Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

HAT (kínaiul: liu)

A hat nem játszik különösebb szerepet a kínai számmisztikában. Hagyományosan hat testrészt különböztetnek meg, úgymint a két kar, a két láb, a fej és a törzs. Hat irány létezik, a négy oldal, a fent és a lent. Egy régi kínai enciklopédiában Lü Buwei "hat folyó"-ról és "hat nagy király"-ról beszél. A legkorábbi kozmológiai irányzat öt ("égi") és hat ("földi") dolgot különböztetett meg, amely az öt erénynek és a hat érzelemnek (düh - öröm, fájdalom - jólét, szeretet - gyűlölet). Az első kínai császár azt tartotta, hogy uralmát a hatos számra alapozza (pl. 6 × 6 = 36 tartományra osztotta birodalmát). A "hat világtáj" néven a négy égtájat, valamint a zenitet és a nadírt értik. A "hat könyv" a konfucianizmus szent könyveinek összefoglaló neve. Az ókorban a "hat tudomány" közé a szertartásokat, a zenét, az íjászatot, a kocsihajtást, a kalligráfiát, a számvetést sorolták, később egyszerűen a műveltséget értették alatta.