Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E
F G
H I
J K
L M
N O
P Q
R S
T U
Ü V
W X
Y Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
A "hindu" szó
A "hindu"
szót először a perzsák használták azokra az emberekre utalva, akik a Szindu
folyó (a mai Indus) déli oldalán éltek. A Szindu folyó választja el az egykori
Közép-Keletet (Perzsiát) és Afganisztánt Indiától, amelyet akkor még Bharatának
neveztek. Mivel a perzsák a nyelvükben nem tudták az "sz" hangot kiejteni,
a folyót egyszerűen csak "hindunak" nevezték, s a Szindu másik oldalán
élő emberekről csak mint hindukról beszéltek.
A "hindu" név egy idő után már nemcsak az adott népre, hanem e nép
vallására is utalt. Manapság a hindu szót Visnu, Krisna, Siva vagy Durgá stb.
imádóira utalva használják. Szentírásaikat Védáknak, a tudás könyveinek nevezik
(sásztrának is hívják), amelyek a "hindu" és "hinduizmus"
szavakat még csak meg sem említik. Ezeket a kifejezéseket egyetlen szentírás
vagy lelki tanító (ácsárja) sem használta. A védikus társadalomra utalva a szentírások
az árjan vagy a szanátana-dharma szavakat használják. A szanátana-dharma különbözik
a dharma szótól. A dharma alatt általában azt értik, hogy az ember családját
és országát szolgálva végzi kötelességét. A szanátana azt jelenti, "örökkévaló,
vagy az, aminek sem kezdete, sem vége nincs". A szanátana-dharma az élőlény
örök elfoglaltságára, kötelességére utal, amely a hindu felfogás szerint Isten
szolgálata.
