Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

holló
(kínaiul: wu ya)

A holló és a varjú között nem tettek pontos különbséget a régi Kínában. A fekete madarak két fajtája honos Kínában, az egyik a Corvus macrorhynchus, a másik a Corvus torquatus. Már a legrégebbi ábrázolások azt mutatják, hogy a hollót vagy varjút napmadárnak tartották. A képeken, domborműveken a napkorongban egy három lábú holló látható, amely a holdbéli nyúl párja. Egy legenda szerint egyszer tíz napholló szállt fel és iszonyatos hőséget támasztva perzselték a földet. A mesteríjász, Yi kilencet lelőtt közülük, így megmentette az embereket, és csak egyetlen holló maradt a Napban, amelynek három lába van. A vörös holló a Zhou-dinasztia jelképállata volt. A háromlábú holló Xiwangmu istennő hírvivő madaraként is ismert. A fehérszárnyú hollót baljóselőjelnek tekintették. A szépnők fényes haját a holló fekete színéhez szokás hasonlítani.