Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

GINSZENG (renshen)
A ginszeng (Panax ginseng) gyógynövényként, erősítőszerek alapanyagaként a mai napig igen népszerű Kína szerte. A modern tudományos vizsgálatok kiderítették, a ginszeng a központi idegrendszer fontos serkentő szere, kiváló gyógyszer a magas vérnyomás szabályozására és a cukorbetegségre is. Az ókorban főként a Észak-Kína hegyvidékein termelték, majd a közép-kortól kezdve legendásan jó minőségű ginszenget szállítottak Mandzsúria területéről és Koreából is. A ginszeng gyökere felettébb emlékeztet az emberi testhez; kettős gyökerű, ami az ember két lábára, felső két gyökérnyúlványa pedig az emberi kézre hasonlít, s amíg nem kezdték el termeszteni, aránylag nehezen lehetett ráakadni. Ezért magának a gyökérnek a megtalálása is külön szerencsét jelentett, s szinte az örökélet füveként kezdték tisztelni. Kínában a ginszenggyökér alakja nem általában nem egyszerűen az emberi alakkal van összefüggésben, hanem legtöbbször a gyermekekkel, csecsemőkkel. Úgy tartották, hogy nemcsak alakja a gyermeké, de úgy is tud sírni, mint a gyermek. Egy ismertebb népmese szerint, egy ember azért tartózkodott a ginszeng fogyasztásától, mert meg volt győződve arról, hogy az megfőzött gyermek.

 

Ginszeng (ginzenggyökér, csodagyökér)
Panax schin-seng Nees v. Esenb. (P. ginseng C. A. Mey) - Araliaceae

Nincs még egy vad növény, amelyet annyi misztikum, legenda övezne, mint ezt az ázsiai gyökeret. Erdők mélyén a fák alatt, folyók partjain az avarban rejtőzik. Egyszerű kis hajtásain 3-5 tagú, ujjas leveleitől övezve kápráztatóan égőpiros díszes csokrot kínálnak kicsiny termései, húsos gyökere pedig olykor emberi alakot utánoz. A Távol-Keleten a néphit ezt a gyökeret ősidők óta mindenre alkalmas varázserejű csodaszernek tartja. Gyógyászati alkalmazása Kínában 4000 évnél régebbi. Erdős vidékeinken, kertjeink árnyékos fái alatt meghonosítható.

Származása, elterjedése
Hazája Ázsia trópusain, Kelet-Ázsiában, továbbá Észak-Amerikában található. Jelenleg főként Koreában, Mandzsúriában, a volt Szovjetunióban (pl. az Uszuri-tajgán) és Észak-Amerikában termesztik nagyban. Hazánkban csupán névről ismert.

Gazdasági és táplálkozási jelentősége.
Bár teáját isszák, és borban, szeszes italban is közkedvelt, különösebb étkezési jelentősége nincs. Gyógyászati alkalmazása, az egyes fellelhető irodalmak szerint univerzális, noha hatásáról, hatóanyagáról vita folyik. Egyes államokban (USA) rendkívüli jövedelmet hoz exportja. Megfelelő alapanyaggal és termesztés-technológiával - meghonosítható nálunk.

Növénytani jellemzői
Évelő, lágy szárú, lassan fejlődő növény. Gyökérzete: gumószerűen megvastagodott, húsos gyöktörzse van, amelyből görbült, középhosszú oldalgyökerek ágaznak el. Szára alacsony (15-20 cm), egyetlen főszárból áll, amelynek csúcsán 3-5 levél és egy végálló terméstartó fejlődik. Levelei tenyeresen karéjosak, ujjasak, 3-5 tagú örvökben állnak. Virágzata egyszerű végálló álernyő, satnya csészével és pártával, apró, fehér, kétivarú virágokkal. Termése: alsó állású magházából bogyótermés fejlődik, húsos, vérpiros színű középső termésfallal. Két-hároméves korától virít (június-júliusban), termése augusztus-szeptemberben érik. Magja fehéressárga (olykor pirosas), laposan kerekded. Ezermagtömege 30 g. Csírázóképessége 70-80%-os, magja 4-5 évig jó, őszi rétegezés után 20-22 hónap múlva kel ki.

Élettényezők iránti igénye
Fényigénye: félárnyékot igényel, lombos, árnyas fák alatt (átsugárzó fényen) fejlődik jól, a teljes napfényt nem kedveli. Hőigénye: közepesen (16-22 °C) melegkedvelő (a fényhez mérten). Vízigénye: közepes csapadékot kíván kifejlődésekor és a termés képzésekor. Egyébként szárazon tenyészik. Talajigénye: korhadékos, komposztos, erdős talajt kíván. Tápanyagigénye: telepítésekor erdőtalajon 6-8 kg/m2, középkötött talajon 20-30 kg komposztot dolgozunk be a felső talajrétegbe. A harmadik évtől kétévenként 5-7 kg/m2 komposztos tápanyagot dolgozunk sekélyen a talajába.

Fajtáit nem ismerjük. Általában a P. ginseng vad fajt (valódi ginszeng) termesztik. Észak-Amerika keleti részén őshonos és termesztett P. quinquefolium (ún. kanadai ginszeng).

Termesztése
Mint évelőt főnövényként neveljük, 4-6 évig vagy ennél tovább lehet egy helyen. Termőhelye: árnyas erdő, hordalékos, komposztos, inkább lapályos, jó vízgazdálkodású terület. Talaj-előkészítése: őszi ásás komposzttrágyázással egybekötve. Szaporítása: a ginszeng csonthéjas termése lassan kel ki, ezért ősszel homokba rétegezzük. Pincehőmérsékleten átteleltetve tavasszal vetjük végleges helyére. Te
nyészterülete 15-20 x 15-20 cm. Helyrevetése: 1 m széles ágyasokba foltokban telepítünk. Áprilisban, árnyas fák alá, 4-5 cm mélyre vetjük nyirkos, ülepedett, porhanyós talajba, szemenként. A talajhoz jól odanyomjuk. Vetés után lapolunk és növényi hordalékkal (komposzt) vékonyán befedjük (így védjük a kiszáradástól). Vetőmagszükséglete 30-50 mag/m2 (1-1,5 g/m2). Ápolása: esetleges gyomlálás, ősszel az érett termések levágása. Öntözésére kivételes szárazság esetén kerül sor, akkor, ha a növények fonnyadnak (10-20 mm-es csapadékkal). Piros termése a madarak kedvelt eledele. Érésének időszakában vékony, ritka szemű hálóval védjük meg a termést. Gyökerét pedig a különböző állati kártevők, elsősorban a mezei pockok ellen óvjuk meg. Szedése: a ginszeng gyökerét a negyedik, hatodik évben szüretelhetjük. A gyökér megsértése nélkül ásóval emeljük ki a földből. Kissé megtisztítjuk és pincében, nyirkos homokban pár hónapon át eltarthatjuk. Alapos tisztítás után feldarabolva vagy egészben meleg, fedett helyen meg is száríthatjuk. Jól zárható edényben tartjuk el. Borban, szeszben is eltehetjük. A ginszeng magvait késsel, metszőollóval akkor szedjük, amikor vérpirosak a termések. Pár napos erjesztés után (vagy anélkül) kimossuk, szárítjuk és szellős, hűvös, száraz helyen ruhazsákocskában tartjuk el.

Házikerti biztonságos termesztése
Lombos fák alatt a termesztőterületet 50 cm mélyen körülárkoljuk, az árokba betonlapokat, téglát, cserepeket, műanyag lapokat helyezünk, és hézagmentesen földdel betemetjük, ily módon a vakondot, a pockot, a lótücsköt stb. kizárjuk a telepítés helyéről. A talajszint felett 50-100 cm magas vázat készítünk, amelyet kis lyukú, vékony, fehér műanyag hálóval vagy cinezett drótszövettel vonunk be. Legcélszerűbb a szétszedhető keretek használata, mert ezzel a növények kezelése, a termésszedés egyszerűbbé válik. Az elkészített (felásott, komposzttal ellátott, ülepített, gereblyézett) területbe vetjük el a rétegezett magvakat, s a keretet azonnal hézagmentesen ráhelyezzük. Ezt követően nem nyitjuk fel többé, csupán kezeléskor. Eljárhatunk úgy is, hogy Vá rész föld, % rész komposzt keverékét mély zöldséges ládákba (40 x 40 x 60 cm) töltjük, tömörítjük, magot vetünk bele, s ezt vesszük körül (felül is) védőkerettel. Természetesen a ládákat a talajfelszínre helyezzük, és nem ássuk be a földbe. Ebben az esetben a védőárok készítésének nagy munkája elmarad, s növényeink is biztonságban lesznek.

Feldolgozása, hasznosítása
Gyűjteményes-, hobbi-, dísz-, hétvégi, erdős, lombos, árnyas, ligetes kertekbe (ahol tűző nap nem éri) telepíthetjük. Nagy edényekben, ládákban is árnyas helyre kerüljön. Vérpiros terméscsokra különlegesen díszítő.

Főként teája terjedt el. De borban és szeszben is fogyasztják. A gyökeret csaknem minden betegségre ajánlják. A többi között ideggyöngeségre, láz ellen, serkentőszerül, afrodiziákumként stb. Többnyire porítottan használatos (pl. a kínai asztaliteniszezők fáradtság ellen így fogyasztották a versenyeken). Hazánkban is többféle alakban (por, szesz) vásárolható.

Elkészítése
A ginszenggyökeret többnyire nyersen vagy szárítva, rágcsálva fogyasztják alkalmanként. Általános felhasználása azonban teaként megszokottabb.

Ginszengtea. Többféleképpen készíthetjük el. Egyik módja, amikor a megfőzött teával forrázzák le az elporitott vagy apróra összevágott ginszenggyökeret. Magával a gyökérrel is készíthetünk forrázatot, s ezt ízesítve vagy anélkül fogyasztjuk. Hideg vízben áztatva is felhasználhatjuk. Általában kávéskanálnyi porított gyökérhez fél liter vizet (teát) számítunk. A ginszengnövény szárított levele hasonlóképpen készíthető el.