ben tervezett Laci bácsi, 22 emelettel és 200 szobával. A tetőn éjszakai bárt rendeztek be, s a tetőteraszon szabadtéri táncparkett üzemel. A belső átalakítások miatt ma már nem nagyon élvezhetjük a hajdani art deco stílusú művészeti hatást, de talán egy jó műemléki helyreállítással minden visszaállítható lenne. A Cathay szállót 1929-ben tervezte nagybátyám. A tulajdonos Sassoon Viktor számára, aki agglegényként egy hatalmas tetőtéri lakásban lakott és teljes körpanorámát élvezett. A háromszög-alakú szállodaépület folyó felé eső tornya már jellegzetes kínai motívumokat tartalmaz, jól mutatva az európai art deco és a több ezer éves kínai kultúra kölcsönhatását. Nagybátyámtól egyáltalán nem esett távol a keleti kultúra és formakincs, hiszen a magyar hímzésekben, fafaragásokban, tojásfestésben vissza-vissza köszönnek a távol-keleti motívumok. Vajon hogy lehet az, hogy sok ezer kilométer és több ezer év után a magyarság meg tudta őrizni távol-keleti őseinek formakincseit, pentaton dallamvilágát és nem utolsó sorban főzési kultúráját. Itt a magyarázata annak, hogy miért volt olyan népszerű Hugyecz László, angolosan írt nevén Hudec László Kínában. Mert rájött arra, hogy a világ másik felén is otthonosan mozog a helyi kínai nép kultúra élő művészeti közegében.
Nagybácsikám többször próbált hazajönni Magyarországra is. Sokat leveleztek nagymamámmal, Jolánnal, s megkérte, hogy, mivel ifjabbik fiát Magyarországra kívánja hazatelepíteni, küld pénz és vásároljon neki birtokot. Nagyanyám igen jól forgatta a pénzt és a 250 holdra adott pénzból 500 holdat (18oo hektár) vásárolt Szirákon és a földet soha nem látott értelmiségi család botcsinálta paraszttá vált és könyvekből és az agrár egyetemi professzor rokonok segítségével mintagazdaságot létesített a sziráki majorságból, Laci bácsi legnagyobb örömére. 1944 őszére már óriási volt a termés a nemesített gabonából, a 80 üsző remekül tejelt, de jött a front és minden semmivé vált. Laci bácsi nem csak a fiát akarta hazatelepíteni, hanem shanghaji sikereit meg akarta osztani testvéreivel. Két legkisebbik testvérét, Magdát és Gézát kihívta magához. Magda az egyik Laci bácsi által tervezett kórházban dolgozott, Géza pedig, aki szintén építészmérnök lett úgy volt, hogy belép Laci bácsi vállalkozásába. Géza nagybátyám New Yorkon keresztül ment Shanghajba, ahol beállt tányérmosónak, hogy mire Shanghajba ér megtanulhasson angolul és pénzt gyűjtsön, hogy ne üres kézzel állítson be bátyjához. De beteg lett és az operáció elvitte minden keresményét. Végül mégis eljutott Shanghajba és beállt Laci bácsi irodájába dolgozni. Telt múlt az idő, és hogy-hogy nem, beleszeretett bátyja fiatal feleségébe és ő is viszont, de hogy elkerülje a bonyodalmakat, elköltözött Laci bácsi házából. Más munkahelyet keresett és a kínai negyedben bérelt lakást. Barátnője egy bájos kínai tanárnő lett, Ghandhi követővé vált, számtalan macskája volt és szenvedélyes motorversenyzőként sorra nyerte az aranyérmeket. 26 évesen halt meg újabb betegségben. Nagymamám több ezer kilométer távolságból, Budapestről megérezte Géza halálát, működött a telepátia és szinte Géza haldoklásával egyidőben, miközben operálták, nagyanyám itthon sikoltozott, és mindenkinek azt mondta, hogy Gézával nagy baj van. Csak később derült ki, hogy percre pontosan megérezte öccse halálát.
Laci bácsi nem csak a saját családjának, hanem önzetlen módon a helyi közösségnek is használni akart. Ezért térítésmentesen, ma úgy mondanánk társadalmi munkában több templomot tervezett és épített Shanghajban tekintet nélkül arra, hogy a templomok mely vallás számára szolgálnak az isten házaként. Amikor a nagy menetelés után menni kellett Shanghajból az európai származásúaknak, Laci bácsi is feleségével Lugánóba és Rómába költözött. Magával vitte azt a levelet, amit a jezsuitáktól kapott, hogy adja át a Vatikánban. Talán Laci bácsi volt az egyetlen kínai-magyar építész, akit a római pápa fogadott. Őszentsége XII. Piusz egy hosszúra nyúlt audiencián megköszönte építész tervezői szolgálatait az egyháznak és felkérte arra, hogy legyen építészként és statikusként tagja annak a teamnek, amely Szent Péter sírját volt hivatva feltárni. Ez a csoport, amely régészekből, építészekből, teológusokból állt, négyévi megfeszített munkával valóban bebizonyította, hogy az az urna, amelyet mélyen a Szent Péter bazilika alatt találtak meg, valóban Szent Péter csontjait tartalmazza. Laci bácsira hárult az a feladat, hogy a Szent Péter bazilika alatt feltárja, és statikailag ellenőrizze azokat a katakombákat, amelyek fölött Bramante, majd később Michelangelo által tervezett bazilika több száz tonnát hordó pillérkötegei tornyosulnak. A római és luganói tartózkodás után, az ásatások befejezésével Gizella néni és Laci nagybátyám átköltözött a kaliforniai Berkeleybe, ahol egyetemi tanári állásra hívták meg. Egyik első előadása volt 1950. február 8-án az a beszámoló, amit Szent Péter sírjának feltárásáról tartott az egyetemen. Ez akkora érdeklődést váltott ki, hogy erre az eseményre az Egyesült Államok külügyminisztere is Berkeleybe repült. Laci bácsi életét a Szent Péterrel való találkozás gyökeresen megváltoztatta. A szűk szakmai érdeklődésen túl hirtelen zenével, írással kezdett el foglalkozni. Idejét a tanításnak szentelte. Kaliforniába költözésüket balszerencse kísérte, hiszen első családi házuk egy földrengés során a mélybe csúszott. Szerencsére nem voltak otthon. A második családi házat már ő tervezte magának Berkeleyben, amely több kisebb földrengést is túlélt. Éppen a családi ház építkezésének befejezésekor egy képet szögezett föl s falra, amikor egy erős földrengés letaszította őt a létráról és az eséstől, valamint a sokkhatástól 1958-ban szívinfarktust kapott és meghalt. Gizella néni csak nem 50 évvel élte túl férjét, a legutóbbi időkig szoros kapcsolatban voltunk vele. Leveleztünk hol németül, hol angolul. Másfél éve halt meg 103 éves korában Vancouverben.
Így találkozott hát egy magyar építész, aki Kínában alkotott maradandót Szent Péterrel, akinek miután feltárta a sírját, kiásta és megtervezte statikailag katakombáit, valahol a felhők felett az égben már kezet is foghatott vele. Hirdetve azt, hogy a világ kultúrája egységes és bárhová vessen is valakit a sors, csak a tehetség számít, a szorgalom és a becsület. Egy kis nép fiaként a Kárpát medencéből elszármazva hidat épített Kína és Magyarország között. Letett valamit egy nagy nép asztalára, ami talán ma is maradandó és méltó arra, hogy megőrizzük.
Budapest,
2007. május 3.
Jánossy Péter Sámuel építészmérnök
Hudec László
sanghaji története
http://www.octogon.hu/hudec+laszlo+sanghaji+tortenete+1.html
A Sanghaji Levéltár
és a Sanghaji Városépítészeti Archívum rendezésében Hudec László emlékkiállítás
színhelye lesz az Örökség Galéria (Budapest I., Táncsics Mihály u. 1.) 2009.
november 4. és december 12. között hétköznap 9-17 óráig.
A kalandos sorsú Hudec (született Hugyecz) László Ede 1893-ban született Besztercebányán.
Édesapja, Hugyecz György építészmérnök volt, aki többek között 1900-ban a budapesti
kisföldalatti vasbeton alagútjának építésze volt. Hudec László 1914-ben a Budapesti
Királyi Akadémián szerzett építész diplomát, majd beállt az osztrák-magyar hadseregbe.
1916-ban hadifogságba esett, s Szibériába került. A Krasznaja Recska-i fogolytáborból
az orosz-kínai határon keresztül, 1918-ban szökött Sanghajba. Az amerikai R.A.
Curry építész irodának dolgozott 1925-ig, majd saját céget alapított. Feleségül
vette Gisella Meyert, egy svájci textil- és festékmágnás lányát, s házasságával
megnyíltak előtte a sanghaji felső tízezer körei. Hudec az 1920-30-as években,
az akkor virágkorát élő szabad kikötővárosban több mint hatvan épületet tervezett.
Köztük a Park Hotel, a Union Brewery, a China Baptist Publication Building,
a Moore Memorial Church, a Country Hospital, a Grand Theater, a McTyeire School,
a Normandie Apartments, a Terrace House épületét. Az 1934-es keltezésű Park
Hotel a múlt század nyolcvanas éveiig Sanghaj és a Távol-Kelet egyik legmagasabb
épülete volt. Modernista, Art Deco és Bauhaus házait, amelyek magunkban hordozták
a közép-európai szellemi és kulturális örökséget éppúgy, mint az Amerikában
megismert új, magasépítészeti megoldásokat, egyaránt az egyediség, az újítás,
s a korát meghaladó technikai színvonal jellemezte.
Hudec a II. világháború alatt hagyta el Kínát, visszatért Európába, Luganóban
élt, majd Rómában, ahol XII. Piusz pápa kívánságára részt vett Szent Péter sírjának
feltárási munkálataiban mint statikus mérnök. Végül Amerikában, Berkeley-ben
telepedett le, s ott élt 1958-ig, haláláig.
A magyar származású építész emlékére, születésének 115. és halálának 50. évfordulóján,
a Hudec-év keretében tavaly Sanghajban rendeztek kiállítást, most a magyar érdeklődők
ismerkedhetnek meg az építész munkásságával az Örökség Galéria tárlatán.
Luca
Poncellini: Hugyecz László Sanghajban
Országépítő, 2007/3-4, 36-42. oldal
http://www.orszagepito.hu/
Nyáry Krisztián: A magyar, aki megtervezte Ázsia legmagasabb épületét
http://index.hu/tudomany/tortenelem/2017/10/29/hugyecz_hudec_laszlo_sanghaj_epiteszet_felhokarcolo_park_hotel/
FILMEK
2008-ban
a Sanghaji Magyar Főkonzulátus a sanghaji kormányzati szervekkel együtt Hudec-évet
kezdeményezett a városban, mellyel a magyar építész életének és sanghaji munkásságának
kívánt emléket állítani.
Hudec László:
magyar építész Sanghajban
(színes, magyar dokumentumfilm, 55 perc, 2008)
Rendező: Pajer Róbert
Forgatókönyvíró: Pajer Róbert
Operatőr: Markert Károly
Bemutatta: Duna TV, 2010. augusztus 22., vasárnap, 19:15
Laszlo Hudec's buildings in Shanghai - with GRAPHISOFT ArchiCAD & VBE
http://www.youtube.com/watch?v=Og-6jXaUDt4
Park Hotel by Laszlo
Hudec (1934) - with GRAPHISOFT ArchiCAD & VBE
http://www.youtube.com/watch?v=DwoMY-KMJ18
House for D.V.
Woo by Laszlo Hudec (1938) - with GRAPHISOFT ArchiCAD & VBE
http://www.youtube.com/watch?v=ssZK0J4VKRE&feature=related
Moore Memorial
Church by Laszlo Hudec (1931) - with GRAPHISOFT ArchiCAD & VBE
http://www.youtube.com/watch?v=tPcxHNTKscc
The Life of László
Hudec trailer
http://www.youtube.com/watch?v=0VdZMgFTu94
The man who shaped
Shanghai
http://www.youtube.com/watch?v=570wpR6voNI
Laszlo Hudec
(1893-1958)
http://students.washington.edu/lrh/hudec/bio.html
The
architect Laszlo Hudec: a Hungarian who worked primarily in Shanghai, China from
1918 to 1945. Hudec is one of the most prolific and important architects of the
pre-revolution period in China.
Laszlo
Hudec was born in 1893 in northern Hungary. As a young man, Laszlo's father, a
builder, encouraged him to work in all aspects of the trade. From 1911 to 1914
Hudec studied architecture at the Budapest University. After the completion of
his degree, he joined the Austro-Hungarian army, only to be caught by the Russians
in 1916 and sent to prison camp in Siberia. Two years later, in 1918, Hudec was
on a prisoner of war train headed for the interior of Russia from Habarowsk, a
prison camp close to the Chinese border. Hudec jumped train and made his way into
China eventually arriving in Shanghai.
In
Shanghai, Hudec joined the American architectural firm, R.A. Curry. By 1925, he
had established his own office and was one of the leading architects in the city.
By 1941, he had built at least 37 buildings as well as numerous private residences.
He died in California in 1958.
http://www.china.org.cn/english/2001/Sep/19723.htm
University
of Victoria Special Collections
The
Hudec Collection:
The
Libraries' Special Collections has recently received as a gift the papers of Laszlo
Hudec. The archive consists of approximately 550 sketches, conceptual drawings,
presentation drawings, working drawings, technical drawings (inclusive of blueprints),
travel sketches and photographs. The drawings include exterior and interior renderings
of plans and designs for projects produced in both Europe and in China. This architectural
collection consists of works by Hudec and two anonymous authors. The work of Hudec
was transcribed in English, German and Chinese. The work of the unknown authors
is transcribed in Hungarian and German. There are also 2 boxes of textual records
including notes, notebooks, photo albums, documents, letters, memos, scrapbooks,
photos, legal records, rare journals, and newspapers clippings. The body of work
covers 1913-1937. Although it has not yet been properly arranged and described,
there is already a postgraduate student who is writing her M.A. thesis on this
work.
http://gateway1.uvic.ca/spcoll/Arch/Hud.html
SC132
Hudec, Laszlo
Laszlo Hudec fonds. 1913-1937. 80 cm of textual records, ca.
550 architectural drawings, ca 100 photographs. Laszlo Hudec a Slovakian, was
born in 1893 in northern Hungary, or what is now central Czechoslovakia. When
a teenager, his father, a builder, encouraged Laszlo to work in all aspects of
the trade. From 1911 to 1914 Hudec studied architecture at the Budapest University.
The advent of World War I coincided with the completion of his degree. He joined
the Austro-Hungarian army, only to be caught by the Russians in 1916 and sent
to prison camp in Siberia. Two years later, in 1918, Hudec escaped from a prisoner
of war train close to the Chinese border. Hudec made his way down from Siberia
into China to eventually arrived in Shanghai. In Shanghai Hudec joined the American
architectural firm, R. A. Curry. In the space of seven years, Hudec had several
major projects under his belt, and by 1925 he had established his own office and
a place as one of the leading architects in the city. By 1941, he had built at
least 37 buildings as well as numerous other undocumented private residences.
Hudec left in 1946 for America, living in Berkeley, California, until his death
in 1958. The archive consists of approximately 550 presentation drawings, sketches,
conceptual drawings, working drawings, technical drawings (inclusive of blueprints),
travel sketches and photographs. These include exterior and interior renderings
of plans and designs for work produced in both Europe and in China. The architectural
collection consists of works by Hudec and two other unknown authors. The work
of Hudec is transcribed in English, German and Chinese characters. The work of
the unknown authors is transcribed in Hungarian and German. There are also 2 boxes
of textual records including notes, notebooks, photo albums, documents, letters,
memos, scrapbooks, photos, legal records, rare journals, and newspapers clippings.
The body of work covers 1913-1937. A temporary finding aid has been prepared by
Lenore Hietkamp of the Maltwood Museum.
http://gateway1.uvic.ca/spcoll/photo.html
http://uviclib.uvic.ca/spcoll/Arch/Hud.html
Lenore
Hietkamp, "THE PARK HOTEL, SHANGHAI (1931-1934) AND ITS ARCHITECT,
LASZLO HUDEC (1893-1958): "TALLEST BUILDING IN THE FAR EAST" AS METAPHOR
FOR PRE-COMMUNIST SHANGHAI."
History in Art Completed M. A. Theses (1998)
[The Park Hotel
(Guoji fandian) remained the highest building (83,8 m.) in Shanghai until 1985.]
http://www.china.org.cn/english/2001/Sep/19723.htm
http://app1.chinadaily.com.cn/star/2002/0509/cu18-2.html
http://www.cts01.hss.uts.edu.au/ShanghaiSite/spath/scomm/scommstory1.html
