Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Huainanzi

Liu An (i.e. 175–122) Gaozu (Liu Bang), a Han-dinasztia alapítójának unokája. Már apja Huainan hercege, ő maga i.e. 164-ben kapta meg a címet. Liu Chang (Liu An apja) anyját Zhao hercege adta a császárnak 199-ben, 198-ban a császár áthaladt Zhao államon, de nem látogatta meg megfelelő módon a neki feleséget adományozó herceget, ezért a következő évre néhányan a megtámadására esküdtek össze, ezt még 198-ban leleplezték, így a családra üldöztetés várt. Anyja megszülte Liu Changot, aki 196-ban Huainan Hercege lett. Liu Chang idősebb féltestvére, Wendi uralkodása alatt megölt egy herceget, akit öngyilkos anyja haláláért vádolt. Liu Chang ezek után császári méltóságot vett magára és „Keleti Uralkodó”-nak neveztette magát. Erre Wendi (a féltestvére) „kilakoltatta” Shu államba, Liu Chang azonban útközben halálra éheztette magát, így 174-ben meghalt. Wendi 164-ben a régi Huainan birtokot Liu Chang három fia között, így a legidősebb Liu An kapta a címet. Unokatestvére trónra kerülésekor bosszút akart állni, és 126-ban fellázadt, a császár kisebb büntetéssel sújtotta, 122-ben nagyobb lázadást kezdeményezett, mire elrendelték üldözését. Mielőtt azonban a parancs megérkezett volna, Liu An 122-ben megölte magát. Életének leírása megtalálható Shiji 118. fejezetében és Hanshu 44. fejezetében.

Huainanzi mint könyv. 21 belső fejezet (neipian) maradt fenn. Gao You előszavából megtudhatjuk, hogy a könyv formális irodalmi szimpózium, amely Liu An és az udvaránál lakozó vendégek között zajlott. A sok homályos rész megvilágításában a legnagyobb segítséget Gao Yu és Xu Shen kommentárjai jelentik. A két kommentár két különböző szövegkiadáshoz készült, és a Song-korban egyesítették őket.

Eklekticizmus és szinkretizmus. A Hanshu besorolása szerint az eklektikusok (za) közé tartozik. Ez részben annak a ténynek köszönhető, hogy tematikájában olyan különböző területeket érint, mint a kormányzás, az asztronómia, a didaktikus történeti anekdoták vagy a topográfia és a miszticizmus. A másik eklektikusnak is nevezhető jellegzetessége, hogy konfuciánus, taoista, illetve legista nézeteket is tartalmaz (ld. idézetek forrásai). A számos filozófiai iskola hatása ellenére azonban az egész műben felfedezhető az az egyéni megközelítésmód, mely egy alapvetően egységes elméleti keretet ad a sokszínű elképzeléseknek.

Idézetek és utalások. Ch. Le Blanc a következő hagyományokat (összesen több mint 800 idézet) mutatta ki a műben (zárójelben az idézetek száma): 1. klasszikus [Yijing (11), Shijing (10), Zhoushu (2)] 2. taoista [Laozi (99), Zhuangzi (269), Sunzi (16), Guanzi (28), Huangdi sijing (26)] 3. konfuciánus [Lunyu (1), Mengzi (11), Zisi (11), Xunzi (35), Yanzi Chunqiu (9)] 4. motista [Mozi (7), Hu Feizi (2), Sui Zhaozi (2)] 5. legista [Han Feizi (72), Shen Buhai (3), Shen Dao (5)] 6. szinkretista [Lüshi chunqiu (190), Shizi (27), Zou Yan (1)]. A Huainanzi szerzői ugyanakkor gyakran módosítják az általuk idézett források szövegét, illetve értelmét.

A stílus sokszínűsége. A számos idézet, a sok különböző téma, a különféle gondolati iskolák hatása, illetve a keletkezés körülménye (filozófiai szalon) következtében a Huainanzi hangnemében és nyelvi stílusában rendkívüli módon sokszínű és változó, mely nemcsak a fejezek, hanem akár egy-egy bekezdés esetében is tapasztalható.

Huang-Lao taoizmus. A legtöbb kutató azon a véleményen van, hogy a Huainanzi az ún. Huang-Lao taoizmus egyik produktuma. Sima Qian egyik utalása szerint ez az iskola a taoizmus és a legizmus egységesítésére törekedett, így, mivel a Huainanziben számos helyen felfedezhetjük a legista Han Feizi nyomát, ez az összefüggés látszólag megalapozott. Ugyanakkor, mások szerint a művet elsősorban a déli hagyományok mestereinek alkotása, s így semmi köze nincs az eredetileg és elsősorban Qi államhoz kötődő Huang-Lao tradíció vonulatához.

A mágusok. A hagyomány szerint Liu An herceg olyan mágusokkal (fangshi) vette magát körbe, akik különböző mágikus technikák (shu) birtokosai voltak (pl. forrásokat fakasztottak, hegyeket teremtettek, az évszakokat irányították, köhögéssel ködöt hoztak létre stb.). Ezek a mágusok nemcsak a mágikus hagyományokban, hanem a hagyományos konfuciánus művekben is járatosak voltak, akárcsak az álomelemzés, a gyógyítás vagy az alkímia tudományában.

Meditációs technikák. A Huainanzi számos helyen utal a Han-korban elterjedt meditációs technikákra. Ilyen például a Wangzi Qiao és Chi Songzi nevével összefüggésbe hozott légzés-technika, amely lehetővé tette számukra, hogy „a felhők közé emelkedjenek, és közeli kapcsolatot alakítsanak ki az Éggel.” Ezekről a technikákról azonban a Huainanzi gyakran elítélőleg szól, mivel alacsonyabb rendűnek tartja őket bizonyos absztraktabb igazságok megismerésénél.

Kozmogónia és kozmológia. A Huainanziben egyedülálló módon öt különböző világ-teremtés elméletet is találunk. Ezek azonban gyakorlatilag csak más-más aspektusban láttatják ugyanazt a lényegi történést: 1. fej. – kozmogónia a Dao szempontjából. 2. fej. – kozmogónia a Lét, a Nem-Lét és az Idő szempontjából. 3. fej. Kozmogónia az Ég és a Föld szempontjából. 7. fej. – kozmogónia az ember szempontjából. 14. fej. – kozmogónia az igaz ember szempontjából. A Huainanzi ugyanakkor nemcsak a kozmosz létrejöttének folyamatát, hanem a már létrejött világegyetem és föld leírását is tartalmazza. Részletes leírás található a csillagképekről, a csillagászat különféle témáiról vagy az évszakok váltakozásának elvéről. A hagyományos kínai világképpel összehangban a föld a Huainanzi szerint négyszögletes, középen helyezkedik el a kultúrvilág, körülötte a négy barbár törzs (man, yi, yong, di), majd a négy tenger határolja.

Politikai utópia. A Huainanzi egyik legfontosabb célja a tökéletes szocio-politikai rend feltételeinek definiálása. Ez a tökéletes rend elsődlegesen az Igaz Ember (zhenren) tulajdonságait birtokló uralkodótól származik, ezért a Huainanzit felfoghatjuk a politikai utópizmus leírásának vagy a kormányzást segítő instrukciók kézikönyvének is. A kormányzás filozófiai alapjaként a természet és a kormányzás alapvető hasonlatossága szolgál.

A rezonancia elve. A Huainanzi egyik legrészletesebben kidolgozott filozófiai koncepciója a hatás és reakció, vagy másképpen a rezonancia (ganying) elve. A 6. fejezetben részletesen tárgyalt elképzelés szerint az univerzumban található összefüggések és hatások eleve meghatározott mintát követnek.

Kósa Gábor