Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Heike monogatari
(„A Heike-család meséje”), középkori japán hősi eposz, amely hasonló szerepet tölt be a szigetország irodalmában, mint Homérosz Íliásza az európai kultúrában. A mű a későbbi századok során számtalan dráma, ballada és mese alapjául szolgált. A szájhagyomány útján terjedő különféle történeteket és az 1190-1221 között keletkezett szövegváltozatokat ismeretlen szerző formálta egységes eposszá 1240 tájékán. A költői prózában írott szöveget a biwa nevő hangszer (négyhúrú lant) kísérete mellett adták elő. A mű valóságos történelmi eseményeken alapul: a Taira (Heike) és Minamoto (Genji) család közti harcok hosszú évekre polgárháborúba taszították az országot. A Heike monogatari felidézi a japán legendák legnépszerűbb alakjának, Minamoto Yoshitsunénak hőstetteit, és számos epizód tanúskodik az arisztokrata szamuráj harcosok hősiességéről is. Fő témája azonban a Taira család tragikus bukása: a pesszimista alaphangot már a vers elején harangzúgás adja meg, és ezután a szerző végigköveti a Taira nemzetség történetét, egészen a számukra végzetes kimenetelű dannourai tengeri csatáig (1185), amelyben nemcsak sok kiváló harcos, hanem a hétéves császár és udvaroncai is a vízbe vesztek. A záró rész az uralkodó anyjának további sorsát mutatja be. Az utolsó napjait egy csendes zárdában töltő asszony halálakor ismét felhangzik a harangszó, amely keretbe foglalja az eposzt. A Heike monogatarit a világi sikerek és hatalom mulandóságát valló buddhista szkepticizmus hatja át.
Gottner Richárd Gábor: Egy japán klasszikus a szamurájok hajnaláról immáron magyarul (Könyvismertetés)
Heike monogatari, avagy a Heike tündöklése és bukása. Fordította: Bärnkopf Zsolt. Budapest: Flaccus Kiadó, 2022, 672 oldal
Farkas Kata: Heike monogatari
A
Heike monogatari a 13. század elején keletkezett. A Heike (Taira) és a Genji (Minamoto)
család harcáról, a Genjik diadaláról és a Heikék bukásáról szól. Szerzője kilétére
több variáció is született, de a legvalószínűbb az, hogy Fujiwara Yukinaga írta,
aki a shobutsu keleti harcosoktól hallott részletes beszámolókat a harcokról,
eseményekről.
A Heike monogatari egyik főhőse Taira no Kiyomori. A szerző
elég ellenszenves, kegyetlen zsarnoknak festi le, aki nem tűri az ellenkezést,
megunt nőit félredobja vagy egyszerűen megöli, templomokat rombol le. Történelmi
adatok bizonyítják, hogy Kiyomori közeli rokonai harcos voltuk ellenére nemesként
nevelkedtek. Kiyomori fia, Shigemori már pozitívabb jelleműnek van feltüntetve.
Ő az a szereplő, aki a szerző gondolatait közvetíti. Jó harcos és katona, de a
műben ez nincs kihangsúlyozva. Nem úgy, mint az apjával való viszonya, melyből
kiderül, hogy gyakran szemben álltak egymással. A műben megjelenik Goshirakawa
ex-császár is, aki bonyolult jellem, hívő buddhista és tehetséges zenész.
A mű első részének hőse Kiso Yoshinaka, aki a Minamotók oldalán harcol. Yoshinaka
húszezer harcost gyűjtött öszsze a Hiei-hegyről a fővárosba, amelyet aztán megtámadott,
és győzött is. Győzelmét úgy ünnepelte meg, hogy 630 000 embert lefejeztetett.
Minamoto Yoritomo megelégelte Yoshinaka viselt dolgait, és Minamoto Yoshitsunét
küldte utána, hogy végezzen vele. Először sikerült Yoshinakának elmenekülnie,
de mikor rádöbbent, hogy előbb-utóbb elkapják, végzett önmagával.
A műben
három csatajelenet van. Az első az ichinotani csata, amely 1184-ben játszódik.
Ezt a harcot Yoshitsune elvesztette. A második a yashimai csata, amely 1185-ben
zajlott, a harmadik pedig a leghíresebb, a szintén 1185-ben megvívott Dan no Ura-i
ütközet, melyben a Tairák öszszes hajóját elsüllyesztették, aki pedig még így
is élve maradt, akasztófán végezte.
Érdekes része a műnek egy Minamoto-harcos,
Kumagai Naotake története. A harcos egy lovast lát menekülni egy hajó felé. Felszólítja,
hogy mérkőzzenek meg. A lovas visszafordul, és megvívnak. A párbajt Naotake nyeri
meg. Le akarja vágni a harcos fejét, ám amikor annak leesik fejéről a sisak, csodálkozva
veszi észre, hogy ellenfele nem más volt, mint egy 16 éves fiú. Naotakénak eszébe
jut, hogy neki is volt egy ilyen korú fia, és milyen szomorú volt mindenki, amikor
meghalt. Arra gondol, hogy biztos ezt a fiút is gyászolni fogják. Már majdnem
megkegyelmez neki, amikor megkérdezi a nevét. A fiú erre nagyon pimaszul válaszol.
A színen megjelennek a Tairák is, így ha kelletlenül is, de végez a fiúval, hiszen
erre nevelték. Naotake talált a fiúnál egy fuvolát, melyet magával visz, hátha
ki tudja deríteni, ki is volt. Yoshitsunétől tudja meg, hogy a fiú egy udvari
hivatalnok fia volt, a fuvola pedig Toba császár ajándéka a fiú nagyapja számára.
A Heike monogatari sorai megrázóan ábrázolják a kor drámai eseményeit
is. Megéneklik benne az 1177-es tűzvész, az 1180-as tájfun, az 1181-es éhség és
az 1185-ös földrengés borzalmait. A mű megrendítő soraiból tudjuk meg, hogy csak
a fővárosban több mint 42 000 ember vesztette életét. Ez az iszonyú pusztulás
Taira no Kiyomori vétkei miatt sújtja a nemzetséget.
A buddhista vallással
mit sem törődve, Kiyomori 1180-ban felgyújtja a narai Tódaiji templomot, a benne
található ősi Buddha-szoborral. Ezzel a szörnyű tettével magára vonja az égiek
haragját, és két hónappal később rettenetes kínok között pusztul el. Halála szimbolikus
erejű. A szörnyű láz, amely elemészti testét, mintha magától a hatalmas égő szobortól
eredne. De a buddhista tanítás szerint az apák vétkei miatt utódaiknak kell szenvedniük.
A korszakra rányomja bélyegét a vérboszszú gondolata, amely újabb és újabb harcot
és tömeges véráldozatot követel. Taira Kiyomori utolsó szavai is ezt támasztják
alá:
„Ne dicsőítsetek, ne építsetek szentélyt vagy pagodát. De küldjetek sereget Kamakurába, vágjátok le Yoritomo fejét, és tegyétek a síromra. Ez végső kívánságom.”
