Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Gia
Long
Gia Long, eredeti nevén NGUYEN PHUC ANH (szül. 1762. febr. 8. Hué, Vietnam - megh.
1820. jan. 25. vagy febr. 3. Hué), vietnami császár, a francia hódítás előtti
utolsó dinasztia megalapítója.
Nagybátyja,
Hué Vuong volt a trón jog szerinti örököse. Vuong 1766-ban, egy polgárháborús
időszakban, börtönben halt meg. Nguyen Anh sikeres hadvezér volt. A királyságért
folytatott harcában - hosszas habozás után - francia és más nyugati kalandorok
szolgálatait is igénybe vette. A francia katonák, valamint a fejlett európai hadfelszerelés
segítségével 1802-ben Hué és Hanoi mellett döntő győzelmeket aratott vetélytársai
felett. Június 1-jén császárrá nyilvánította magát, és Gia Long nevet vette fel.
Óvatos
uralkodó volt. Kormányzását a konzervativizmus jellemezte, ezt dinasztiájának
későbbi tagjai is érvényesítették politikájukban. Az európaiak vietnami jelenlétét
nem használta fel arra, hogy kiterjessze országa kereskedelmi kapcsolatait, s
nem vett igénybe európai műszaki ismereteket, berendezéseket országának tudományos-technikai
fejlesztésére. Úgy tartotta, hogy a külkereskedelem nem lényeges Vietnam fejlődése
szempontjából. Ő és utódainak egész sora megpróbálták elszigetelni az országot
Európától.
Gia
Long megengedte a francia misszionáriusoknak, hogy a kereszténységet hirdessék
Vietnamban, bár ő maga nem akart megtérni, és idegenkedett az új vallástól. Nem
kívánta különleges elbánásban részesíteni a franciákat, és utódainak is ezt ajánlotta.
Gia Long szakított a hagyományokkal, amikor az utódlás kérdésében saját kisebbik fia, Phuoc Chi Dam, a későbbi Minh Mang császár mellett döntött, időközben lehunyt idősebb fiának még kiskorú gyermekével szemben. Ezzel a cselekedetével udvari intrikák sorát indította el. Később, a XIX. század folyamán zűrzavaros helyzet alakult ki a lehetséges trónörökösök között.
