Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
hét
(kínaiul: qi)
A régi Kínában hét csillagot (qi xing) tartottak számon, amely alatt a Napot, a Holdat és az öt bolygót értették. A hét napból álló hét csak a nyugati, Gergely naptár bevezetésével vált általánossá a 20. században. A falusi hagyomány szerint a hetedik holdhónap hetedik napján tartották a Szövőlány és a Pásztorfiú ünnepét, amely egyre inkább egyfajta szerelmesek napjává lett. A hét páratlan szám lévén ugyan yang, azaz férfi princípiumú szám, a számmisztikában azonban mégis inkább a yin, női elemhez kapcsolják. Ennek oka az lehet, hogy a hagyomány szerint a leánygyermeknek hét hónapos korában jelennek meg a fogai, és hét éves korában veszti el a tejfogait, 2 × 7 azaz tizennégy évesen pedig nővé érik, azaz ekkor történik az első menstruáció. A fiúgyermek esetében ugyanez az analógia a nyolcas számon alapul. A hetes számnak a hallott kultuszban is jelentős szerepe van, ugyanis a zuo qi "hetet csinálni" kifejezés arra az egyhetes periódusra utal, amíg a halál után a holttestből a lélek végképp elköltözik. A tibeti buddhizmus tanítása szerint a köztes lét (bardo), tehát az az idő amíg az elhunyt lelke egy új testben reinkarnálódik 7× 7, azaz 49 nap. A híres költőről, Cao Pi-ről az a mondás járta, hogy egy ma is ismert versét mindössze hét lépés megtétele alatt alkotta. A "hét kincs" (qi bao, szanszkrit: saptaratna) a buddhizmusban hét legmegbecsültebb drágaságot jelenti, amelyek különböző felsorolások szerint más és más tárgyakat tartalmaz. A "hét érzelem" (qi qing) körébe az öröm, a harag, az aggódás, a beképzelés, a szomorúság, a félelem és az ijedség tartozik.
