Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

HEGY (shan)
Az ősi, még az ókorban kialakult animisztikus kultuszok továbbélése nyilvánul meg a hegyek tiszteletében. Az öt égtájnak megfelelően Kínában öt szent hegyet. Tartanak számon: Észak szimbóluma a Hengshan (Shanxi tartományban), Nyugaté a Huashan (Shaanxi tartományban), Délé a Hengshan (Hunan tartományban), Keleté a Taishan (Shandong tartományban), a Közép szimbóluma pedig a Songshan (Henan tartományban). A vallási szinkretizmus előrehaladtával minden hegycsúcsnak lett saját kormányzó istensége, akik a maguk területén képesek voltak befolyásolni az emberek életét. Az öt szent hegy közül idővel a Taishan jutott a legnagyobb szerephez, amelynek istenét a legfőbb istenként tisztelték, és aki az emberek születését, halálát és gazdagságát is képes volt irányítani; a déli Hengshan istene a csillagokat és a vízben élő állatokat igazgatta; a központi szent hegy istene a földekért, a vizekért és növényekért volt felelős, az északi pedig az állatokat tartotta felügyelete alatt. Az öt szent hegyen kívül a legismertebb az ókori mitológia szent hegye, a Kunlun hegy A hegy a kínai piktográfia igen kedvelt és hálás témája, legtöbbször az egész képet betöltő, égbenyúló hegyorom formájában ábrázolják. A hegy monumentális ábrázolásával a világ végtelen nagyságát fejezik ki, amelyben rejtett utalásként (magányos vándor, parányi emberalak formájában) az ember jelentéktelenségét fejezik ki. Az irodalmi alkotásokban, a képzőművészetben a hegy általában a visszavonulás, a remeteség szimbóluma. A hegy és az erdő hagyományosan szinonimának számítottak, hiszen a síkvidék erdőit túlnyomórészt kiirtották. A hegyek régtől fogva a rablók, a szentek, halhatatlanok és a társadalom egyéb önkéntes vagy kényszerű kivetettjeinek lakhelyének számítottak. A "hegy és tenger" (shan hai) kifejezéssel hagyományosan a világot jelölték (Kína legmeghatározóbb geográfia egységeire utalva). Ez a kifejezés szerepel az első kínai misztikus elemekkel teleszőtt geográfiai könyvének is: Hegyek és tengerek könyve (Shan hai jing). A tájkép megnevezésére pedig a shanshui ("hegy és víz") kifejezést használják.