Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Hirohito

eredeti nevén MICHINOMIYA HIROHITO, posztumusz nevén SHÔWA (szül. 1901. ápr. 29. Tokió, Japán - megh. 1989. jan. 7. Tokió), 1926-tól haláláig japán császár, az ország történetének legtovább trónon maradó uralkodója.

Hirohito az Aoyama-palotában született, a Nemesi Iskolában, majd a Trónörökösi Intézetben tanult. Fiatal korában a tenger élővilága iránt érdeklődött, s később számos könyvet is írt a témáról. 1921-ben Európába látogatott, s ezzel ő volt az első japán trónörökös, aki külföldre utazott. Amikor apja, Taishô császár elmebetegség miatt visszavonult, Hirohito régensherceg lett. 1924-ben feleségül vette Kuni Nagako hercegnőt.

Hirohito 1926. december 25-én, apja halála után lett Japán császára. Uralkodásának korszaka a Shôwa (a „felvilágosult béke”) nevet kapta. A japán alkotmány szerint ő gyakorolta a legfőbb hatalmat, valójában azonban csak jóváhagyta miniszterei és tanácsadói politikáját. Sok történész azt állítja, hogy Hirohitónak rossz előérzetei voltak az Egyesült Államokkal viselt háborúval kapcsolatban, és ellenezte a Németországgal és Olaszországgal kötött szövetséget, de nem tudott ellenállni a fegyveres erőkben és a kormányban többséget alkotó militaristáknak. Mások úgy vélik, hogy 1931 és a II. világháború között Hirohito részt vett Japán expanzionista terveinek kidolgozásában. Bármi az igazság, amikor 1945-ben Japán veresége küszöbön állt, és az ország vezetői megoszlottak a tekintetben, hogy adják-e meg magukat, vagy a végsőkig folytassák a japán szigetek védelmét a szövetségesek várható inváziójával szemben, Hirohito a békepártiak oldalára állt. 1945. augusztus 15-én megtörte a császári hallgatás szabályát, és országszerte közvetített rádióbeszédben jelentette be, hogy Japán elfogadja a szövetségesek feltételeit, és leteszi a fegyvert. Második történelmi jelentőségű rádióbeszédében, amely 1946. január 1-jén hangzott el, Hirohito megtagadta azt a hagyományos elvet, miszerint a japán császárok státusa isteni jellegű.

Az amerikai megszálló hatóságok által összeállított új japán alkotmány értelmében az ország alkotmányos monarchia lett. A szuverenitás a népben, nem pedig a császárban testesült meg, s a császár jogkörét erősen megnyirbálták. Hogy a császári család közelebb kerüljön a néphez, Hirohito többször is megjelent a nyilvánosság előtt, és engedélyezte a vele és a családjával kapcsolatos képek és történetek közlését. Legidősebb fia, Akihito trónörökös megtörte a másfél évezredes hagyományt, és a köznépből választott magának feleséget, Shôda Michikót. 1971-ben Hirohito ismét szakított egy hagyománnyal, amikor - első japán uralkodóként - külföldre, Európába utazott. 1975-ben hivatalos látogatást tett az Egyesült Államokban is. 1989-ben bekövetkezett halála után fia, Akihito követte a császári trónon.

Kirchmann, Hans: Hirohito. "Japán utolsó császára", a Tennó. (Ford. Balassa Klára.) Budapest 1990, Gondolat, 156 p., ill.