Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

A "hindu" szó

A "hindu" szót először a perzsák használták azokra az emberekre utalva, akik a Szindu folyó (a mai Indus) déli oldalán éltek. A Szindu folyó választja el az egykori Közép-Keletet (Perzsiát) és Afganisztánt Indiától, amelyet akkor még Bharatának neveztek. Mivel a perzsák a nyelvükben nem tudták az "sz" hangot kiejteni, a folyót egyszerűen csak "hindunak" nevezték, s a Szindu másik oldalán élő emberekről csak mint hindukról beszéltek.
A "hindu" név egy idő után már nemcsak az adott népre, hanem e nép vallására is utalt. Manapság a hindu szót Visnu, Krisna, Siva vagy Durgá stb. imádóira utalva használják. Szentírásaikat Védáknak, a tudás könyveinek nevezik (sásztrának is hívják), amelyek a "hindu" és "hinduizmus" szavakat még csak meg sem említik. Ezeket a kifejezéseket egyetlen szentírás vagy lelki tanító (ácsárja) sem használta. A védikus társadalomra utalva a szentírások az árjan vagy a szanátana-dharma szavakat használják. A szanátana-dharma különbözik a dharma szótól. A dharma alatt általában azt értik, hogy az ember családját és országát szolgálva végzi kötelességét. A szanátana azt jelenti, "örökkévaló, vagy az, aminek sem kezdete, sem vége nincs". A szanátana-dharma az élőlény örök elfoglaltságára, kötelességére utal, amely a hindu felfogás szerint Isten szolgálata.