Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Heike monogatari

(„A Heike-család meséje”), középkori japán hősi eposz, amely hasonló szerepet tölt be a szigetország irodalmában, mint Homérosz Íliásza az európai kultúrában. A mű a későbbi századok során számtalan dráma, ballada és mese alapjául szolgált. A szájhagyomány útján terjedő különféle történeteket és az 1190-1221 között keletkezett szövegváltozatokat ismeretlen szerző formálta egységes eposszá 1240 tájékán. A költői prózában írott szöveget a biwa nevő hangszer (négyhúrú lant) kísérete mellett adták elő. A mű valóságos történelmi eseményeken alapul: a Taira (Heike) és Minamoto (Genji) család közti harcok hosszú évekre polgárháborúba taszították az országot. A Heike monogatari felidézi a japán legendák legnépszerűbb alakjának, Minamoto Yoshitsunénak hőstetteit, és számos epizód tanúskodik az arisztokrata szamuráj harcosok hősiességéről is. Fő témája azonban a Taira család tragikus bukása: a pesszimista alaphangot már a vers elején harangzúgás adja meg, és ezután a szerző végigköveti a Taira nemzetség történetét, egészen a számukra végzetes kimenetelű dannourai tengeri csatáig (1185), amelyben nemcsak sok kiváló harcos, hanem a hétéves császár és udvaroncai is a vízbe vesztek. A záró rész az uralkodó anyjának további sorsát mutatja be. Az utolsó napjait egy csendes zárdában töltő asszony halálakor ismét felhangzik a harangszó, amely keretbe foglalja az eposzt. A Heike monogatarit a világi sikerek és hatalom mulandóságát valló buddhista szkepticizmus hatja át.

Gottner Richárd Gábor: Egy japán klasszikus a szamurájok hajnaláról immáron magyarul (Könyvismertetés)
Heike monogatari, avagy a Heike tündöklése és bukása. Fordította: Bärnkopf Zsolt. Budapest: Flaccus Kiadó, 2022, 672 oldal

 

Farkas Kata: Heike monogatari

A Heike monogatari a 13. század elején keletkezett. A Heike (Taira) és a Genji (Minamoto) család harcáról, a Genjik diadaláról és a Heikék bukásáról szól. Szerzője kilétére több variáció is született, de a legvalószínűbb az, hogy Fujiwara Yukinaga írta, aki a shobutsu keleti harcosoktól hallott részletes beszámolókat a harcokról, eseményekről.

A Heike monogatari egyik főhőse Taira no Kiyomori. A szerző elég ellenszenves, kegyetlen zsarnoknak festi le, aki nem tűri az ellenkezést, megunt nőit félredobja vagy egyszerűen megöli, templomokat rombol le. Történelmi adatok bizonyítják, hogy Kiyomori közeli rokonai harcos voltuk ellenére nemesként nevelkedtek. Kiyomori fia, Shigemori már pozitívabb jelleműnek van feltüntetve. Ő az a szereplő, aki a szerző gondolatait közvetíti. Jó harcos és katona, de a műben ez nincs kihangsúlyozva. Nem úgy, mint az apjával való viszonya, melyből kiderül, hogy gyakran szemben álltak egymással. A műben megjelenik Goshirakawa ex-császár is, aki bonyolult jellem, hívő buddhista és tehetséges zenész.

A mű első részének hőse Kiso Yoshinaka, aki a Minamotók oldalán harcol. Yoshinaka húszezer harcost gyűjtött öszsze a Hiei-hegyről a fővárosba, amelyet aztán megtámadott, és győzött is. Győzelmét úgy ünnepelte meg, hogy 630 000 embert lefejeztetett. Minamoto Yoritomo megelégelte Yoshinaka viselt dolgait, és Minamoto Yoshitsunét küldte utána, hogy végezzen vele. Először sikerült Yoshinakának elmenekülnie, de mikor rádöbbent, hogy előbb-utóbb elkapják, végzett önmagával.

A műben három csatajelenet van. Az első az ichinotani csata, amely 1184-ben játszódik. Ezt a harcot Yoshitsune elvesztette. A második a yashimai csata, amely 1185-ben zajlott, a harmadik pedig a leghíresebb, a szintén 1185-ben megvívott Dan no Ura-i ütközet, melyben a Tairák öszszes hajóját elsüllyesztették, aki pedig még így is élve maradt, akasztófán végezte.

Érdekes része a műnek egy Minamoto-harcos, Kumagai Naotake története. A harcos egy lovast lát menekülni egy hajó felé. Felszólítja, hogy mérkőzzenek meg. A lovas visszafordul, és megvívnak. A párbajt Naotake nyeri meg. Le akarja vágni a harcos fejét, ám amikor annak leesik fejéről a sisak, csodálkozva veszi észre, hogy ellenfele nem más volt, mint egy 16 éves fiú. Naotakénak eszébe jut, hogy neki is volt egy ilyen korú fia, és milyen szomorú volt mindenki, amikor meghalt. Arra gondol, hogy biztos ezt a fiút is gyászolni fogják. Már majdnem megkegyelmez neki, amikor megkérdezi a nevét. A fiú erre nagyon pimaszul válaszol. A színen megjelennek a Tairák is, így ha kelletlenül is, de végez a fiúval, hiszen erre nevelték. Naotake talált a fiúnál egy fuvolát, melyet magával visz, hátha ki tudja deríteni, ki is volt. Yoshitsunétől tudja meg, hogy a fiú egy udvari hivatalnok fia volt, a fuvola pedig Toba császár ajándéka a fiú nagyapja számára.

A Heike monogatari sorai megrázóan ábrázolják a kor drámai eseményeit is. Megéneklik benne az 1177-es tűzvész, az 1180-as tájfun, az 1181-es éhség és az 1185-ös földrengés borzalmait. A mű megrendítő soraiból tudjuk meg, hogy csak a fővárosban több mint 42 000 ember vesztette életét. Ez az iszonyú pusztulás Taira no Kiyomori vétkei miatt sújtja a nemzetséget.

A buddhista vallással mit sem törődve, Kiyomori 1180-ban felgyújtja a narai Tódaiji templomot, a benne található ősi Buddha-szoborral. Ezzel a szörnyű tettével magára vonja az égiek haragját, és két hónappal később rettenetes kínok között pusztul el. Halála szimbolikus erejű. A szörnyű láz, amely elemészti testét, mintha magától a hatalmas égő szobortól eredne. De a buddhista tanítás szerint az apák vétkei miatt utódaiknak kell szenvedniük. A korszakra rányomja bélyegét a vérboszszú gondolata, amely újabb és újabb harcot és tömeges véráldozatot követel. Taira Kiyomori utolsó szavai is ezt támasztják alá:

„Ne dicsőítsetek, ne építsetek szentélyt vagy pagodát. De küldjetek sereget Kamakurába, vágjátok le Yoritomo fejét, és tegyétek a síromra. Ez végső kívánságom.”