Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
GINSZENG
(renshen)
A ginszeng (Panax ginseng) gyógynövényként, erősítőszerek alapanyagaként
a mai napig igen népszerű Kína szerte. A modern tudományos vizsgálatok kiderítették,
a ginszeng a központi idegrendszer fontos serkentő szere, kiváló gyógyszer a magas
vérnyomás szabályozására és a cukorbetegségre is. Az ókorban főként a Észak-Kína
hegyvidékein termelték, majd a közép-kortól kezdve legendásan jó minőségű ginszenget
szállítottak Mandzsúria területéről és Koreából is. A ginszeng gyökere felettébb
emlékeztet az emberi testhez; kettős gyökerű, ami az ember két lábára, felső két
gyökérnyúlványa pedig az emberi kézre hasonlít, s amíg nem kezdték el termeszteni,
aránylag nehezen lehetett ráakadni. Ezért magának a gyökérnek a megtalálása is
külön szerencsét jelentett, s szinte az örökélet füveként kezdték tisztelni. Kínában
a ginszenggyökér alakja nem általában nem egyszerűen az emberi alakkal van összefüggésben,
hanem legtöbbször a gyermekekkel, csecsemőkkel. Úgy tartották, hogy nemcsak alakja
a gyermeké, de úgy is tud sírni, mint a gyermek. Egy ismertebb népmese szerint,
egy ember azért tartózkodott a ginszeng fogyasztásától, mert meg volt győződve
arról, hogy az megfőzött gyermek.
Ginszeng
(ginzenggyökér, csodagyökér)
Panax
schin-seng Nees v. Esenb. (P. ginseng C. A. Mey) -
Araliaceae
Nincs még egy vad növény, amelyet annyi misztikum, legenda övezne, mint ezt az ázsiai gyökeret. Erdők mélyén a fák alatt, folyók partjain az avarban rejtőzik. Egyszerű kis hajtásain 3-5 tagú, ujjas leveleitől övezve kápráztatóan égőpiros díszes csokrot kínálnak kicsiny termései, húsos gyökere pedig olykor emberi alakot utánoz. A Távol-Keleten a néphit ezt a gyökeret ősidők óta mindenre alkalmas varázserejű csodaszernek tartja. Gyógyászati alkalmazása Kínában 4000 évnél régebbi. Erdős vidékeinken, kertjeink árnyékos fái alatt meghonosítható.
Származása,
elterjedése
Hazája Ázsia trópusain, Kelet-Ázsiában, továbbá Észak-Amerikában
található. Jelenleg főként Koreában, Mandzsúriában, a volt Szovjetunióban (pl.
az Uszuri-tajgán) és Észak-Amerikában termesztik nagyban. Hazánkban csupán névről
ismert.
Gazdasági
és táplálkozási jelentősége.
Bár teáját isszák, és borban, szeszes italban
is közkedvelt, különösebb étkezési jelentősége nincs. Gyógyászati alkalmazása,
az egyes fellelhető irodalmak szerint univerzális, noha hatásáról, hatóanyagáról
vita folyik. Egyes államokban (USA) rendkívüli jövedelmet hoz exportja. Megfelelő
alapanyaggal és termesztés-technológiával - meghonosítható nálunk.
Növénytani
jellemzői
Évelő, lágy szárú, lassan fejlődő növény. Gyökérzete: gumószerűen
megvastagodott, húsos gyöktörzse van, amelyből görbült, középhosszú oldalgyökerek
ágaznak el. Szára alacsony (15-20 cm), egyetlen főszárból áll, amelynek
csúcsán 3-5 levél és egy végálló terméstartó fejlődik. Levelei tenyeresen
karéjosak, ujjasak, 3-5 tagú örvökben állnak. Virágzata egyszerű végálló
álernyő, satnya csészével és pártával, apró, fehér, kétivarú virágokkal. Termése:
alsó állású magházából bogyótermés fejlődik, húsos, vérpiros színű középső
termésfallal. Két-hároméves korától virít (június-júliusban), termése augusztus-szeptemberben
érik. Magja fehéressárga (olykor pirosas), laposan kerekded. Ezermagtömege
30 g. Csírázóképessége 70-80%-os, magja 4-5 évig jó, őszi rétegezés
után 20-22 hónap múlva kel ki.
Élettényezők
iránti igénye
Fényigénye: félárnyékot igényel, lombos, árnyas fák alatt
(átsugárzó fényen) fejlődik jól, a teljes napfényt nem kedveli. Hőigénye: közepesen
(16-22 °C) melegkedvelő (a fényhez mérten). Vízigénye: közepes csapadékot
kíván kifejlődésekor és a termés képzésekor. Egyébként szárazon tenyészik. Talajigénye:
korhadékos, komposztos, erdős talajt kíván. Tápanyagigénye: telepítésekor
erdőtalajon 6-8 kg/m2, középkötött talajon 20-30 kg komposztot dolgozunk
be a felső talajrétegbe. A harmadik évtől kétévenként 5-7 kg/m2 komposztos
tápanyagot dolgozunk sekélyen a talajába.
Fajtáit nem ismerjük. Általában a P. ginseng vad fajt (valódi ginszeng) termesztik. Észak-Amerika keleti részén őshonos és termesztett P. quinquefolium (ún. kanadai ginszeng).
Termesztése
Mint évelőt főnövényként neveljük, 4-6 évig vagy ennél tovább lehet egy
helyen. Termőhelye: árnyas erdő, hordalékos, komposztos, inkább lapályos,
jó vízgazdálkodású terület. Talaj-előkészítése: őszi ásás komposzttrágyázással
egybekötve. Szaporítása: a ginszeng csonthéjas termése lassan kel ki, ezért
ősszel homokba rétegezzük. Pincehőmérsékleten átteleltetve tavasszal vetjük végleges
helyére. Tenyészterülete 15-20 x 15-20
cm. Helyrevetése: 1 m széles ágyasokba foltokban telepítünk. Áprilisban,
árnyas fák alá, 4-5 cm mélyre vetjük nyirkos, ülepedett, porhanyós talajba, szemenként.
A talajhoz jól odanyomjuk. Vetés után lapolunk és növényi hordalékkal (komposzt)
vékonyán befedjük (így védjük a kiszáradástól). Vetőmagszükséglete 30-50
mag/m2 (1-1,5 g/m2). Ápolása: esetleges gyomlálás,
ősszel az érett termések levágása. Öntözésére kivételes szárazság esetén
kerül sor, akkor, ha a növények fonnyadnak (10-20 mm-es csapadékkal). Piros termése
a madarak kedvelt eledele. Érésének időszakában vékony, ritka szemű hálóval védjük
meg a termést. Gyökerét pedig a különböző állati kártevők, elsősorban a mezei
pockok ellen óvjuk meg. Szedése: a ginszeng gyökerét a negyedik, hatodik
évben szüretelhetjük. A gyökér megsértése nélkül ásóval emeljük ki a földből.
Kissé megtisztítjuk és pincében, nyirkos homokban pár hónapon át eltarthatjuk.
Alapos tisztítás után feldarabolva vagy egészben meleg, fedett helyen meg is száríthatjuk.
Jól zárható edényben tartjuk el. Borban, szeszben is eltehetjük. A ginszeng magvait
késsel, metszőollóval akkor szedjük, amikor vérpirosak a termések. Pár napos erjesztés
után (vagy anélkül) kimossuk, szárítjuk és szellős, hűvös, száraz helyen ruhazsákocskában
tartjuk el.
Házikerti
biztonságos termesztése
Lombos fák alatt a termesztőterületet 50 cm mélyen
körülárkoljuk, az árokba betonlapokat, téglát, cserepeket, műanyag lapokat helyezünk,
és hézagmentesen földdel betemetjük, ily módon a vakondot, a pockot, a lótücsköt
stb. kizárjuk a telepítés helyéről. A talajszint felett 50-100 cm magas vázat
készítünk, amelyet kis lyukú, vékony, fehér műanyag hálóval vagy cinezett drótszövettel
vonunk be. Legcélszerűbb a szétszedhető keretek használata, mert ezzel a növények
kezelése, a termésszedés egyszerűbbé válik. Az elkészített (felásott, komposzttal
ellátott, ülepített, gereblyézett) területbe vetjük el a rétegezett magvakat,
s a keretet azonnal hézagmentesen ráhelyezzük. Ezt követően nem nyitjuk fel többé,
csupán kezeléskor. Eljárhatunk úgy is, hogy Vá rész föld, % rész komposzt keverékét
mély zöldséges ládákba (40 x 40 x 60 cm) töltjük, tömörítjük, magot vetünk bele,
s ezt vesszük körül (felül is) védőkerettel. Természetesen a ládákat a talajfelszínre
helyezzük, és nem ássuk be a földbe. Ebben az esetben a védőárok készítésének
nagy munkája elmarad, s növényeink is biztonságban lesznek.
Feldolgozása,
hasznosítása
Gyűjteményes-, hobbi-, dísz-, hétvégi, erdős, lombos, árnyas,
ligetes kertekbe (ahol tűző nap nem éri) telepíthetjük. Nagy edényekben, ládákban
is árnyas helyre kerüljön. Vérpiros terméscsokra különlegesen díszítő.
Főként teája terjedt el. De borban és szeszben is fogyasztják. A gyökeret csaknem minden betegségre ajánlják. A többi között ideggyöngeségre, láz ellen, serkentőszerül, afrodiziákumként stb. Többnyire porítottan használatos (pl. a kínai asztaliteniszezők fáradtság ellen így fogyasztották a versenyeken). Hazánkban is többféle alakban (por, szesz) vásárolható.
Elkészítése
A
ginszenggyökeret többnyire nyersen vagy szárítva, rágcsálva fogyasztják alkalmanként.
Általános felhasználása azonban teaként megszokottabb.
• Ginszengtea. Többféleképpen készíthetjük el. Egyik módja, amikor a megfőzött teával forrázzák le az elporitott vagy apróra összevágott ginszenggyökeret. Magával a gyökérrel is készíthetünk forrázatot, s ezt ízesítve vagy anélkül fogyasztjuk. Hideg vízben áztatva is felhasználhatjuk. Általában kávéskanálnyi porított gyökérhez fél liter vizet (teát) számítunk. A ginszengnövény szárított levele hasonlóképpen készíthető el.
