Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
hárem
arabul HARÍM, a muszlim országokban a háznak a család nőtagjai számára elkülönített része. A harímí szót összefoglalóan az itt élő nőkre is alkalmazzák. Indiában a hárem neve zanána (a perzsa zan, „nő” szóból), Iránban pedig andarún ([a ház] „belső része”).
Az európai köztudatban ugyan a hárem fogalma szorosan összekapcsolódik az iszlámmal, de a hárem intézményét ismerték a Közel-Kelet iszlám előtti társadalmaiban is. Ezeknél a hárem a nők biztonságos, privát területe volt, viszont a nők a közéletben is szerepet játszottak. Mohamed próféta nem kitalálta, csak támogatta a háremnek, ill. a nők elzárásának és lefátyolozásának gondolatát. Ahol elterjedt az iszlám vallás, ott általában megjelent a hárem is. A nőknek nyilvánosságtól való távol tartása jellemzőbb volt a muszlim hárem intézményére, mint a megelőző változatokra.
Az iszlám előtti Asszíriában, Perzsiában és Egyiptomban a legtöbb uralkodói udvartartáshoz hozzátartozott a hárem is. Itt az uralkodó feleségei és ágyasai, azok szolgálónői és eunuchjai éltek. A királyi háremeknek fontos politikai és társadalmi szerepük volt. Az uralkodók gyakran azért vettek a háremükbe újabb feleségeket, hogy megszilárdítsák a politikai szövetségeket. A feleségek megpróbálták magukat és fiaikat a legnagyobb hatalmat jelentő állásokba elhelyezni, s ezzel a hárem egyfajta politikai küzdőtérré vált, ahol rivális pártok küzdöttek az udvari befolyásért. Minthogy a feleségek többnyire befolyásos és nagy hatalmú családokból származtak, a háremen belüli intrikáknak gyakran messze ható következményeik voltak, néha egyenesen dinasztiák bukásához is vezettek.
A XX. század elejéig a jómódú arabok házaiban rendszerint nagy létszámú hárem volt. A leggazdagabbaknál minden egyes feleség saját lakrészt és szolgasereget kapott, míg a kevésbé jómódú háztartásokban a nőknek kisebb lakóterület jutott, és kevesebb lehetőségük volt az elkülönülésre. Ám a legszegényebb arab házban is külön háló-, ill. lakóterülete volt a férfiaknak és nőknek. A XX. század második felében a háremet eredeti formájában már csak az arab társadalom konzervatívabb tagjai tartották fönn.
A Török Birodalomban a szultán háreme, a szeráj (az olasz serraglio, „elzárt terület” szóból) gondosan megszervezett intézmény volt. Külön személyeket neveztek ki ide a rend fenntartására és az ügyintézésre, s az egészre a szultán anyja, a válide szultán felügyelt. 1926 után, amikor a többnejűséget betiltották, a nők elzárása is mind ritkább lett.
