Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

hidzsra

más írásmóddal HEDZSRA (arab: „kivonulás” vagy „menekülés”), Mohamed próféta kivándorlása (Kr. u. 622) Mekkából Medinába az üldöztetés elől. Ez a dátum a muszlim időszámítás kezdete. Maga Mohamed a levelezését, egyezményeit és rendeleteit élete egyéb eseményei alapján dátumozta. A hidzsra szerinti időszámítást I. Omar, a második kalifa vezette be Kr. u. 639-ben. Omar a hidzsra szerinti első évet muharram holdhónap első napjával kezdte, amely Kr. u. 622. július 16-nak felel meg. 1677-78-ban (a hidzsra szerint 1088-ban) az oszmán-török kormányzat, megtartva a hidzsra szerinti dátumot, elkezdte a Julianus-naptár napéveit használni; ezzel két különböző hidzsra szerinti dátum alakult ki, hiszen a nap- és a holdév különböző hosszúságú.

Ugyancsak a „hidzsra” szót alkalmazták a muszlim hivők etiópiai kivándorlására és Mohamed követőinek Mekka elfoglalása előtti Medinába való áttelepülésére. Az olyan muszlimokat, akik később elhagyták a keresztény uralom alatt álló területeket, szintén muhádzsirúnnak („kivándorlók”) hívták. A háridzsiták (haváridzs) - azok a muszlimok, akik elutasították a 657-es békéltető tárgyalásokat, amelyek megkérdőjelezték a negyedik kalifa, Ali jogát e posztra - szintén a muhádzsirún szót használták a tárgyalásokkal egyetértőkre.

A legnagyobb tiszteletnek örvendő muhádzsirún csoportba a Próféta Társai néven ismert személyek közül azok tartoznak, akik Mohameddel együtt vándoroltak ki Medinába. Mohamed igen nagyra becsülte őket, amiért elhagyták szülővárosukat, és követték őt a száműzetésbe. Azt ígérte, hogy Isten megjutalmazza őket. A muszlim közösségen belül megmaradtak különálló és nagy tisztelettel övezett csoportnak mind Mekkában, mind Medinában, s Mohamed halála után a kalifátus intézménye révén a muszlim állam vezetése is az ő kezükbe került. A hidzsra nyomán egy másik elkülönült csoport is létrejött a muszlimok közösségén belül: az anszár („segítők”), vagyis azok a medinaiak, akik támogatták Mohamedet és muhádzsirúnjait. Az anszár csoportba a két nagy medinai törzs, az egymással állandó harcban álló al-Hazradzs és al-Ausz tagjai tartoztak, akik még kezdeti mekkai sikerei idején felkérték Mohamedet, hogy békítse ki őket egymással. Később leghűbb követőivé váltak, s a Badr melletti csatában (624) a muszlim sereg háromnegyedét ők adták. Mohamed után a kalifai tisztségre soha senkit sem választottak meg az anszár soraiból, így befolyásuk egyre csökkent, s végül összeolvadtak a többi, Medinában letelepedett muszlimmal.