Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

hidzsra

más írásmóddal HEDZSRA (arab: „kivonulás” vagy „menekülés”), Mohamed próféta kivándorlása (Kr. u. 622) Mekkából Medinába az üldöztetés elől. Ez a dátum a muszlim időszámítás kezdete. Maga Mohamed a levelezését, egyezményeit és rendeleteit élete egyéb eseményei alapján dátumozta. A hidzsra szerinti időszámítást I. Omar, a második kalifa vezette be Kr. u. 639-ben. Omar a hidzsra szerinti első évet muharram holdhónap első napjával kezdte, amely Kr. u. 622. július 16-nak felel meg. 1677-78-ban (a hidzsra szerint 1088-ban) az oszmán-török kormányzat, megtartva a hidzsra szerinti dátumot, elkezdte a Julianus-naptár napéveit használni; ezzel két különböző hidzsra szerinti dátum alakult ki, hiszen a nap- és a holdév különböző hosszúságú.

Ugyancsak a „hidzsra” szót alkalmazták a muszlim hivők etiópiai kivándorlására és Mohamed követőinek Mekka elfoglalása előtti Medinába való áttelepülésére. Az olyan muszlimokat, akik később elhagyták a keresztény uralom alatt álló területeket, szintén muhádzsirúnnak („kivándorlók”) hívták. A háridzsiták (haváridzs) - azok a muszlimok, akik elutasították a 657-es békéltető tárgyalásokat, amelyek megkérdőjelezték a negyedik kalifa, Ali jogát e posztra - szintén a muhádzsirún szót használták a tárgyalásokkal egyetértőkre.

A legnagyobb tiszteletnek örvendő muhádzsirún csoportba a Próféta Társai néven ismert személyek közül azok tartoznak, akik Mohameddel együtt vándoroltak ki Medinába. Mohamed igen nagyra becsülte őket, amiért elhagyták szülővárosukat, és követték őt a száműzetésbe. Azt ígérte, hogy Isten megjutalmazza őket. A muszlim közösségen belül megmaradtak különálló és nagy tisztelettel övezett csoportnak mind Mekkában, mind Medinában, s Mohamed halála után a kalifátus intézménye révén a muszlim állam vezetése is az ő kezükbe került. A hidzsra nyomán egy másik elkülönült csoport is létrejött a muszlimok közösségén belül: az anszár („segítők”), vagyis azok a medinaiak, akik támogatták Mohamedet és muhádzsirúnjait. Az anszár csoportba a két nagy medinai törzs, az egymással állandó harcban álló al-Hazradzs és al-Ausz tagjai tartoztak, akik még kezdeti mekkai sikerei idején felkérték Mohamedet, hogy békítse ki őket egymással. Később leghűbb követőivé váltak, s a Badr melletti csatában (624) a muszlim sereg háromnegyedét ők adták. Mohamed után a kalifai tisztségre soha senkit sem választottak meg az anszár soraiból, így befolyásuk egyre csökkent, s végül összeolvadtak a többi, Medinában letelepedett muszlimmal.