Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
harács
más írásmóddal HARÁDZS vagy KHARÁDZS, jellegzetes adótípus az iszlám kultúrkörben; az újonnan iszlám hitre tért lakosságtól szedték be a VII. és a VIII. században.
A harács kialakulása szorosan összefügg az újonnan meghódított területek nem muszlim és frissen az iszlámra tért népességének megváltozott helyzetével. A vidékeken élő zsidó, keresztény vagy zoroasztriánus vallású őslakosság áttérhetett az iszlámra, ám meg is tarthatta régi vallását. Azoknak, akik megtartották hitüket, egy speciális adót kellett fizetniük. Ezt dzsizjának hívták, és általában fejadóként szedték be. Akik viszont az áttérés mellett döntöttek, elméletileg a többi muszlimmal azonos adóügyi elbírálásban részesültek.
Az iszlám jog szerint azonban csak az eredeti muszlimok és az iszlámra áttértek birtokolhattak földet. Ez arra ösztönözte a nem muszlim földműveseket, hogy térjenek át az iszlámra, s így megtarthassák földbirtokaikat. Áttérésük után a földműveseknek az usr („tized”) nevő adót kellett fizetniük, Elméletben az áttértek más adóval nem tartoztak a földjük után. Ám az Omajjád-kalifák (ur. 661-750) növekvő pénzügyi gondokkal küszködtek, s megoldásként bevezették a harács nevű adót az újonnan áttértek földjeire, még az usron felül. A harács bevezetése rendkívül népszerűtlen intézkedés volt; sok áttért érezte úgy, hogy ezzel az iszlám egalitariánus elvei sérültek.
Khorászánban, Irán északkeleti tartományában a harács beszedése volt az egyik legfőbb sérelem, amely aztán 747-ben Abu Muszlim fölkeléséhez vezetett. Ez a megmozdulás szüntette meg aztán az Omajjád-kalifátust és juttatta hatalomra az Abbászidákat. A harácsot az Abbászidák alatt többé nem gyűjtötték be.
