Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

gyerek
(kínaiul: haizi)

A házasság fő célja a nemzetség folytatásának biztosítása, azaz a gyerekek révén az ősök kultuszának biztosítása. Igazi gyermeknek Kínában kizárólag a fiúk számítottak. Még a 20 században is előfordult, hogy a nemkívánatos, a család számára terhet jelentő lánygyermeket rögtön születése után, egyszerűen vízbe folytatták. Már a Szertartások feljegyzéseiben (Li ji) is főként a fiú gyermekkel kapcsolatos kötelességeket, és rítusokat szabályozták. A lányokat általában már hét-nyolc éves korukban kezdték felkészíteni a házasságra. A fiúkat hatéves koruktól kezdve igyekeztek iskoláztatni, taníttatni. A gyermeknevelés módszereit tekintve a szülők szigorúan kötötték magukat a konfuciánus Szertartások feljegyzéseiben rögzített szabályokhoz, a késő középkortól kezdve pedig Zhu Xi művét, A családi élet alapelveit (Zhuzi jiali) vették alapul. A gyermekek nevelésében tehát mindenkor elsődleges szempont az, volt, hogy a konfuciánus erkölcsi, etikai szabályokat beléjük sulykolják, ezek közül is a legfontosabb a szülők feltétel nélküli tisztelete (xiao) volt. A gyermeki szeret példázatait a Huszonnégy történet a gyermeki szeretetről (Ershisi xiao) című gyűjteményben foglalták össze. E gyűjtemény egyik története egy bizonyos Lao Laizi-ről szól, aki már-már extrém példája a szülők iránti tisztelet tanúsításának. Lao Laizi még hetvenéves korában is gyerekruhákba öltözött és gyermekként játszott, nehogy emlékeztesse kedves szüleit tiszteletreméltó korúkra. Az idős pár előtt gyermekként viháncoló és játszadozó Lao Laizi gyakori témája a szülőtiszteletben jeleskedő gyerekeket kívánó üdvözlőlapoknak. A népi színes fanyomatok kedvelt témája a lótuszvirággal játszó száz Gy., a lótusz (lian) itt a szeretet (lian) jelképe. A kezükben dobozzal (he) és lótusszal (he) ábrázolt mennyei ikrek (Hehe) az egyetértés és harmónia jelképei. A gyerekeket ábrázoló, jókívánságokat (főként fiúgyermek születését) kifejező képek száma több tucatra tehető, amelyek a fentihez hasonló szimbolika szerint értelmezhetők. A kínai mitológia talán leghíresebb gyermekhőse Nocha.